disco

disco

2012. május 15., kedd

PAUL LEKAKIS

Paul Lekakis (Egyesült Államok, New York állam, Yonkers, 1965. október 22.) görög származású amerikai modell, énekes és színész számos forrás (például az angol Wikipédia) szerint 1966-ban született, ennél részletesebb adatokat azonban nem közölnek. (Egyedül az AllMusic adatbázisában találtam pontos információkat.) Modellként kezdte pályafutását, aktfotók is megjelentek róla. Az 1980-as évek második felében egy olasz diszkóban fedezték fel a lemezipar képviselői, aminek eredményeként megszületett első és egyetlen világslágere, a szókimondó szövegű Boom Boom (Let's Go Back to My Room). Ezt követő felvételei egyre csekélyebb érdeklődést keltettek. Karrierjének kibontakozásában ugyanis komoly akadálynak bizonyult HIV-fertőzöttsége, amelyet évekig titkolt. Az 1990-es években a kábítószerek és az alkohol rabságába került, egy időben annyira lecsúszott, hogy prostituáltként próbált megélni. Az új évezredben leszámolt sötét múltjával, és a meleg szubkultúra egyik kedvelt személyisége vált belőle: filmjei, lemezei, fellépései elsősorban a homoszexuálisok körében mennek eseményszámba.


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Paul Lekakis New York állam északi részén nevelkedett négy testvérével együtt. Kamaszkorában tudatosult benne, hogy homoszexuális érdeklődésű, de sok más, hasonló helyzetben lévő tizenéves fiúval ellentétben ennek felismerése és elfogadása nem okozott különösebb lelki és egyéb terheket számára. Mássága elfogadásában és elfogadtatásában nyilván döntő szerepet játszottak előnyös fizikai adottságai is. Hamar rájött arra, hogy vonzó külseje megnyithatja előtte a gyors érvényesülés útjait. Tizenhat éves korában a New Rochelle-hez közeli Zippers melegbárban kapott munkát mint pincér. Természetesen mindezt csak ugródeszkának tekintette ahhoz, hogy ismertté váljon. Kimaradt a középiskolából, majd nem sokkal tizenhetedik születésnapja után otthagyta a bárt, és New Yorkba utazott. Táncos akart lenni, ennek érdekében már addig is folyamatosan képezte magát. Szorgalmasan járt különféle meghallgatásokra, hogy videoklipekben szerepelhessen, de egyszer sem választották ki. Belevetette magát az éjszakai életbe, ám nem is annyira a szórakozás szándéka vezérelte, inkább hasznos kapcsolatokat igyekezett kiépíteni, melyekből profitálni tud. A taktika bevált, egyik alkalmi partnere, egy sikeres divatfotós néhány felvételt készített róla. A képeknek köszönhetően előbb a New York-i Click ügynökség ajánlott munkát Paulnak, majd Milánóba hívták egy próbafotózásra. Az olaszországi utazásnak azonban minden értelemben meg kellett fizetni az árát, Lekakisnak ugyanis választania kellett Milánó és a fotós barátja között. Az előbbit választotta, éppen ezért az útiköltséget is magának kellett előteremtenie. A megérkezés kisebbfajta sokkot jelentett: a milánói ügynökség ugyanis olyan volt, mint egy fiútábor, ahol tolongtak a Paulhoz hasonló jó megjelenésű, karrierre vágyó srácok. Ezúttal azonban a szerencse neki kedvezett: őt választották ki a munkára.


A diszkósztár
Elsőként egy elismert fényképész, Aldo Fali fotózta Pault az Emporio Armani hirdetése számára. Az 1986-ban megjelent reklámtól maga a modell volt a legjobban elragadtatva: Lekakis alig akarta elhinni, hogy nem olyan régen még egy névtelen senki volt, most pedig az Andy Warhol által 1969-ben alapított Interview magazin címlapján látható a fotója. Mint felkapott modell, Paul gyakran mutatkozott a menő szórakozóhelyeken, ahol táncos múltjának köszönhetően szintén sikert aratott. Felfigyelt rá egy lemezproducer, akinek megtetszett a mozgása, és úgy vélte, a srácnak lenne keresnivalója a popszakmában is. Lekakis azt hitte, csak viccelődnek vele, de a poén kedvéért belement egy demo elkészítésébe. Hamar kiderült, hogy nem tréfáról van szó, és megkötötték a szerződést is. A szókimondó szövegű Boom Boom (Let's Go Back to My Room) szerzői az italodisco kulcsfigurái: Roberto Turatti, Tom Hooker, Miki Chieregato, Riccardo Ballerini és Stefano Montin. (Turatti és Chieregato voltak a producerek is. A dal megírását az angol Wikipédia egyébként kizárólag Lekakisnak tulajdonítja, ennek azonban maguk a lemezek címkéi mondanak ellent.) A sláger ezekkel a sorokkal indul: „Hey babe, I'd like to talk to you. / How's about coming back to my room, / For a little boom boom.” (Hé, bébi, beszélni szeretnék veled. / Mi lenne, ha visszamennénk a szobámba / egy kis bumm bummra?) A dalszöveg további része is kétértelműen egyértelmű, és Paul szerint mindez hűen tükrözte azt a promiszkuitást, amely akkoriban benne volt a levegőben. A lemezt előbb az erre a műfajra specializálódott ZYX Records jelentette meg, majd a sikert látva a Polydor vállalta a szélesebb körű forgalmazást. A Boom Boom (Let's Go Back to My Room) számos országban a Top 10-ben szerepelt (néhol egészen a csúcsig jutott), és a kislemezből világszerte több mint hatmillió példány kelt el. Ez a siker azért is tiszteletre méltó, mert a dalhoz nem forgattak videoklipet, márpedig klip nélkül befutni már akkor is szinte lehetetlennek tűnt. Lekakis évek múlva azt állította, hogy a mesés jogdíjakból egy fillért sem látott. „Fiatal voltam, és ostoba” – emlékezett vissza, és jómagam azt gyanítom, hogy igazából el sem olvasta alaposan (vagy nem értette meg), mi van abban a szerződésben, amelyet aláírt.


New Yorkba való visszatérése után Paul több lemezcégnél is próbálkozott, de még a világsiker sem volt elég jó ajánlólevél, mert állítólag mindenhol elutasították. A Warner egyik leányvállalata, a Sire végül elfogadta a jelentkezését. Ez a cég adta ki Lekakis következő három kislemezét (You Blow Me Away, My House, Tattoo It on Me), valamint egyetlen albumát, amely Tattoo It címmel 1990-ben került a boltokba. A kislemezek közül a My House a Billboard dance toplistájának élére került. A korábbi évek felhőtlenül könnyelmű életvitele azonban megbosszulta magát. Paul ugyanis teljesen komolyan vette nagy slágere szövegét, és magánéletében egyik „boom boom” követte a másikat éppen aktuális partnerével. Nem sokkal az új lemezszerződés megkötése után azonban megtudta, hogy HIV-fertőzött. Mindössze 24 éves volt, úgy érezte, a pozitív AIDS-teszttel megkapta a halálos ítéletét. Noha a betegség tünetei nem látszódtak rajta, rettegett attól, hogy az emberek megtudják a titkát. Ennél is nagyobb dilemmát jelentett számára az a helyzet, hogy állítólag nemcsak a két szép szeméért szerződtették, hanem természetbeni ellenszolgáltatást vártak tőle. Úgy gondolta, ha ezt nem teszi meg, vége a karrierjének. Ha megteszi, megfertőzi a partnereit. Nem tette meg. Bár a lemezcég illetékesei tudtak Lekakis szexuális beállítottságáról, mégis azzal a képtelen ötlettel álltak elő, hogy afféle „lányok kedvence” imázst alakítanak ki a számára.


I Was a Male Stripper in a Go-Go Bar
Az elképzelés hamvába holt, és a Sire 1991-ben megvált Paultól. A fiatalember lassan megindult lefelé a lejtőn. Melegklubokban lépett fel, ahol pornósztárok és nőimitátorok jelentették a fő attrakciót: Lekakis volt az egyetlen igazi énekes közöttük. A helyek színvonalára jellemző, hogy a hevenyészett színpad olykor nem volt más, mint egy biliárdasztalra fektetett deszka. Felkérésekben eleinte nem volt hiány, de hogy ez így is maradjon, Paul kénytelen volt egyre jobban alkalmazkodni a körülményekhez, a többi fellépő „nívójához”. Idővel azon vette észre magát, hogy már nem egy énekes, aki szolidan vetkőzik is, hanem egy sztriptíztáncos, aki mellesleg énekel. Nehezen dolgozta fel karrierjének megfeneklését, és nyomasztó teherként nehezedett a lelkére továbbra is titkolt betegségének tudata. Búfelejtőként azonban könnyen hozzá lehetett jutni az alkoholhoz és a kábítószerekhez. 1994-ben elhatározta, hogy szerencsét próbál Los Angelesben. Szinte semmije sem volt az új élet elkezdéséhez, ezért merész és meghökkentő lépésre szánta el magát: prostitúcióra adta a fejét. (Tartok tőle, hogy nem csak a fejét.) Fogalma sem volt a világ legősibb mesterségének kulisszatitkairól, ezért eleinte kifejezetten kínos és kellemetlen tapasztalatokat szerzett. Természetesen titkolni próbálta személyazonosságát, de néhány „kollégája” és kuncsaftja felismerte. Utóbbiak jöttek is folyamatosan, elvégre mindig akadt valaki, aki meg akarta kapni a lecsúszott sztárt. Lekakis rádöbbent arra, hogy azok a melegek, akik prostituáltak között keresnek partnert maguknak, gyakran egyáltalán nem perverz, beteges alakok, inkább magányos, szeretetre vágyó, szerencsétlen emberek. Ez a felismerés sem tartotta vissza azonban attól, hogy védekezés nélkül szexeljen a partnereivel, akik előtt persze titkolta, hogy HIV-fertőzött. Lelkiismereténél erősebb volt a biztos egzisztencia és a megszokott ajzószerek (alkohol és kábítószer) iránti vágy. Azzal mentegette magát, hogy az AIDS-korszakban hihetetlen könnyelműség az ügyfeleitől, hogy védekezés nélkül szexelnek egy ismeretlennel, és nem ő tehet partnerei felelőtlen magatartásáról.


Az újrakezdés
1997 novemberében Paul egészségi állapota romlani kezdett. Csak ekkor szánta rá magát arra, hogy radikálisan szakítson addigi életvitelével, és új életet kezdjen. Ez persze nem ment könnyen, voltak visszaesések is, de az új évezredre sikerült úrrá lennie káros szenvedélyein. Megtanulta, hogyan élhet együtt a betegségével, valamint sikerült újraindítania a karrierjét, még ha az nem is oly látványos, mint az 1980-as években. Rajongói az elmúlt bő egy évtizedben több filmben is láthatták őt. Igazából már 1988-ban kapcsolatba került a filmvilággal: ő énekelte a címadó dalt Philip Saville The Fruit Machine című meleg témájú bűnügyi drámájában, amelyet az Egyesült Államokban Wonderland címmel forgalmaztak. A dal producerei a korszak slágergyárosai, Mike Stock, Matt Aitken és Pete Waterman voltak. Paul 2001-ben mutatkozott be mint színész a Circuit című dráma egyik mellékszerepében. A rendezői székben egy volt Playgirl-modell, Dirk Shafer ült, akit a magazin 1992-ben az év férfijának választott. (Annak idején Lekakist is fotózta a Playgirl.) Shafer sokáig maga is rejtőzködő homoszexuális volt, aki eleinte kénytelen volt a hetero ideálnak megfelelni. A Circuit kiábrándítóan realisztikus képet fest a melegek egy rétegéről, jobb sorsra érdemes fiatalok vergődéséről a kábítószerek, az alkohol, a dübörgő zene és az alkalmi szexuális kapcsolatok fogságában, és azokról, akiknek érdekükben áll, hogy ez a körforgás ne szakadjon meg. A szereposztásban egyébként Paul Lekakis mellett más érdekes nevek is felbukkannak: például William Katt – Brian De Palma Carrie (1976) című emlékezetes horrorfilmjének egykori göndör szőke hajú szépfiúja –, Nancy Allen, szintén a Carrie-ből és a Robotzsaru-filmekből (mellesleg De Palma exfelesége), és Randal Kleiser, két világsikerű alkotás, a Grease (1978) és A kék lagúna (1980) rendezője.


Említést érdemel a Chippendale-fiúk igaz történetén alapuló Just Can't Get Enough (2002) is, noha Paul csak egy egészen kis szerepet játszik benne. Meleg vonatkozású vígjáték a Sex, Politics & Coctails (2002), amelyben Lekakis – nyilván nagy slágerére való utalásként – Mr. Bang Bang szerepét kapta. A Hellbent (2004) című horrort akár a Sikoly-filmek homoerotikus variációjaként is felfoghatjuk. A mellékszereplők között – Paul mellett – felbukkan a melegpornók egyik sztárja, Colton Ford is. Lekakis 2005-ben fitneszedzőjével, Clay Adkinsszal közösen egy sport témájú DVD-t készített, a Partnerst. 2006-ban (más források szerint: 2007-ben) a Two Boys in a Bed on a Cold Winter's Night című kétszereplős színdarabban lépett a közönség elé Scott Douglas Cunningham partnereként. Az előadást a meztelenség és a szexuális helyzetek miatt csak felnőtt nézők tekinthették meg. A színészettel párhuzamosan új lendületet vett Paul énekesi karrierje is. 2006-ban az (I Need A) Vacation című friss felvétele aratott sikert, a következő évben pedig immár húszéves slágere, a Boom Boom (Let's Go Back to My Room) új verziója tűnt fel a slágerlistán, noha nem vált annyira népszerűvé, mint az eredeti. A remixhez Walid Azami forgatott klipet. Paul az új évezredben Los Angelesben él.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1986: Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Vocal Version) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Instrumental Room)
* 1986: Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (US Remix) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Radio Edit) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Dub)
* 1987: Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (A Phil Harding Remix) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (A Phil Harding Dub Remix)
* 1987: Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (U.S. Remix) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room)
* 1988: Fruit Machine / Fruit Machine (12" Master)
* 1989: You Blow Me Away (12" Vocal) / You Blow Me Away (7") / You Blow Me Away (Dub) / You Blow Me Away (Bonus Beat)
* 1990: My House (Album Version) / My House (Shep's House) / My House (New York Style Mix) / Are You Man Enough? (Duet With Lisa Bellamy) / My House (Her House Mix) / My House (My Acid House Mix)
* 1990: My House / Tattoo It on Me
* 1990: My House (New York Style Mix) / My House (My Acid House) / My House (New York Instrumental) / My House (Shep's House) / My House (Her House) / Are You Man Enough? (Duet With Lisa Bellamy) (Album Version) / My House (Dub)
* 1990: Tattoo It on Me (The Extended Version) / Tattoo It on Me (Dub) / Tattoo It on Me (Beats) / Tattoo It on Me (Tattoo The House Mix) / You Blow Me Away (12" Vocal)
* 1992: Boom Boom (Club Mix) / Boom Boom (Original Version) / Boom Boom (Radio Edit) / Boom Boom (12" Remix Vocal) / Boom Boom (12" Remix Instrumental) / Boom Boom (T.V. Track)
* 1993: Let It Out (Radio Cut) / Let It Out (Disco Version) / Let It Out (12" Club) / Let It Out (12" Dub)
* 2000: Boom Boom (Original Version) / Let It Out (Disco Version)
* 2006: (I Need A) Vacation (Radio Edit) / (I Need A) Vacation (Friscia & Lamboy Remix Edit) / (I Need A) Vacation (Solar City Remix Edit) / (I Need A) Vacation (Extended Mix) / (I Need A) Vacation (Friscia & Lamboy Remix) / (I Need A) Vacation (Solar City Remix) / (I Need A) Vacation (Friscia & Lamboy Dub)
* 2007: Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Solar City XL Big Room Mix) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Solar City Big Boom Dub) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Solar City Radio Mix)
* 2007: Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Luigie Gonzalez & Finbarr Massi Generation Mix) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Luigie Gonzalez & Finbarr Massi TNT Dub) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Solar City XL Big Room Mix) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Giuseppe D. Retro Rework) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Rich Alick Big Boom Break Mix) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room) (Luigie Gonzalez & Finbarr Massi Mixshow) / Boom Boom (Let's Go Back to My Room)(Giuseppe D. Retro Rework Edit)

Album
* 1990: Tattoo It


FILMOGRÁFIA
* 2001: Circuit
* 2002: After Freedom
* 2002: Just Can't Get Enough
* 2002: Sex, Politics & Coctails
* 2004: Hellbent
* 2005: Partners
* 2005–2006: Out of Practice (tévésorozat, a Yours, Mine or His? és a New Year's Eve című epizódokban)

VIDEÓK


Fruit Machine (csak zene!)

You Blow Me Away (csak zene!)


Let It Out (csak zene!)