disco

disco

2012. október 23., kedd

FRECUENCIA MOD / SUPER

A chilei Frecuencia Mod 1970-ben alakult Santiagóban. Az együttest a négy García nővér – Dolores, Soledad, Patricia és Macarena – alkotta, ámbár Macarena valamikor az 1970-es évek közepén kiszállt a formációból. A Frecuencia Mod a zavaros belpolitikai helyzet ellenére nagy népszerűségre tett szert Chilében és a környező országokban. Spanyol és angol nyelven előadott dalai a pop, a disco és a rock stíluselemeire építkeztek. Az 1970-es évek második felében a lányok Európába tették át a székhelyüket, és egy időre felvették a könnyebben megjegyezhető Super nevet. A Baccara slágergyárosai, Rolf Soja és Frank Dostal írtak számukra néhány dalt, de egyik sem aratott átütő sikert. A trió 1986-ban feloszlott. 


TAGOK 
* Dolores (Lola) García 
* Soledad García 
* Patricia Garcia (Patricia Salas) 
* Macarena García 

KARRIERTÖRTÉNET 
Politikai háttér 
Chile az 1970-es években állandó szereplője volt a politikai híreknek. 1970-ben Salvador Allende vezetésével marxista kormány került hatalomra, amely államosította a chilei nemzetgazdaság legfontosabb ágazatát, a rézbányászatot is. Mivel abban az amerikai tőke is jelentősen érdekelt volt, ezért a Richard Nixon vezette amerikai kormány – a CIA bevonásával – jelentős erőfeszítéseket tett az Allende-rendszer megdöntésére. 1973-ban egy katonai puccs megbuktatta a chilei elnököt, Allende az elnöki palota ostroma közben életét vesztette. A jobboldali Pinochet tábornok diktatúrája kegyetlenül leszámolt a néhai elnök híveivel és szimpatizánsaival: brutális kínzások és kivégzések híre járta be a világsajtót, több tízezren pedig emigrációba kényszerültek. A rendszer megszilárdulását követően fokozatosan enyhültek a szólás- és gyülekezési szabadságra vonatkozó korlátozások. Pinochet szabadpiaci gazdaságpolitikája eredményesnek bizonyult, és a tábornok egészen 1988-ig hatalmon maradt. Ahogyan a magyar Kádár János vagy a román Nicolae Ceaușescu, úgy napjainkban Pinochet személyének megítélése sem egyértelmű: egyesek úgy vélik, közönséges gyilkos volt, aki állami szintre emelte a terrort, mások szerint nemzeti hős, aki megmentette hazáját a kommunizmustól. 


Popkarrier egy diktatúrában 
A García nővérek édesapja egy spanyol bevándorló volt, aki menedzserré avanzsált, miután felfigyelt lányai szép énekhangjára. Sok kamasz lánnyal ellentétben a testvéreknek állítólag nem voltak különösebb énekesnői ambícióik, ennek ellenére még be sem fejezték az iskolát, de már elkezdődött zenei karrierjük. Eleinte a Las Incógnitas (Az Ismeretlenek) nevet használták, mivel fellépéseiken álarcot viseltek. Ének- és tánctudásuk nagy tetszést aratott, ezért a különféle iskolai rendezvényeket és helyi fesztiválokat idővel országos turnék követték. Természetesen nem gondolták magukról azt, hogy profik lennének, ezért Paco Mairenánál folyamatosan továbbfejlesztették a tánctudásukat. Korai repertoárjukra főleg az amerikai könnyűzene hatott. Az édesapa váratlan halála sem vetett véget a lányok kibontakozó karrierjének. Az IRT kiadó szerződtette őket, nevüket pedig Frecuencia Modra változtatták. A kiadó szakemberei úgy döntöttek, hogy az érzékiséget hangsúlyozzák védenceik megjelenésében éppúgy, mint a dalszövegekben. 1971-ben jelent meg a kvartett első kislemeze, a No te fíes de la rosa, amely Carlos Alegría és Juan Carlos Gil szerzeménye. Az 1972-es kislemezre Luis Poncho Venegas írta a La lluvia, tú y yo című dalt. Mindkét kiadvány szép sikert aratott, ezért 1973-ban megjelenhetett a Frecuencia Mod első albuma, a 12 dalt tartalmazó Show Rock. (Ennek borítóján még négyen vannak.) A lányok öt évvel későbbi albuma, a Frecuencia Mod már egyértelműen a diszkózene hatását tükrözi: például a Duele duele esetében nem lehet nem ráismerni a Donna Summer által ismertté vált erotikus diszkóslágerek – mindenekelőtt a Love to Love You, Baby – hangzásvilágára. Ugyanezen az LP-n hallható a Baccara világslágere, az angol nyelvű Sorry I'm a Lady spanyolul előadott feldolgozása, a Yo soy una dama, illetve Bonnie Tyler örökzöldje, az It's a Heartache (Oh! Que pena)


Európai próbálkozások 
Az RCA lemezkiadó úgy vélte, a Frecuencia Modnak a dél-amerikai sikerek után érdemes lenne megpróbálkoznia Európával is, ezért a lányok 1978-ban a diszkózene európai fellegvárába, az NSZK-ba utaztak. A Baccara slágergyárosai, Rolf Soja és Frank Dostal vették pártfogásba őket. Mivel a Frecuencia Mod név az európai közönség számára nem volt olyan könnyen megjegyezhető, és a kontinensen egyébként sem volt ismert, ezért a trióvá fogyatkozott együttes felvette a Super nevet. Első kislemeze, a Gigolo egyértelműen a Baccara-féle zenei világot képviselte. Annak idején gyakran hallható volt a Magyar Rádióban is, akárcsak az egy évvel későbbi Hello Tiger, összességében azonban egyik dal sem keltett különösebb figyelmet. A reklám érdekében a Super fellépett a népszerű nyugatnémet tévéshow, a Musikladen 43. adásában is, amelyet 1978. december 14-én sugároztak először. A Gigolo című dalt hallhatta a közönség, a többi fellépő között volt a La Bionda, a Luv', Alicia Bridges, az Emly Starr Explosion, a Clout, a Chilly és a Teach-In. A két Super-kislemez iránti mérsékelt érdeklődés mintha azt igazolta volna, hogy a siker nem a néven múlik, ezért a továbbiakban a García nővérek megint a Frecuencia Mod nevet használták. Ezen a néven léptek fel a Musikladen 70. adásában 1982. április 15-én: a Happy Everything című dalt énekelték.

Videoklipet forgattak, próbálkoztak poppal, rockkal, diszkóval, spanyol folklórral, kiadótól kiadóig vándoroltak, de a szerencse nem szegődött melléjük. Visszatértek Chilébe, ahol a punkzenét (!) próbálták meghonosítani. Mondani sem kéne, hogy próbálkozásukat a közönség megdöbbenése fogadta. Soledad később elismerte, nem volt szerencsés dolog, hogy felhagytak a popzenével, mert a punkot nem tudták ugyanolyan meggyőző erővel képviselni. Az 1980-as évek közepén a Frecuencia Mod feloszlott, bár később hébe-hóba újra összeállt egy-egy fellépés erejéig. A nővérek visszatértek Németországba, ahol férjhez mentek. Patricia szólókarrierrel próbálkozott: Patricia Salas néven lépett fel kisebb szórakozóhelyeken. 1995-ben Macarena halála miatt a testvérek hazautaztak Chilébe. Soledad és Patricia itt jelentette be, hogy hamarosan megjelenik kettőjük Kubában felvett albuma, a Sentidos próximos. A Frecuencia Mod ettől kezdve duóként lépett fel helyi zenészek kíséretében. Mindazonáltal a lányok állandó lakóhelye már nem Chile volt: Lola és Patricia Németországban, Soledad Spanyolországban él. 2008-ban mutatták be a Tony Manero című chilei–brazil filmet, amely egy sorozatgyilkosról szól, aki a Szombat esti láz (1977) John Travolta által játszott főszereplőjének (Tony Manero) bűvöletében él. A kedvezően fogadott filmdráma egyik betétdala a Cállate (Ya no me mientas) című 1978-as Frecuencia Mod-sláger volt. 


FRECUENCIA MOD-DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek 
* 1971: No te fíes de la rosa 
* 1972: La lluvia, tú y yo 
* 1978: Duele duele / Yo soy una dama 
* 1980: Mañana Mama / The Rainbow 
* 1980: Please Make Me Burn / Oh!... What Kind of Man You Are? 
* 1982: Happy Everything / The Rainbow 
* 1983: Did You Believe? / Step Out 

Albumok, válogatások 
* 1973: Show Rock 
* 1978: Frecuencia Mod 
* 1980: Super Frecuencia Mod (promóciós minialbum) 
* 1981: Frecuencia Mod 
* 1983: Songs aus Lateinamerika 
* 1995: Sentidos próximos 
* 2003: Super Exitos 

SUPER-DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek 
* 1978: Gigolo / American Dream 
* 1979: Hello Tiger / Rien ne va plus 

VIDEÓK


Yo soy una dama (csak zene!)




Hello Tiger (csak zene!)