disco

disco

2011. december 19., hétfő

GAZEBO

Gazebo (Libanon, Bejrút, 1960. február 18.) olasz énekes, zeneszerző, szövegíró és zenei producer eredeti neve: Paul Mazzolini. 1982-ben jelent meg első kislemeze, a Masterpiece. A következő évben az I Like Chopin című felvétele kiugró nemzetközi sikert aratott, a világ számos országában vezette a slágerlistát. Az italodisco egyik legnépszerűbb férfi sztárja volt, aki azonban a műfajjal együtt kiment a divatból. Próbált lépést tartani az újabb popzenei trendekkel, ám az 1980-as évek első felében megszerzett nagy népszerűségét nem sikerült megőriznie. Az új évezredben is aktív, koncertezik és lemezeket ad ki.


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Gazebo édesapja, Francesco Mazzolini régi vágású diplomata volt, aki nyolc nyelven beszélt folyékonyan, és ötre a fiát is megtanította. Édesanyja, az amerikai származású Sonia énekesnőként dolgozott, Paul tőle örökölte a zene iránti fogékonyságát. A fiút a klasszikus zene és a népzene mellett a dzsessz és a rock érdekelte a legjobban. Tízéves korában megtanult gitározni, hogy elkápráztassa egyik osztálytársát, egy német kislányt. A papa foglalkozása miatt a család beutazta a világot (fontosabb állomáshelyek: Libanon, Jordánia, Dánia, Franciaország, Jugoszlávia), ennek köszönhetően Paul különböző népek kultúráival ismerkedhetett meg. 1975-ben Mazzoliniék végleg Olaszországban maradtak, ahol Paul 1978-ban érettségizett. Ezután Londonba utazott, és bekapcsolódott az ottani pezsgő könnyűzenei életbe. Gitárosként dolgozott számos olasz étteremben, és különféle dzsessz-, rock- és punkegyüttesekkel is kapcsolatba került. Rómában összebarátkozott Pierluigi Giombinivel. Együtt kezdtek dalokat komponálni. Azt tervezték, hogy együttest alapítanak, ám nem találtak támogatót. Pierluigi egy idő után feladta a próbálkozást, és bevonult katonának.

Paul 1981-ben megismerkedett Paul Micioni DJ-vel, aki arra biztatta, hogy próbáljon meg szólistaként érvényesülni, amihez persze a támogatását is felajánlotta. Akkoriban kezdett kibontakozni egy újabb könnyűzenei stílus, az italodisco divatja. Mint az elnevezésből is sejthető, a dallamos olasz könnyűzene és a táncorientált (német) diszkózene párosításáról van szó. Paul rajongott a régi filmekért és filmsztárokért, szerinte a fekete-fehér filmek a regényekhez hasonlóan mozgásba lendítik az emberi fantáziát. (Nyilván ennek köszönhető, hogy sajtófotóinak többsége éppúgy fekete-fehér, mint számos lemezborítója.) Állítólag egy 1959-es bűnügyi vígjáték, a The Gazebo – magyar forgalmazásban: A kilátó – hatására választotta a Gazebo művésznevet. Első kislemezét, az 1982-ben megjelent Masterpiece című dalt a legendás filmsztárnak, Gloria Swansonnak ajánlotta, aki különösen az Alkony sugárút (Sunset Boulevard) című 1950-es Billy Wilder-filmben nyújtott alakításával bűvölte el. (Egyes források szerint valójában e sláger szövegéből származik az énekes művészneve: „Talking of cinema in the gazebo...”) A Masterpiece Olaszország határain túl is felkeltette a közönség érdeklődését a jó megjelenésű, fiatal énekes iránt, ám az igazi áttörés 1983-ban következett be az I Like Chopin című dallal. (E sorok írójának azonban mindmáig a Masterpiece a kedvenc Gazebo-felvétele.)


Szeretem Chopint
A Baby Records lemezkiadó tulajdonosa, Freddy Naggiar éppen egy autósztrádán vezetett, amikor a rádióban meghallotta a Masterpiece-t. Azonnal felhívta a titkárnőjét, és utasította, hogy szerezze meg az énekes elérhetőségét, mert szerződtetni akarja. Ez meg is történt, és 1983-ban az üzletekbe került Gazebo debütáló albuma a Baby Records emblémájával. Erről az I Like Chopin (Szeretem Chopint) című dal óriási sikert aratott, több mint tízmillió példányban kelt el kislemezen. Vezette az olasz, a német, a francia, a spanyol, a dán, a finn, az osztrák, a svájci, a belga, a portugál, a török, a kanadai, a hongkongi, a koreai és a szingapúri slágerlistát, és további tíz országban a Top 10-ben szerepelt. A közhiedelemmel ellentétben a dalban hallható zongoramotívum nem Chopintől származik: a zenét teljes egészében Pierluigi Giombini komponálta, a szöveget pedig Gazebo írta. Az énekes egyébként nem bízott az I Like Chopin sikerében, Freddy Naggiar azonban első hallásra megszerette a felvételt, és ragaszkodott ahhoz, hogy kislemezen is kiadják. A brit Music Week angol szaklap Gazebónak ítélte az 1983-as esztendő legsikeresebb európai slágeréért járó díjat. (Az albumon az I Like Chopin egy közel nyolcperces verzióban hallható, ám jómagam a bő négyperces kislemezváltozatot favorizálom.) Az LP harmadik slágere – a Masterpiece és az I Like Chopin után – a Lunatic (Holdkóros) volt. Gazebo mindig csodálta a különleges képességű embereket, mint például a matematikusokat, az alkimistákat és a művészeket, akik tehetségükkel elkápráztattak másokat, ám a magánéletben gyakran furcsa, bolondos, „holdkóros” alakok voltak: a Lunatic tisztelgés a zseniális különcök előtt. A Love in Your Eyes című dalt szintén kiadták kislemezen. A felvétel témája ismét a „holdkórosság”, az a zenészekre oly gyakran jellemző tulajdonság, hogy életükben a hangszer legalább annyira fontos, mint a feleség vagy a barátnő, legszívesebben az ágyba is magukkal vinnék harmadiknak.


Bolíviai táncos
1984-ben készült el az új popsztár második albuma, a Telephone Mama. Zenei szempontból ugyanaz a romantikus stílus jellemezte, mint az első LP-t, tartalmilag azonban az alkotók megpróbáltak továbblépni. 1984 júniusában Gazebo Tokióban lépett fel, és szállodai szobájában egy film forgatókönyvét tervezgette. Film helyett egy újabb nagylemez született, a Telephone Mama, amelynek dalai egy összefüggő történetet mondanak el. Az inspirációt persze ismét a filmművészet jelentette: James Bond kalandhistóriái, a Jean Gabin nevével fémjelzett francia filmek az 1930-as évekből, az akkoriban még kevéssé méltányolt Szárnyas fejvadász (1982), valamint a zseniális orosz filmrendező, Andrej Tarkovszkij alkotásai. A Telephone Mama szerzeményei egy Bolivian Dancer (Bolíviai táncos) fedőnevű titkos ügynök kalandjairól szólnak, aki Kelet-Berlinbe utazik egy titkos megbízatás teljesítésére. A volt NDK fővárosában megismerkedik egy fiatal nővel, a további bonyodalmakat azonban nem illik elárulni még akkor sem, ha csupán egy nagylemezről van szó, nem pedig egy játékfilmről. A címadó felvételen kívül a First! és a For Anita című szerzemények váltak ismertté. Az album különösen Olaszországban aratott nagy sikert, Gazebo megkapta az év legsikeresebb előadójának járó La vela d’oro-díjat (Aranyvitorla-díj).


Zenei kísérletek
1985 fordulópontnak bizonyult Gazebo karrierjében. Behívták katonának, leszerelése után pedig szakított addigi kiadójával, a Baby Recordsszal, és saját céget alapított Lunatic Records néven. Munkakapcsolata Pierluigi Giombinivel azonban nem szakadt meg. Együtt készítették a Univision című albumot is, természetesen az italodisco jegyében. Nekünk, magyaroknak az A oldal utolsó felvétele, az Au Moulin Rouge különösen érdekes, hiszen Liszt Ferenc Szerelmi álmok című zeneművének motívumaira épül. A legnagyobb sikert azonban a Trotsky Burger és a The Sun Goes Down on Milky Way aratták. A Lunatic Records egyébként csupán forgalmazta a Univisiont, ám az újabb album, a Rainbow Tales már a cég stúdiójában készült. A tíz szerzeményt tartalmazó album elkészítésében közreműködött Denis Haines, aki korábban az elektronikus zene egyik úttörőjének számító Gary Numan együttesének tagja volt mint billentyűs. A kislemezen is kiadott Coincidence című felvételt ugyanaz a gondolat ihlette, mint később számos híres sci-fit: vajon lehetséges, hogy életünk egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlik? Az album zárófelvétele, a Tycoon (Mágnás) a nehéz helyzetben élők sorsára hívja fel a figyelmet. Gazebo szerint a gazdag és a szegény emberben egyvalami mindenképpen közös: egyszer mindketten meghalnak. Ám a vagyonát senki nem viszi a sírba, ezért aki teheti, még életében segítsen a rászorulókon. Az 1989-ben megjelent Sweet Life című album borítója egyértelmű utalás Federico Fellini Az édes élet (La dolce vita, 1960) című filmklasszikusára. Az utalás nem véletlen, hiszen a lemezen hallható a Dolce Vita című 1983-as olasz sláger feldolgozása, amelyet Ryan Paris vitt sikerre. A dalt Giombini és Gazebo közösen írták, és eredetileg Gazebo első albumán szerepelt volna, ám végül kihagyták, mert Freddy Naggiarnak nem tetszett. (E sorok írójának véleménye szerint Ryan Paris változata sokkal jobb, mint Gazebóé.) Az összes többi felvétel azonban Gazebo saját szerzeménye.


A kilencvenes évektől napjainkig
1990-ben a Lunatic Records az újonnan alapított Cresus Enterprises S.n.c részévé vált. Ettől kezdve Gazebo saját karrierje mellett egyre több időt fordít a produceri munkára is. Védencei közé tartozik a The Tycoons, Dino Kappa és a Kammerton. 1991-ben Scenes from The News Broadcast címmel kiadta hatodik szólóalbumát. A 12 dal egyike az I Like Chopin új változata, amely főleg a diszkókban vált népszerűvé. A Bloodlink című szerzeményt fiának, Gabrielnek ajánlotta. Gazebo úgy nyilatkozott, hogy ez az album az eszmélést jelentette számára: az 1980-as éveket a sikerekben fürödve, kissé felszínesen élte meg, az új évtized drámai történései, az Olaszország közelében kirobbant délszláv háború azonban felnyitotta a szemét a világ problémái és az emberi szenvedés iránt. Talán ez a szemléletváltozás inspirálta 1991-ben kezdődött produceri együttműködését is Ardit Gjebrea albán énekessel. Gjebrea a Jon című politikai színezetű szerzeménnyel még abban az évben megnyerte a Tiranai Dalfesztivált. A dal valóságos himnusza lett a hontalanná vált albánoknak, akik a nélkülözések miatt, a túlélés reményében hagyták el hazájukat. 1994-ben került forgalomba Gazebo első válogatásalbuma, a Portrait. A 16 felvétel között valamennyi nagy slágere megtalálható, ám érdekes módon nem az I Like Chopin, hanem a Masterpiece és a Dolce Vita hallhatók hosszabb változatban is. 1995-ben elhunyt Paul édesapja, Francesco Mazzolini. A férfi annak idején azt szerette volna, ha fia is a diplomata pályát választja, ám örült az énekesi sikereinek is, és büszke volt a gyermekére.


1996-ban Gazebo intézte Ardit Gjebrea Projekt Jon című albumának produceri teendőit. A következő évben ismét átszervezte lemezcégeit: a Lunatic és a Cresus helyére a Softworks lépett. Az új cégnél egy újabb válogatáslemezt készített Viewpoint címmel, amely szintén 16 felvételt tartalmaz, akárcsak korábban a Portrait. Ezek egy része addig még nem jelent meg, vagy csak kislemezen került forgalomba. A híres dalok, az I Like Chopin és a Masterpiece sem az eredeti formájukban kerültek az albumra, hanem újrahangszerelve. Érdemes megemlíteni a Mr. Chopin and Mme Sand című felvételt, amelyet a híres zeneszerző, Frédéric Chopin, és a nem kevésbé híres írónő, a férfi álnevet viselő George Sand (valójában Dudevant bárónéja: Amandine Aurore Lucie Dupinne) legendás – ámbár egyes vélemények szerint aszexuális – kapcsolata ihletett. Gazebo szerint az ellentétek fűtötték ezt a szenvedélyt: Chopin zseniális zeneszerző, de gyenge akaratú férfi volt, Sand viszont erős akaratú asszony, ám íróként nem túl jelentős. 1999-ben újabb átalakulásokra került sor a Softworks lemezcégen belül: az SWR logó ettől kezdve a pop- és rockalbumokra, a Lunatic emblémája a tánczenei produkciókra, a The Arké pedig a világzenei kiadványokra került rá. 

2000-ben közös kiadásban jelent meg Gazebo két válogatásalbuma, a Portrait és a Viewpoint. 2004-ben a Softworks egy újabb Ardit Gjebrea-albumot hozott forgalomba Jakujam címmel. 2006-ban Gazebo új kislemeze, a Tears for Galileo a RAI Radio 2 állandó repertoárdarabja lett, és a Eurodance slágerlista élére került. 17 év után, 2008-ban az énekes egy vadonatúj stúdióalbummal örvendeztette meg a rajongóit. A kiadványt két kislemez, a Ladies! és a Virtual Love megjelenése harangozta be. Az album egyik legfigyelemreméltóbb felvétele a The Man at the Window. A dalt II. János Pál pápa személye ihlette. A néhai egyházfő még élete utolsó napjaiban is megjelent a Vatikán épületének ablakában, hogy szóljon a Szent Péter téren egybegyűlt tömeghez. Teste azonban cserben hagyta őt, beszélni már nem tudott, és elesett. Gazebót nagyon megindította a látvány: a küldetéstudattól vezérelt férfi, aki valami fontosat szeretne közölni az emberekkel, és ezért megpróbál úrrá lenni a nehézségeken, a fizikai fájdalmon. 2011. május 24-én az iTuneson át vált elérhetővé az énekes új felvétele, a Queen of Burlesque. A YouTube-on közzétett videót – rendezője maga Gazebo – az éjszakai Rómában forgatták, a klip tisztelgés az olasz filmművészet nagyjai előtt. Ugye, mondani sem kéne, hogy fekete-fehérben készült?


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1982: Masterpiece (Vocal) / Masterpiece (Instrumental)
* 1982: Gimmick!
* 1983: I Like Chopin / I Like Chopin (Instrumental)
* 1983: Lunatic / Lunatic (Instrumental)
* 1983: Love In Your Eyes / Love In Your Eyes (Instrumental)
* 1984: First! / Snowhite Memories
* 1984: Telephone Mama / Telephone Mama (Instrumental)
* 1985: For Anita / No Speed Control
* 1986: The Sun Goes Down on Milky Way (Club Version) / The Sun Goes Down on Milky Way (Radio Version)
* 1986: Trotsky Burger (Vocal Version) / Trotsky Burger (Instrumental Version)
* 1986: Trotsky Burger (Vocal Version) / Trotsky Burger (Instrumental Version) / Home Sweet Home
* 1986: Trotsky Burger / Home Sweet Home
* 1986: Trotsky Burger / Lotus Girl
* 1987: The Sun Goes Down on Milky Way / Pain
* 1987: The Sun Goes Down on Milky Way / The Sun Goes Down on Milky Way (Radio Version) / Moulin Rouge
* 1987: Give Me One Day / Diamonds Are Forever
* 1988: Coincidence / Alice in Wonderland
* 1988: Coincidence / God Bless the Moonshade
* 1988: Dolce Vita (Via Veneto Mix) / Dolce Vita (Radio Mix) / Wherever You Go
* 1989: Dolce Vita / Face to Face
* 1989: Ordinary Life / God Bless the Moonshade
* 1991: I Like Chopin '91 / The Fourteenth of July (Napoleon's Version)
* 1992: I Like Chopin (Mimmo Mix 92 Remix) / I Like Chopin (Instrumental) / I Like Chopin (Mimmo Mix Hardcore Dub)
* 1994: Masterpiece / Masterpiece (12" Remix) / Dolce Vita (12" Remix) / I Like Chopin (12" Remix)
* 1998: I Like Chopin '98 (Rain Mix) / I Like Chopin '98 (Freestyle Extended Mix) / I Like Chopin '98 (Portrait '94 Version)
* 1998: I Like Chopin (Radio Edit) / I Like Chopin (Freestyle Radio Edit) / I Like Chopin (Rain Mix) / I Like Chopin (Freestyle Extended Mix) / I Like Chopin (Portrait '94 Version)
* 1998: Masterpiece ’98 (7-féle verzió)
* 2004: I Like Chopin
* 2006: Tears for Galileo
* 2007: The Ladies!
* 2008: Virtual Love
* 2011: Queen of Burlesque


Albumok
* 1983: Gazebo
* 1984: Telephone Mama
* 1986: Univision
* 1988: The Rainbow Tales
* 1989: Sweet Life
* 1991: Scenes from The News Broadcast
* 2008: …The Syndrome
* 2008: Ladies – The Art of Remixage

Válogatások
* 1994: Portrait
* 1997: Greatest Hits
* 1998: The Collection
* 1998: Viewpoint
* 2000: Portrait & Viewpoint
* 2000: Gazebo
* 2002: The Best of Gazebo
* 2005: The Best of Gazebo

VIDEÓK


Masterpiece  (másik klip)


I Like Chopin (másik klip)


Lunatic (másik klip)

First! (csak zene!)





The Man at the Window  (csak zene!)


1 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.