disco

disco

2014. január 5., vasárnap

DANIEL BOONE

Daniel Boone (Egyesült Királyság, Birmingham, 1942. július 31.) angol énekes igazi neve: Peter Charles Green. Az 1950-es évek végén kezdődött könnyűzenei pályafutása. Eleinte a Lee Stirling és a Peter Lee Stirling művésznevet használta. 1971-ben szerződött le a Penny Farthing kiadóhoz, ekkor vette fel a Daniel Boone művésznevet. Hazájában a Daddy Don't You Walk So Fast című dalával aratta legnagyobb sikerét, nemzetközi viszonylatban azonban az 1972-es Beautiful Sunday című kislemeze ért el kiugró sikert. Az 1970-es évek második felében jó barátjával, David Byronnal különféle zenei projekteket indított el, melyekben az elektronikus zenét az akkoriban divatos diszkózenével párosították. A Warlord, a The Intergalactic Orchestra és a Technique közül főleg az első kettő ismert és jól csengő név a diszkózene leglelkesebb rajongói körében. 


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Peter Green tizenhat éves korában kezdte zenei karrierjét. 1958 és 1962 között a The Beachcombers együttesben gitározott és énekelt. További tagok: Peter Julian McGinty (basszusgitár, ének), Dave Mountney (dobok), Dezi Vyse (basszusgitár) és Bobby Coral (gitár, ének). A Plaza Clubban hallotta őket Tommy Bruce, aki 1960-ban az Ain't Misbehavin című dallal a brit toplista harmadik helyén szerepelt. Bruce-nak tetszett, amit hallott, különösen Green gitárjátékát találta csodálatosnak. Együttműködést ajánlott, és innentől kezdve a Tommy Bruce and the Bruisers számos tévéshow-ban fellépett. A formációnak lemezei is megjelentek, de a korai kiadványokon valójában az EMI stúdiózenészei játszottak. 1963-ban Lee Stirling művésznéven megjelent Peter első szólókislemeze, a My Heart Commands Me. Akkoriban Barry Mason szerző-producer intézte a The Bruisers ügyeit. Peterrel együtt írta a Blue Girl című dalt, amely 1963. július 11-én jelent meg a The Bruisers neve alatt. Négy héttel később került fel a slágerlistára, ahol a 31. helyig jutott. A további népszerűsítés érdekében az együttes fellépett a Thank Your Lucky Stars című tévéshow október 26-i adásában, ahol akkor még megjelenés előtt álló I Could If I Wanted To című új dalát is előadta. Úgy hozta a sors, hogy ez lett a The Bruisers egyetlen tévészereplése, ámbár Peter később szólistaként többször is szerepelt a műsorban. Az I Could If I Wanted To egyébként nem aratott sikert, ahogyan a Your Turn to Cry és az I Believe sem. 

Az 1964-ben megjelent Sad Lonely And Blue volt az első kiadvány, melyen Lee Stirling helyett a Peter Lee Stirling művésznév szerepelt, mindazonáltal a hatvanas évek hátralévő részében az énekes sem szólistaként, sem együttesével nem jutott fel a slágerlistára. Annál sikeresebb volt szerzőként: a The Merseybeats számára írt két dala, az I Think of You és a Don't Turn Around egyaránt slágerré vált, a Kathy Kirby által előadott I Belong pedig második lett az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztiválon. Az évekig tartó eredménytelen próbálkozások miatt a The Bruisers 1967-ben feloszlott. Peter egy lemezstúdió társtulajdonosa lett Bernard Mattimore-ral közösen. A londoni Whitechapel Roadon található stúdió kortárs könnyűzenei feldolgozásokra szakosodott. Peter összebarátkozott a Hungry Wolf zenészeivel, és részt vett egyik lemezük elkészítésében. Később még két albumon dolgoztak együtt, de a Hungry Wolf közben átalakult, és felvette a Rumpelstiltskin nevet. 1970-ben Peter két filmben is énekelt. A Groupie Girl egy fiatal lányról szól, aki nem éri be azzal, hogy autogramokat és posztereket gyűjtsön kedvenc zenészeiről, hanem találkozni is akar velük, de a groupie életforma egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzelte. Peter David Byronnal közösen írta a filmben elhangzó dalait: Now You're Gone; Love Me; Got a Lot of Life. A másik film, a jelen sorok írójának DVD-gyűjteményében is megtalálható Goodbye Gemini egy szoros kapcsolatban élő testvérpárról szól (Martin Potter és Judy Geeson), akik között feszültté válik a viszony, miután találkoznak egy szélhámossal és annak barátnőjével. Ebben az opuszban Peter két dalt énekel, melyeket Christopher Gunninggal írt: Nothing's Good and Nothing's Free, Forget About the Day


Gyönyörű vasárnap
1971-ben Peter szerződött a Penny Farthing lemezkiadóval, és művésznévként felvette egy amerikai népi hős, Daniel Boone (1734–1820) nevét. Első kislemeze az új cégnél, a Daddy Don't You Walk So Fast – Geoff Stephens és Peter Callander szerzeménye – a tizenhetedik helyig jutott a brit toplistán, és a szigetországban más felvétele nem is jutott be a Top 20-ba. A következő kiadvány, a Mamma (Did You Really Think We'd Leave You All Alone) Boone és Rod McQueen közös szerzeménye, amely nem keltett különösebb figyelmet. Ezután jött a Beautiful Sunday (Gyönyörű vasárnap), amelynek megszületésére így emlékezett vissza Terry Noon, a Penny Farthing Publishing Company akkori ügyvezető igazgatója: „A két szerző, Daniel Boone és Rod McQueen – akik akkoriban kerültek a céghez – egyik reggel bejöttek az irodámba, és azt mondták: »Írtunk egy remek dalt.« Mire én: „Oké, üljetek le, és igyunk meg egy csésze teát.« Ők tiltakoztak: »Nem kérünk, mert azonnal szeretnénk eljátszani a szerzeményünket.« Hivattam Larry Page-et, aki feljött az irodámba. Átmentünk egy elég kicsi szobába, ahol volt egy zongora. A szoba méretére jellemző, hogy mi négyen be is töltöttük. Daniel Boone leült a zongorához, és játszani kezdte a dallamot. Ő és Rod énekeltek, ámbár a szöveg még nem volt teljesen kidolgozva. Larry csak állt, és hallgatta őket. Miután befejezték, ezt mondta: »Ebből sláger lesz, még a jövő héten fel kell vennünk!« […] Minden olyan gyorsan zajlott: egyik héten meghallgattuk a dalt, a következőn felvettük, és Larry máris piacra dobta.”

A Beautiful Sunday 1972 márciusában került forgalomba, és a 21. helyig jutott az Egyesült Királyságban, vagyis valamelyest rosszabbul szerepelt, mint a Daddy Don't You Walk So Fast. Külföldön viszont átütő sikert ért el: Ausztráliában, Új-Zélandon és Argentínában éppúgy a toplista élvonalában szerepelt, mint Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Mexikóban, Dél-Afrikában, Hollandiában, az NSZK-ban és a skandináv államokban. Boone különösen az NSZK-ban szerzett sok rajongót: kedvükért a Beautiful Sunday-t és következő dalát, az Annabelle-t németül is lemezre énekelte. Mindazonáltal a japán siker is elismerésre méltó: közel kétmilliós eladott példányszámmal a Beautiful Sunday minden idők 19. legkelendőbb kislemezének számít a távoli szigetországban. A brazil Ângelo Máximo Domingo Feliz (Boldog vasárnap) címmel énekelt egy portugál nyelvű feldolgozást, amely fel is került az ottani slágerlistára. Ezen felbuzdulva a szintén brazil Renato e seus Blue Caps is előállt a maga verziójával, amely azonban megbukott. Ki hinné, de maga az eredeti dal meg sem jelent Brazíliában?! A későbbi feldolgozások közül az orosz Чиж и Ко verziója ért el jelentős sikert 1996-ban, természetesen Oroszországban. Legfeljebb nekünk, magyaroknak lehet érdekes, hogy a slágert Zámbó Jimmy is énekelte. 


Kék a színe
Daniel Boone a Dundee United skót labdarúgócsapat kitartó és lelkes szurkolójának számít, számos alkalommal támogatta a klubot. A Beautiful Sunday a többi szurkoló egyik kedvenc slágere. Mindazonáltal dolgozott a „konkurencia” számára is: egyik szerzője volt a brit focicsapat, a Chelsea himnuszának, amely Blue Is the Colour címmel ismert. A dalt 1972-ben vették fel a következő játékosok énekével: Tommy Baldwin, Peter Bonetti, Charlie Cooke, John Dempsey, Ron Harris, Marvin Hinton, John Hollins, Peter Houseman, Alan Hudson, Steve Kember, Eddie McCreadie, Paddy Mulligan, Peter Osgood és David Webb. A kislemez 1972 márciusában az ötödik helyig jutott a brit toplistán. A dal mindmáig minden egyes meccsen elhangzik, amelyen a Chelsea játszik. Különböző külföldi csapatok is átvették a dallamot, a szöveget azonban többnyire átírták, különös tekintettel a címbéli színre, hiszen nem minden csapatnak kék a színe.


A hadak ura
Ahogy az más előadókkal is megesett, Daniel Boone sem tudta megismételni legnagyobb slágerének sikerét. Az NSZK-ban a már említett Annabelle mellett viszonylag jól futott a Sunshine Lover és a Skydiver című felvétele is. 1973-ban a The James Boys gyerekduó számára írt néhány dalt, és producerként is kivette részét a srácok sikereiből. A két fiú debütáló albumán mellesleg a Beautiful Sunday is megtalálható. Mint szólista Boone az 1980-as évekig volt aktív, ámbár még 1985-ben is kiadott egy albumot. Ebben az időszakban azonban más projektekben is közreműködött. 1967-ben találkozott először David Byronnal (eredeti neve: David Garrick), akivel hamar összebarátkozott, és az Avenue Records számos pártfogoltjának lemezein működtek közre stúdiómuzsikusként. Az 1970-es évek elején több demót is felvettek, melyek egy része sosem jelent meg. Boone későbbi szólóslágere, az Annabelle például már 1970-ben megjelent Blair Emry név alatt, de nem egyértelmű, hogy ő vagy Byron énekelte-e a dalt, mivel hangszínük meglehetősen hasonló. A két barát Faint Heart and the Fair Lady Band, Platinum és Muff néven szintén készített különféle demókat. Túl a szólósikereken, 1978 és 1983 között Boone újra Byronnal társult, és a fénykorát élő diszkózenével próbálkoztak. Háromféle néven jelentek meg újabb közös munkáik. Talán a legismertebb a Warlord néven 1978-ban kiadott The Ultimate Warlord, amelyet számos diszkórajongó leginkább a The Immortals feldolgozásából ismer. A slágernek Boone nemcsak az egyik szerzője volt, hanem énekelt, gitározott, valamint az ütős és a billentyűs hangszereken is játszott. Byron viszont egy másik kiadóval kötött érvényes szerződése miatt a Mark Oxford álnevet volt kénytelen használni. 

1981-ben jelent meg a Warlord harmadik és utolsó kislemeze, amelyről azonban nem tudni, Boone és Byron vajon ténylegesen részt vett-e az elkészítésében, vagy csak a producereik próbálták továbbvinni a nevet. A két cimbora akkoriban ugyanis már más projekteken dolgozott. 1979-ben The Intergalactic Orchestra néven egy albumot jelentettek meg, amely a Super Nova címet kapta. A kilenc track közül nyolcnak Boone és Oxford (alias David Byron) a szerzője. Ezek közül az NSZK-ban jelent meg a Star Probe Navigator című kislemez. (A B oldal ugyanaz, mint a Warlord egy évvel korábbi kislemezén: I Shall Return). A The Intergalactic Orchestra albuma egyes vélemények szerint inkább techno, mint disco, így csak később vált igazán népszerűvé és a gyűjtők egyik keresett darabjává. Számukra 2011-ben Németországban megjelent egy korlátozott példányszámú új kiadás. A harmadik projekt, a Technique célja az volt, hogy a zenei kísérletezést a korábbiaknál jobban összehangolja az aktuális trendekkel. Azonban mindjárt az első kislemez, a Michael Angelo / Livin' in the City hibás helyesírással, Teknique néven jelent meg. A borítón a két zenész mellett feleségeik láthatók, akik vokáloztak a lemezen: Lelly Boone és Gabriele Byron. Mivel David Byron is ott van a képen, kicsit fura, hogy még akkor is a Mark Oxford álnevet használta. 1983-ig bezárólag a Technique albumáról különböző országokban különböző időpontokban jelentek meg ugyanazok a dalok, de átütő sikert egyikkel sem értek el sehol sem. Mivel azonban a Technique nevet is épp oly sokan használták a szakmában, mint a Warlordot, így a gyűjtőknek nem könnyű a dolguk, ha Boone és Byron formációjának kiadványait szeretnék megszerezni.


KORAI DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1963: My Heart Commands Me / Welcome Stranger (Lee Stirling)
* 1963: Blue Girl / Don’t Cry (The Bruisers)
* 1963: I Could If I Wanted To / Right from the Start (Lee Stirling with the Bruisers)
* 1963: Your Turn to Cry / Give It to Me (The Bruisers)
* 1964: I Believe / Now That I’ve Found You (Lee Stirling and the Bruisers)
* 1964: Sad Lonely And Blue / I’m Looking for Someone to Love (Peter Lee Stirling and the Bruisers)
* 1964: Everything Will Be Alright / You’ll Be Mine (Peter Lee Stirling and the Bruisers)
* 1966: The Sweet And Tender Hold of Your Love / Everybody Needs a Someone (Peter Lee Stirling)
* 1966: Oh What a Fool / I’m Sportin’ a New Baby (Peter Lee Stirling)
* 1967: You Don’t Live Twice / 8.35 On the Dot (Peter Lee Stirling)
* 1967: Goodbye Thimblemill Lane / Hey Conductor (Peter Lee Stirling)
* 1969: Big Sam / Mr. Average Man (Peter Lee Stirling)
* 1970: Goodbye Summer Girl / Judas in Blue (Peter Lee Stirling)
* 1986: Bring It Back Celtics (Peter Lee)

DANIEL BOONE-DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1971: Daddy Don't You Walk So Fast / Tiger Woman (UK #17) 
* 1971: Mamma (Did You Really Think We'd Leave You All Alone) / Hey Girl (Won't You Come Back to My Arms)
* 1972: Beautiful Sunday / Sleepy Head (UK #21)
* 1971: Beautiful Sunday / Truly Julie (US #15)
* 1972: Annabelle / Who Turned the Light Out on My Life? 
* 1972: Annabelle / Sleepyhead (US #86)
* 1973: Rock and Roll Bum / Sunday Morning Coming 
* 1973: Sunshine Lover / In Ohio 
* 1973: Sunshine Lover / Sunday Morning Coming
* 1973: Sunshine Lover / Crying
* 1973: Skydiver / Carrie Lee 
* 1973: Skydiver / Do You Think the Lord?
* 1973: Sunshine Lady / Schönes Junges Mädchen
* 1974: Sunshine City / Cloe 
* 1974: Love Spell / Lelly I Love You
* 1975: Run Tell the People / Magic Woman 
* 1975: Run Tell the People / Rock And Roll Bum
* 1975: Daddy Don't You Walk So Fast / Say You’ll Be There 
* 1975: I Think of You / Singing Backing Vocal in a Rock 'n Roll Band 
* 1976: Overland Gambling Train / Connections in the City 
* 1976: At the Third Stroke / Remember
* 1977: Bewitched / Knock Knock Knock
* 1978: I'm Glad I Found I Don't Need You / Made in Hollywood
* 1980: I've Really Got You / Do You Believe in Me (Daniel & Lelly Boone)
* 1981: Street Fighters / Trouble in the Family

Albumok
* 1971: Daddy Don't You Walk So Fast 
* 1972: Beautiful Sunday
* 1973: Expert Only
* 1975: Run Tell the People
* 1985: I’m Only Looking

Válogatások
* 1973: Daniel Boone
* 1976: Beautiful Sunday
* 1996: The Very Best of Daniel Boone
* 1999: Beautiful Sunday (nem azonos az 1976-os albummal!)

WARLORD-DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1978: The Ultimate Warlord / I Shall Return
* 1979: The Ultimate Warlord / Warlord (Part 2)
* 1981: Alpha and Omega / Black Knight

THE INTERGALACTIC ORCHESTRA-DISZKOGRÁFIA
Kislemez
* 1979: Star Probe Navigator / I Shall Return

Album
* 1979: Super Nova
* 2011: Super Nova (Limited Edition)

TECHNIQUE-DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1979: (Looking for Someone to Love) Tonight / Can We Try Again
* 1983: (Looking for Someone to Love) Tonight / Can We Try Again (új kiadás)
* 1983: Can We Try Again / (Looking for Someone to Love) Tonight
* 1984: Heaven to Me / Heaven to Me (Instrumental)
* 1984: Heaven to Me (High-Inergy Mix) / Heaven to Me (Instrumental)
* 1984: Michael Angelo / Livin' in the City

Album
* 1983: Michael Angelo

KORAI VIDEÓK

Blue Girl (The Bruisers) (csak zene)

I Could If I Wanted To (Lee Stirling with the Bruisers) (csak zene)

DANIEL BOONE-VIDEÓK



Beautiful Sunday (másik klip)


Rock And Roll Bum (csak zene)



WARLORD-VIDEÓK (CSAK ZENE!)





THE INTERGALACTIC ORCHESTRA-VIDEÓK (CSAK ZENE!)




TECHNIQUE-VIDEÓK (CSAK ZENE!)