GEORGE MICHAEL – 2/2: A VILÁGSZTÁR ÉS A BOTRÁNYHŐS

 

A második album

1990 szeptemberében jelent meg George második albuma, a Listen Without Prejudice Vol. 1. A Faith óriási sikere után felfokozott várakozás előzte meg az új lemezt, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött kereskedelmi reményeket. A Faith húszmilliójával szemben ugyanis a Listen Without Prejudice Vol. 1. „csak” nyolcmillió példányban fogyott el. A korábbihoz képest mérsékeltnek mondható siker alapvetően George viselkedésével magyarázható. Az énekes úgy érezte, hogy a közönség még mindig nem tekinti őt igazán komoly előadóművésznek, ezért erre az albumára inkább borongós hangulatú, melankolikus dalokat választott. Ez lett volna a kisebbik baj, elvégre a közönség már a Careless Whisper kedvező fogadtatásával bebizonyította, hogy kíváncsi George lírai, érzelemgazdag oldalára is. Nagyobb problémát jelentett, hogy a sztár semmiféle komolyabb promócióra nem volt hajlandó az album érdekében, beleértve a kislemezek népszerűsítésére forgatott videoklipekben való szereplést is. Voltak, akik úgy vélték, hogy ezúttal George feltűnő elzárkózása jelentette a promóciót, mert ezzel fokozta az érdeklődést személye és az új lemeze iránt. Az első kislemez még az album kibocsátása előtt az üzletekbe került. A Praying for Time Angliában bekerült a Top 10-be, az Egyesült Államokban pedig vezette a Billboard Hot 100 slágerlistáját. Ez igazán nagy szó, ha arra gondolunk, hogy a videoklipben csupán a dalszöveg pereg sötét háttér előtt.

A következő négy kislemez közül három sem Angliában, sem az Egyesült Államokban nem ért el túl jó helyezést a toplistán. A negyedik kislemez, a Freedom '90 kakukktojást jelent az album komorabb hangvételű szerzeményei között. Klipjét David Fincher rendezte, aki azóta számos világsikerű mozifilmet alkotott. Eleinte szó volt arról, hogy ebben a klipben George mégiscsak megjelenik, ám végül elutasította a szereplést, mivel kiéleződtek a vitái a Sony lemezcéggel, ami aztán szerződésbontáshoz vezetett. A Freedom ’90 klipjében válogatott szupermodellek – Naomi Campbell, Linda Evangelista, Christy Turlington, Tatjana Patitz, Cindy Crawford – szájmozgására hallható George éneke. A Mother’s Pride című felvételt az 1991-ben kirobbant öbölháború első hónapjaiban különösen gyakran játszották az amerikai rádióállomások, ugyanis a hozzátartozók e dallal üzentek a harcoló katonáknak. A szerényebb kereskedelmi siker ellenére számos rajongó úgy véli, hogy a Listen Without Prejudice Vol. 1. George Michael legjobb és legszemélyesebb albuma: mind szerzőként, mind előadóként ezzel nyújtotta tehetsége legjavát.

Átmeneti időszak

1991-ben George újabb turnéra ment, melynek keretében angol, amerikai, brazil és japán városokban lépett fel. A Cover to Cover Tour nem az előző évi album népszerűsítését szolgálta, hanem afféle „öröméneklés” volt, ugyanis a koncerteken George főleg más előadók általa kedvelt dalait énekelte. Ezek közé tartozott Elton John 1974-es slágere, a Don't Let the Sun Go Down on Me, amelyet a két sztár az 1985-ös Live Aid koncerten egyszer már előadott közösen. 1991. március 25-én a londoni Wembley Stadionban tartott George Michael-koncerten Elton ismét színpadra lépett, hogy újra együtt énekeljék el a dalt. A duett az év végén kislemezen is megjelent, és nagy sikert aratott az Atlanti-óceán mindkét partján. Hosszú idő óta a Don't Let the Sun Go Down on Me volt az első olyan sztárduett, amelyet egy koncerten vettek fel, és Angliában éppúgy listavezető lett, mint az Egyesült Államokban. A két sztár tíz jótékony szervezet között osztotta szét a bevételt: e szervezetek gyermekvédelemmel, oktatással és AIDS-kutatással foglalkoztak. A Cover to Cover Tour részeként George fellépett a Rock in Rio fesztiválon is. A nézők között ott volt Anselmo Feleppa brazil divattervező. A két férfi a koncert után megismerkedett egymással. Rövid időn belül romantikus viszony alakult ki közöttük, amely Feleppa két évvel később AIDS-ben bekövetkezett haláláig tartott.

A koncertek mellett George készült újabb albumára is, méghozzá a Listen Without Prejudice második részére, amely azonban soha nem jelent meg. A dolog hátterében valószínűleg a Sonyval folytatott viták álltak. George azt állította, hogy a Listen Without Prejudice Vol. 1. a Sony hibájából nem lett akkora siker, mint a Faith, ugyanis a lemezcég nem fordított elegendő figyelmet és pénzt az új album reklámozására. A Sony viszont arra hivatkozott, hogy az énekes viselkedése eredményezte a közönség szerényebb érdeklődését, elvégre nehéz egy világsztár albumát hatásosan reklámozni úgy, hogy maga az előadó nem vállal promóciós koncerteket, sőt nem jelenik meg a kislemezeihez készített videoklipekben sem. (E sorok írója ebben tökéletesen igazat ad a Sonynak.) George a ki nem adott albumhoz írt dalok közül hármat (Too Funky, Do You Really Want to Know, Happy) felajánlott egy jótékony célú kiadvány, a Red Hot + Dance számára. A bevételeket az AIDS elleni kampányra fordították. Szintén a kiadatlan albumra íródott a Crazyman Dance, amely a Too Funky 1992-es kislemezének B oldalán jutott el a közönséghez. (Természetesen a kislemez is ugyanazt a jótékony célt szolgálta.) A Too Funky a Diploma előtt (1967) című amerikai filmből kölcsönvett idézettel kezdődik: „Would you like me to seduce you? Is that what you're trying to tell me?” Akárcsak a Freedom ’90 klipje, a Too Funkyé is a szupermodellek (Linda Evangelista, Nadja Auermann, Emma Sjöberg, Estelle Hallyday, Shana Zadrick, Tyra Banks) világában játszódik, ám ezúttal George is megjelenik mint rendező. (Magát a klipet viszont nem ő, hanem Thierry Mugler divattervező rendezte.) A modellek között felbukkan két színésznő is: az ötvenes-hatvanas évek egyik hollywoodi szexbombája, Julie Newmar és Pedro Almodóvar egyik favoritja, a sasorrú spanyol Rossy de Palma. (Julie Newmar e sorok írójának egyik nagy kedvence: Hesh-két, a sebhelyes arcú, néma indián lányt játszotta a Mackenna aranya című 1969-es westernben.) Öt évvel a Red Hot + Dance után George részt vett a Red Hot + Rio című jótékonysági albumon is: Astrud Gilberto társaságában a Desafinado című dalt énekelte. A kiadvány bevételeit szintén az AIDS leküzdésére fordították.

Freddie Mercury-emlékkoncert

1991. november 24-én elhunyt a Queen együttes énekese, Freddie Mercury. Emlékére a következő év április 20-án monumentális koncertet rendeztek a londoni Wembley Stadionban. A bevételt az AIDS-kutatás céljaira fordították. (Mercury halálát AIDS miatti hörgi tüdőgyulladás okozta.) A kétrészes koncert első felében olyan sztárok léptek színpadra, mint a Metallica, az Extreme, a Def Leppard, Bob Geldof, a Guns N' Roses és a Def Leppard. A második rész alapvetően a Queen slágereire épült, természetesen az együttes tagjainak közreműködésével. A dalokat ezúttal olyan kiválóságok adták elő, mint Axl Rose, Roger Daltrey, Zucchero, Robert Plant, Seal, David Bowie, Annie Lennox, Elton John és Liza Minelli. A műsor egyik fénypontját George fellépése jelentette. Sokak szerint ugyanis azon az estén az ő énekesi teljesítménye volt a legemlékezetesebb. Olyannyira, hogy később felmerült az az ötlet, hogy Mercury helyére lépjen a Queenben. George három dalt énekelt az emlékkoncerten: 39, These Are the Days of Our Lives (ezt Lisa Stansfielddel együtt), Somebody to Love. 1993-ban jelent meg a Five Live című EP, amely a címével ellentétben bizonyos országokban nem öt, hanem hat tracket tartalmazott. (A hatodik egy 1974-ből származó bő egyperces Queen-felvétel, a Dear Friends.) Érdekes módon az emlékkoncerten előadott három dalból csak kettő került a lemezre, a 39 valamiért kimaradt. Az EP harmadik felvétele, a Calling You eredetijét 1987-ben Jevetta Steele énekelte a Magyarországon is bemutatott Bagdad Café című filmben. A dalt Oscar-díjra jelölték, 1994-ben Celine Dion szintén műsorára tűzte. Az EP-n hallható még Adamski és Seal közös slágere, a Killer, illetve a The Temptations örökzöldje, a Papa Was a Rolling Stone feldolgozása. E két dal rövidítve, egyvelegként külön kislemezen is megjelent. George természetesen az EP bevételeit is felajánlotta az AIDS-kutatás céljaira.

Újabb sikerek

1994 novemberében az első MTV Europe Music Awards gálán hallhatta először a közönség a Jesus to a Child című lírai dalt, amelyet George 1993-ban elhunyt barátja, Anselmo Feleppa emlékére írt. Feleppa halála annyira megviselte az énekest, hogy másfél évre eltűnt a nyilvánosság elől. Mivel George homoszexuális beállítottsága akkoriban még nem volt publikus, ezért eleinte nem hozták nyilvánosságra, hogy egész pontosan kiről szól a dal, és milyen jellegű kapcsolat fűzte egymáshoz a két férfit, ám George 1998-as coming outja óta már ez sem titok többé. Az 1994-es visszatérés ellenére a Jesus to a Child csak majdnem egy évvel később, 1995 októberében jelent meg kislemezen. Kiugró sikert aratott, egyike lett George legismertebb felvételeinek. Népszerűségére jellemző, hogy megjelenésekor azonnal átvette a vezetést az angol slágerlistán, az Egyesült Államokban pedig a hetedik helyről startolt. Korábban egyetlen George Michael-kislemez sem kezdett ilyen jól. A Jesus to a Child valójában egy új album előhírnöke volt, akárcsak az 1996 áprilisában kiadott Fastlove. A kötelezettségek nélküli szerelmi kapcsolatról szóló új felvételt a valóság ihlette, hiszen az énekes akkoriban kezdett futó viszonyt egy Kazahsztánban megismert bankárral, Brett Charlesszal.

A siker ezúttal sem maradt el, hiszen a Fastlove is vezette a brit slágerlistát, az Egyesült Államokban pedig bejutott a Top 10-be. Három héttel a Fastlove után végre a boltokba került az énekes nagyon várt új lemeze, az Older, immár egy új cég, a Virgin (az USA-ban a DreamWorks) forgalmazásában. Erről további négy felvétel jelent meg kislemezen. A két album között eltelt hat évet érdemes volt kivárni, hiszen az Older nagyon jól sikerült, éppen ezért igen jól fogyott világszerte. Számos országban vezette az eladási listákat, beleértve Magyarországot is, ahol 44 hétig szerepelt a slágerlistán. Ennél jobb eredményt csak Hollandiában (105 hét) és Angliában (147 hét) ért el. A nagy sikerre való tekintettel nyolc hónappal később Older & Upper címmel dupla albumként újra forgalomba hozták. Az első lemezen az Older anyaga hallható, a második CD-n hat felvétel kapott helyet, továbbá három videoklip. 1996 októberében George az MTV Unplugged-sorozata keretében koncertet adott a londoni Three Mills stúdióban. A nézők között ült az édesanyja, aki a következő évben rákban elhunyt.

Újabb albumok

1998-ban vehették kezükbe a rajongók George Michael Ladies & Gentlemen című dupla válogatáslemezét. Az első CD-n (For the Heart) a legsikeresebb balladák hallhatók, a másodikon (For the Feet) pedig a táncorientált slágerek. Az amerikai és a kanadai kiadás 28 felvételt tartalmaz, az európai és az ausztrál verzió viszont 29-et. A bónuszdal Stevie Wonder szerzeménye, az As, amelyet George Mary J. Blige társaságában énekel. Vannak egyéb eltérések is a kétféle kiadvány második CD-jén: a Monkey és a Hard Day csak az amerikai–kanadai verzión hallható, a The Strangest Thing ’97 és a Fantasy pedig csak az európai–ausztrál kiadásra került rá. A rajongók nagy örömére a válogatáslemezen helyet kapott az Aretha Franklinnel, az Astrud Gilbertóval, a Queen együttessel, illetve az Elton Johnnal közös duett is, amelyek önálló albumon addig még nem jelentek meg. A második CD egy vadonatúj felvétellel, az Outside-dal indul. A dal klipje George hírhedt Los Angeles-i botrányának ironikus verziója. A Ladies & Gentlemen kilencmillió példányban fogyott el. Bő egy évvel később, 1999 decemberében DVD-változatban is megjelent, amely természetesen a videoklipeket tartalmazza, továbbá egy interjút az énekessel, illetve egy dokumentumfilmet a karrierjéről. Mind a CD-, mind a DVD-kiadványt a Sony jelentette meg: 2004-ben George újra velük szerződött. Egy héttel a Ladies & Gentlemen DVD-je előtt került a boltokba a Songs from the Last Century című album. Ezen George kizárólag feldolgozásokat énekel, a XX. század olyan örökzöld slágereit, mint például a My Baby Just Cares for Me (Nina Simone), a Roxanne (The Police) és a Wild Is the Wind (Johnny Mathis). A hivatalosan 10 dalt tartalmazó album egyes kiadásain található egy rejtett tizenegyedik track is, az It's Alright with Me című instrumentális felvétel.

Az új évezred

Nyolc évvel az Older után, 2004-ben jelent meg ismét egy olyan George Michael-album, amelyen a sztár megint saját szerzeményeket énekel. A Patience mindjárt a megjelenés hetében átvette a vezetést a londoni nagylemezlistán. Azokban az országokban, ahol nem lett listavezető (például Magyarországon harmadik volt az eladási listán), a Top 5-be azért gond nélkül bejutott, csupán az Egyesült Államokban kellett beérnie a 12. hellyel. Hétmillió példány fogyott el belőle. Slágerlistás pozícióit és a korábbi Michael-lemezek eladási példányszámait tekintve ennyi talán kevésnek tűnik, de hát ne tagadjuk, 2004-ben már világméretűvé vált a letöltögetés és a CD-másolás. Az amerikai és az európai kiadás ismét különbözött egymástól, és megint a vén kontinens lemezvásárlói jártak jobban, hiszen az európai verzió 14 dalt tartalmaz, az amerikai pedig csak 12-t. A különbségnek politikai okai voltak. A Shoot the Dog című felvétel ugyanis azt a szoros barátságot pellengérezte ki, amely az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok között szövődött a vitatott iraki háború kapcsán. A címben szereplő kutya valójában a brit miniszterelnök, Tony Blair, akit pórázon rángat a „gazdája”, George W. Bush. Az efféle pimasz fricska a konzervatívnak tartott Angliában még elment, a szabad véleménynyilvánítás fellegvárának tartott Egyesült Államokban viszont már nem. Az albumról egyébként összesen öt dalt adtak ki kislemezen, a hatodik (John and Elvis Are Dead) letölthető formában jutott el a közönséghez.

Pályakezdésének 25. évfordulója alkalmából, 2006 novemberében újabb válogatás jelent meg George Michael dalaiból. A Twenty Five nem csupán a Ladies & Gentlemen óta megjelent slágereket tartalmazza, hanem a Wham!-korszak legnépszerűbb felvételeit is. Gondolom, egyetlen olvasóm sem csodálkozik el azon a bejelentésen, hogy az észak-amerikai és a nemzetközi kiadás újfent különbözött egymástól. Az észak-amerikai verzió első lemezén a Wham!-féle Freedom helyett a Feeling Good hallható, a másodikon pedig a Round Here helyett a The First Time Ever I Saw Your Face. A Twenty Five mindenhol megjelent limitált, háromlemezes verzióban is, a kevésbé ismert dalokat összegyűjtő harmadik CD azonban mind Amerikában, mind a világ többi pontján ugyanaz volt. A kiadvány a nagy slágerek mellett három vadonatúj dalt is tartalmaz. Az egyik egy duett Mutya Buenával, a Sugababes volt énekesnőjével (This Is Not Real Love), a másik a Heal the Pain új verziója Paul McCartney közreműködésével, a harmadik pedig az An Easier Affair. A Twenty Five a CD-kiadással párhuzamosan DVD-n is megjelent. A DVD-n olyan dalok videoklipjei is megtekinthetők, amely slágerek a CD-verzión nem hallhatók, mint például a Wham!-től a Club Tropicana. 

Szex, hazugság, videó

George Michael 1986 és 1988 között Kathy Jeung modellel járt, aki szerepelt az I Want Your Sex nagy vihart kavart videoklipjében is. Szakításuk állítólag békésen zajlott, barátságuk megmaradt. Jómagam nem tudtam kideríteni, hogy kapcsolatuk ideje alatt Kathy vajon tisztában volt-e kedvese valós szexuális beállítottságával, ámbár az erről szóló pletykák nyilván hozzá is eljutottak. Az évek múlásával egyébként Kathy pályát módosított, napjainkban a legkeresettebb sminkesek közé tartozik. Állítólag a brazil Anselmo Feleppa volt George első komoly kapcsolata egy másik férfival. Csupán két évig voltak együtt: 1991-ben ismerkedtek meg George egyik koncertjén, ám két évvel később Anselmo AIDS-szel összefüggő agyvérzésben meghalt. 1996-ban kezdődött George másik tartós kapcsolata, mégpedig Kenny Goss üzletemberrel. 2005-ben szóba került, hogy együttélésüknek törvényes keretet adnak, vagyis összeházasodnak, a negatív fogadtatástól tartva azonban elhalasztották a ceremóniát. 2008 végén elterjedt a hír, hogy szakítottak, ezt a pletykát viszont George megcáfolta. Ennek ellenére a média készpénznek vette a szakításról terjengő szóbeszédeket. Állítólag Kenny adta ki George útját, mert elege lett a botrányaiból, abból, hogy a sztár hírhedt Los Angeles-i ügye után is gyakran bocsátkozott alkalmi kalandokba. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy kapcsolatuk valahogy rendeződött, hiszen Kenny jelen volt a 2010. szeptemberi bírósági tárgyaláson, a börtönben is meglátogatta a partnerét, sőt ő vitte haza a kiszabadult sztárt.

1998. április 7-én George-ot közszeméremsértés miatt letartóztatták egy Beverly Hills-i park nyilvános WC-jében. A vád szerint szexuális kapcsolatot kezdeményezett egy Marcelo Rodríguez nevű férfival, aki valójában álruhás rendőr volt, és azonnal őrizetbe vette a popsztárt. George azt állította, hogy lényegében provokáció áldozata lett: Rodriguez csapdába csalta őt, valójában a rendőr kezdeményezett. Az énekest végül 810 dollár bírságra és 80 óra közmunkára ítélték. A fél évvel később megjelent Outside című szerzemény videoklipje humoros formában dolgozta fel a botrányt. Marcelo Rodríguez azonban személyes sértésként fogta fel a klipet, és tízmillió dolláros keresetet nyújtott be a sztár ellen egy kaliforniai bíróságon. Azt állította, hogy George a médiának adott interjúiban rágalmazta őt, a klippel pedig – amelyben csókolózó rendőrök is láthatók – gúny tárgyává tette. Az ügy 2002-ben Rodriguez vereségével ért véget. A Los Angeles-i botrányt követően George nyilvánosan elismerte, hogy valójában homoszexuális, és beszélt partneréről, Kenny Gossról is. Egy interjúban ezt mondta: „Tudom, hogy sokak szívét összetörtem, akik most jöttek rá arra, hogy a szerelmes dalaim nagy része valójában férfiakról szól, de én boldog vagyok, hogy végre vállalhatom magam!” 2006. július 23-án George egy újabb szexbotrányba keveredett, ezúttal a londoni West Hampstead Heath Parkban. Alkalmi partnere egy 58 éves munkanélküli teherautó-sofőr, a meglehetősen átlagos külsejű Norman Kirtland volt. A News of the World bulvárlap egyik fotósa lefotózta az alkalmi párt. Emiatt a sztár kilátásba helyezte, hogy pert indít a magazin, sőt Kirtland ellen is rágalmazásért. Ugyanakkor kijelentette, hogy nyitott az alkalmi szexkapcsolatokra, és ezt állandó partnere, Kenny Goss már tudomásul vette.

Kábítószer és politika

2006. február 26-án George-ot letartóztatták C osztályba sorolt kábítószer birtoklása miatt. Az ügyet ekkor még megúszta egy figyelmeztetéssel. Bő egy évvel később újra bajba került, amikor kábítószer hatása alatt kocsiba ült, majd Észak-London egyik útkereszteződésében elaludt a volánnál, ám előtte állítólag még a forgalommal szemben is hajtott. Őrizetbe vétele után bűnösnek vallotta magát. Elvonókúrára küldték, és két évre eltiltották a járművezetéstől. 2008. szeptember 19-én egy londoni nyilvános WC-ben tartóztatták le A és C osztályba sorolt kábítószerek birtoklásáért. Újra figyelmeztetésben részesült, de mint a későbbi események igazolták, ennyi sajnos már kevés volt. 2010. július 4-én a londoni melegfelvonulásról hazatérőben autójával egy fotósbolt kirakatába hajtott. A rendőrség őrizetbe vette, ugyanis szemmel láthatóan alkohol és/vagy kábítószer hatása alatt állt. Ezúttal azonban nem úszta meg ejnye-bejnyével. Korábbi kihágásait enyhébben bírálták el, mert figyelembe vették őszinte megbánását, ám ezúttal visszaesőként kezelték, és nyolc hét börtönbüntetésre ítélték. George állítólag megdöbbent az ítélet hallatán, noha a nyolc hétből csak négyet kellett börtönben töltenie. A másik négy hétre rendőri felügyelet alá került. Mellékbüntetésként öt évre eltiltották a vezetéstől. A sztár cáfolta azokat a médiahíreket, hogy sírva kezdte volna meg a büntetését, hogy idegösszeomlás környékezte a börtönben, illetve azt, hogy hírneve és vagyona miatt különleges elbánásban részesült volna. Állítása szerint sem rabtársaival, sem az őrökkel nem keveredett semmilyen konfliktusba. Ígérete szerint a börtön után megpróbál tiszta lappal indulni, és kilátásba helyezte, hogy hamarosan újabb lemezzel örvendezteti meg a rajongóit.

Michael több alkalommal is hangot adott politikai nézeteinek. A Shoot the Dog című daláról, amelyben az Egyesült Államok és Anglia kapcsolatát kritizálta az iraki háború függvényében, már volt szó. 2000-ben Washingtonban lépett fel egy emberi jogi kampány keretében Melissa Etheridge, Garth Brooks, Queen Latifah, a Pet Shop Boys és kd lang társaságában. George tulajdonát képezi az a zongora, amelyen valaha John Lennon az Imagine című legendás szerzeményét komponálta. 2007-ben egy „béketurné”-ra adta kölcsön a hangszert, amelyet olyan amerikai városokba vittek el, ahol híres erőszakos cselekmények történtek: például Dallasba, ahol 1963-ban meggyilkolták John F. Kennedy amerikai elnököt. 2007-es szófiai koncertjét a líbiai HIV-perben megvádolt bolgár ápolónőknek ajánlotta. (George néhány nappal korábban, 2007. május 23-án adott koncertet Budapesten.) Életéről 1991-ben jelent meg a Bare című könyv, amelynek Tony Parsons a társszerzője. 2008-ban újabb önéletrajzi könyvre szerződött a HarperCollins kiadónál. Ígérete szerint ezt a kötetet teljesen egyedül írja, ám e sorok írásakor a mű még nem jelent meg. 2011. március 2-án George bejelentette, hogy új felvétele, a True Faith (a New Order 1987-es slágerének feldolgozása) bevételét a Comic Relief jótékonysági szervezetnek ajánlja fel. Egy másik feldolgozását, Stevie Wonder You and I című 1972-es slágerének átiratát Vilmos herceg és Catherine Middleton esküvője alkalmából készítette el. A közönséghez ingyen letölthető Mp3 formátumban jutott el a dal, az előadó ugyanakkor arra buzdított mindenkit, hogy adakozzanak az ifjú pár által létrehozott jótékonysági alapítványnak. 2011. május 11-én jelentették be a hírt, hogy George Michael szimfónikus zenekari kísérettel európai turnéra indul. Az első koncertet augusztus 22-én tartották a prágai operaházban. A budapesti fellépésre szeptember 19-én került sor. A magyar közönség újra meggyőződhetett arról, hogy George Michael még mindig méltán tartozik a könnyűzene élvonalába, hangja mit sem fakult az eltelt évek alatt. Némi meglepetésre a műsorból hiányoztak az olyan világslágerek, mint a Father Figure, a Faith, a Careless Whisper és a Jesus to a Child, a kitűnő hangulat azonban kárpótolta azokat is, akik egy „best of” jellegű fellépésre számítottak.

A turné további állomásait azonban november végén le kellett mondani, mert a sztár súlyos kétoldali tüdőgyulladással egy bécsi kórházba került. Félő, hogy a beteg tüdő miatt fellépő oxigénhiány következtében George szíve károsodhat. Orvosai közlése szerint állapota ugyan stabil, de nincs még túl az életveszélyen. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy szó sem lehet a hazaszállításáról, legalább karácsonyig az osztrák kórház intenzív osztályán kell maradnia.George új barátja, Fadi Fawaz megerősítette az orvosok állításait, melyek szerint a sztár állapota javul, és pletykának minősítette a média néhány korábbi híradását, például azt, hogy Michaelt mesterséges kómában tartják. Gerrit Wohlt sebész azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy George a betegség következményeként elveszítheti az énekhangját. Szerencsére gyors javulás következett be, és az énekes 2011. december 21-én elhagyhatta a kórházat. Két nappal később Londonban meghatottan nyilatkozott arról, hogy a bécsi orvosok megmentették az életét, és ígéretet tett arra, hogy koncertet fog adni a kórház dolgozóinak.

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek, maxik

* 1984: Careless Whisper / Careless Whisper (Instrumental)

* 1984: Careless Whisper (Album Version) / Careless Whisper (Special Version) / Careless Whisper (Instrumental)

* 1986: A Different Corner / A Different Corner (Instrumental)

* 1987: I Want Your Sex (Rhythm 1 Lust) / I Want Your Sex (Rhythm 2 Brass in Love)

* 1987: I Want Your Sex (Monogamy Mix) / Hard Day

* 1987: I Want Your Sex / A Different Corner / Careless Whisper (Extended Mix)

* 1987: Faith / Faith (Dance Remix – Radio Edit)

* 1987: Faith (Dance Extended Mix) / Faith (Original Version) / Hand to Mouth

* 1987: Faith / Faith (Dance Remix – Radio Edit) / Faith (Album Version) / Hand to Mouth

* 1988: Father Figure / Look at Your Hands

* 1988: Father Figure / Father Figure (Deep Remix) / Father Figure (Handrix Version) / Father Figure (Cinema Remix)

* 1988: One More Try (Album Version) / Look at Your Hands

* 1988: Monkey / Monkey (Acappella)

* 1988: Monkey (Extended Version) / Monkey (Acappella) / Monkey (Extra Beats)

* 1988: Kissing a Fool / Kissing a Fool (Instrumental)

* 1988: Kissing a Fool / Kissing a Fool (Instrumental) / A Last Request (I Want Your Sex Part III)

* 1990: Praying for Time / If You Were My Woman (Live)

* 1990: Praying for Time / If You Were My Woman (Live) / Waiting (Reprise)

* 1990: Waiting for That Day / Fantasy

* 1990: Waiting for That Day / Fantasy / Father Figure / Kissing a Fool

* 1990: Freedom! '90 / Fantasy

* 1991: Heal the Pain / Soul Free

* 1991: Heal the Pain / Soul Free / Hand to Mouth

* 1991: Cowboys and Angels / Something to Save

* 1992: Too Funky (Extended) / Crazyman Dance / Too Funky

* 1992: Too Funky (Extended) / Too Jazzy (Happy Mix) / Too Funky (Digital Mix)

* 1992: Too Funky (Extended) / Too Funky (Digital Mix) / Too Jazzy (Happy Mix) / Too Funky (Single Version) / Crazyman Dance

* 1993: Killer–Papa Was a Rolling Stone (English Edit) / Killer–Papa Was a Rolling Stone (Ligosa Mix) / Killer–Papa Was a Rolling Stone (P. M. Dawn Remix)

* 1996: Jesus to a Child / One More Try (Live Gospel Version) / Older (Instrumental Version)

* 1996: Jesus to a Child / Freedom '94 (Live Version) / One More Try (Live Gospel Version) / Older (Instrumental Version)

* 1996: Fastlove (Part I) / I'm Your Man '96

* 1996: Fastlove (Part II) (Fully Extended Mix) / I'm Your Man '96 / Fastlove (Part I)

* 1996: Fastlove (Full Version) / I'm Your Man '96 / Fastlove (Summer Mix)

* 1996: Spinning the Wheel (Radio Edit) / You Know What I Want To / Safe / Spinning the Wheel (Forthright Edit)

* 1996: Spinning the Wheel (Forthright Edit) / Fastlove (Forthright Edit) / Spinning the Wheel (Jon Douglas Remix)

* 1997: Older / I Can't Make You Love Me / Desafinado / The Strangest Thing (Live)

* 1997: Older / I Can't Make You Love Me

* 1997: Older (Radio Edit) / Older (Full Length Version)

* 1997: Star People '97 (Radio Edit) / Everything That She Wants (Unplugged) / Star People (Unplugged)

* 1997: Star People '97 (Galaxy Mix) / Star People '97 (Forthright Club Mix) / Star People '97 (Galaxy Dub Mix) / Star People '97 (Forthright Edit)

* 1997: Star People (LP Edit) / Star People (MTV Unplugged Edit) / Star People (Forthright Radio Edit) / The Strangest Thing (Live)

* 1997: You Have Been Loved / The Strangest Thing '97 (Radio Mix) / Father Figure (Unplugged) / Praying for Time (Unplugged)

* 1998: Outside / Fantasy '98 / Outside (Jon Douglas Remix)

* 2002: Freeek! / Freeek! (The Scumfrogs Mix) / Freeek! (Moogymen Mix)

* 2002: Freeek! / Freeek! (Max Reich Mix) / The Long and Winding Road (Live)

* 2002: Shoot the Dog / Shoot the Dog (Moogymen Mix)

* 2002: Shoot the Dog (Explicit Album Version) / Shoot the Dog (Moogymen Mix) / Shoot the Dog (Alex Kid Shoot the Radio Remix)

* 2002: Shoot the Dog / Freeek!

* 2004: Amazing / Freeek! '04

* 2004: Amazing (Album Version) / Amazing (Jack 'n' Rory 7" Vocal Mix) / Amazing (Full Intention Club Mix)

* 2004: Flawless (Go to the City) (Album Version) / Flawless (Go to the City) (Jack N Rory Vocal Mix) / Flawless (Go to the City) (Shapeshifters Remix) / Flawless (Go to the City) (Boxer Mix) / Flawless (Go to the City) (The Sharp Boys Hot Fridge Vocal Mix)

* 2004: Flawless (Go to the City) (Radio Edit) / Please Send Me Someone (Anselmo's Song) (Alternative Version)

* 2004: Round Here (Album Version) / Patience (Album Version)

* 2005: John and Elvis Are Dead

* 2006: An Easier Affair / Brother Can You Spare a Dime

* 2008: December Song (I Dreamed of Christmas) (ingyen letölthető verzió)

* 2009: December Song (I Dreamed of Christmas) / Jingle (A Musical Interlewd) / Edith & The King Pin (Live at Abbey Road) / Praying for Time (Live at Abbey Road)

* 2011: True Faith / True Faith (Instrumental)

Duettek

* 1987: I Knew You Were Waiting (For Me) / I Knew You Were Waiting (For Me) (Instrumental) (km.: Aretha Franklin)

* 1987: I Knew You Were Waiting (For Me) (Edited Remix) / I Knew You Were Waiting (For Me) (Percappela) / I Knew You Were Waiting (For Me) (Album Version) / I Knew You Were Waiting (For Me) (Extended Remix) (km.: Aretha Franklin)

* 1987: Jive Talkin’ / Rhythm Talkin' (km.: Boogie Box High)

* 1987: Give It All Away / That's It (km.: Boogie Box High)

* 1991: Don't Let the Sun Go Down on Me / Song for Guy (km.: Elton John)

* 1991: Don't Let the Sun Go Down on Me / Song for Guy / Sorry Seems to be The Hardest Word (km.: Elton John)

* 1991: Don't Let the Sun Go Down on Me / I Believe (When I Fall in Love It Will Be Forever) (km.: Elton John)

* 1991: Don't Let the Sun Go Down on Me / I Believe (When I Fall in Love It Will Be Forever) / Last Christmas (km.: Elton John)

* 1991: Don't Let the Sun Go Down on Me / I Believe (When I Fall in Love It Will Be Forever) / If You Were My Woman / Fantasy (km.: Elton John)

* 1991: Don't Let the Sun Go Down on Me / I Believe (When I Fall in Love It Will Be Forever) / Freedom (Back to Reality Mix) / If You Were My Woman (km.: Elton John)

* 1993: Somebody to Love / Dear Friends (km.: Queen)

* 1997: Waltz Away Dreaming / Things I Said Tonight (Live Demo Version) (km.: Toby Bourke)

* 1999: Waltz Away Dreaming '99 / Waltz Away Dreaming (Original Version) (km.: Toby Bourke)

* 1999: Waltz Away Dreaming '99 - The Remixes (km.: Toby Bourke)

* 1999: As / A Different Corner (Live) (km.: Mary J. Blige)

* 1999: As (Original Version) / As (Full Crew Mix) / As (CJ Mackintosh Remix) (km.: Mary J. Blige)

* 2000: If I Told You That (Album Version) / Fine (Album Version) / If I Told You That (Johnny Douglas Mix) / I'm Your Baby Tonight (Dronez Mix) (km.: Whitney Houston)

* 2006: This Is Not Real Love (Main Mix) / Edith & The Kingpin (Live) (km.: Mutya Buena)

* 2006: This Is Not Real Love (Main Mix) / Everything She Wants (Remix) / I'm Your Man (Extended Stimulation Mix) (km.: Mutya Buena)

* 2006: This Is Not Real Love (Moto Blanco Mix) / This Is Not Real Love (Moto Blanco Dub) (km.: Mutya Buena)

* 2006: This Is Not Real Love (Radio Edit) / This Is Not Real Love (Album Version) / This Is Not Real Love (Moto Blanco Mix) / This Is Not Real Love (Moto Blanco Dub) / This Is Not Real Love (Moto Blanco Import Mix Show) (km.: Mutya Buena)

Albumok

* 1987: Faith

* 1990: Listen Without Prejudice Vol. 1

* 1996: Older

* 1999: Songs from the Last Century

* 2004: Patience

Válogatások

* 1998: Ladies & Gentlemen: The Best of George Michael

* 2006: Twenty Five

VHS, DVD

* 1988: Faith

* 1990: George Michael

* 1999: Ladies & Gentleman: The Best of George Michael

* 2006: Twenty Five

* 2009: George Michael Live in London 

VIDEÓK

Praying for Time

Freedom '90 

Don't Let the Sun Go Down on Me (Közreműködik:  Elton John)

Too Funky

Killer / Papa Was a Rolling Stone

Somebody to Love (Közreműködik: a Queen együttes)

Jesus to a Child

Fastlove

Spinning the Wheel 

Outside

Shoot the Dog

Flawless (Go to the City)

An Easier Affair

GEORGE MICHAEL – 2/1: AZ ELSŐ FELLÉPÉSTŐL AZ ELSŐ SZÓLÓALBUMIG

George Michael (Egyesült Királyság, London, 1963. június 25. – Egyesült Királyság, Goring-on-Thames, 2016. december 25.) görög származású angol énekes eredeti neve: Georgios Kyriacos Panayiotou (Γεώργιος Κυριάκος Παναγιώτου), családi beceneve: Yog. Az 1980-as években vált világhírűvé a Wham! egyik alapító tagjaként. 1984-ben jelent meg első szólófelvétele, a Careless Whisper, amely kislemezen több mint hatmillió példányban fogyott el világszerte. A Wham! 1986-os feloszlása óta szólistaként ténykedik, egyike a könnyűzene legsikeresebb és legnépszerűbb előadóinak. 2010-ig bezárólag több mint százmillió lemeze kelt el, Angliában hétszer vezette a kislemezlistát és ugyanannyiszor az albumlistát, az Egyesült Államokban pedig nyolcszor állt a kislemezlista élén, és egy listavezető albuma volt. Első önálló nagylemeze, az 1987-es Faith húszmillió példányban fogyott el. A Radio Academy szerint 1984 és 2004 között George Michael dalait játszották a leggyakrabban a brit rádiós lemezlovasok. 1998-ban egy kínos Los Angeles-i incidens miatt kénytelen volt beismerni a homoszexualitását, amelyet előtte évekig cáfolt. Állítása szerint azért titkolta a másságát, hogy édesanyját megkímélje ennek negatív következményeitől. (Az asszony 1997-ben hunyt el.) Az új évezredben kábítószeres ügyei miatt többször összeütközésbe került a hatóságokkal, az egyik eset miatt 2010 szeptemberében nyolc hét letöltendő börtönbüntetésre ítélték. 2011. szeptember 19-én George Michael nagyzenekari kísérettel lépett fel a Budapest Arénában. A koncerten saját és a Wham! slágerei mellett azokat a dalokat is elénekelte, amelyeket különösen kedvel, néhány igazán nagy slágere azonban végül nem hangzott el. George Michael 2016 karácsonyán szívelégtelenségben hunyt el.

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

George Michael London északi részén, North Finchley-ben született. Édesapja, a görög Kyriacos Panayiotou vendéglős az 1950-es években költözött Ciprusról Londonba, ahol felvette a Jack Panos nevet. Édesanyja Lesley Angold Harrison angol táncosnő, aki rákban halt meg 1997-ben. George-nak két nővére van, Yioda és Melanie. Kamasz volt, amikor a család a Hertfordshire megyei Radlettbe költözött. George a közeli Bushey Meads iskolába járt, itt barátkozott össze Andrew Ridgeley-vel. Mindketten zenészkarrierről ábrándoztak. Ennek első lépéseként mint lemezlovasok ténykedtek Bushey, Stanmore és Watford iskoláiban, majd 1979-ben megalapították a The Executive nevű ska zenekart. (A ska akkoriban igen népszerű zenei irányzat volt Angliában: lényegében a jamaicai reggae egyik válfajáról van szó, amelyet a brit előadók a new wave stílussal párosítottak.) A bandában játszott még Andy fivére, Paul Ridgeley, továbbá David Mortimer és Andrew Leaver. Mortimer később felvette a David Austin művésznevet, és szerzőként dolgozott George számára. Andrew Leaver ugyanazon a napon született, mint Andrew Ridgeley. Nem sokkal huszadik életévének betöltése után rákban meghalt. (Andy és George később a Wham! legelső albumát, a Fantasticot Andrew Leaver és egy autóbalesetben meghalt másik barátjuk, Paul Atkins emlékének ajánlották.) A The Executive 1979. november 5-én tartotta első fellépését Bushey egyik metodista egyházi létesítményének csarnokában, amelyet általában a helyi cserkészek használtak. A fiúk természetesen az összes haverjukat meghívták a koncertre, amely a technikai nehézségek ellenére is sikert aratott. George nővére, Melanie viszont egy 1987-es interjúban úgy emlékezett, hogy a The Executive első fellépésére a watfordi Pubhouse-ban került sor. A lány szerint Paul Atkins is a The Executive tagja volt, gitáron játszott, akárcsak Andrew Leaver.

Wham!

A The Executive 1980-ban oszlott fel. A következő évben George és Andy megalapították a Wham! duót, amely öt évig létezett. E fél évtized alatt a fiúk folyamatosan szállították a jobbnál jobb partislágereket, lemezeik több mint 25 millió példányban fogytak el világszerte. A tehetségen túl persze a szerencsére is szükség volt a sikerhez. Első kislemezük, a Wham Rap! ugyanis nem keltett igazán nagy figyelmet, sőt a BBC Radio 1 tiltólistára tette, mert az illetékesek túlságosan profánnak találták a dal szövegét. A Young Guns (Go for It) sem indult túl jól a sikerlistán, amikor közbeszólt a véletlen. Az aktuális slágereket hetente bemutató Top of the Pops című tévéműsor egyik adásából valamiért ki kellett hagyni az egyik műsorszámot, és a szerkesztők a Wham!-et kérték fel beugrásra. A fiúk produkciója – amelynek látványvilágában csinos háttérénekesnőiknek is fontos szerep jutott – nagy sikert aratott, és a Wham! népszerűsége villámgyorsan megugrott. Ettől kezdve állandó szereplői lettek előbb az angol, majd a külföldi slágerlistáknak olyan dalokkal, mint például a Bad Boys, a Club Tropicana, a Wake Me Up Before You Go-Go, a Freedom, a Last Christmas, az I’m Your Man, a Where Did Your Heart Go? és a The Edge of Heaven. A dalok többségét George egyedül komponálta, míg Andy elsősorban az imázsért és a színpadi produkciók látványvilágáért felelt. Anyagi jellegű nézeteltérések miatt 1984-ben peres úton váltak meg első kiadójuktól, az Innervison Recordstól, ahonnan a CBS-hez szerződtek.

A kezdet és a vég

1984-ben jelent meg George első szólófelvétele, a Careless Whisper, melynek megírásában Andy is részt vett. A Wham! vidám, jó hangulatú slágereivel ellentétben a Careless Whisper érzelemgazdag, lírai felvétel, amely a bohém aranyifjú helyett egy egészen más, mély érzésű George Michaelt mutatott be a közönségnek. A dal nagy sikert aratott, több mint hatmillió példány fogyott el belőle. Noha George első szólófelvételéről van szó, a Careless Whisper mégis rákerült a Wham! második albumára, a Make It Bigre. Az Egyesült Államokban viszont Wham! featuring George Michael névvel jelentették meg a kislemezt. Ettől kezdve George igyekezett minél jobban eltávolodni attól az imázstól, amely a Wham! tagjaként alakult ki róla, és amellyel egyre kevésbé tudott azonosulni. Részt vett a brit popsztárok alkalmi társulásaként létrejött Band Aid Do They Know It’s Christmas? című jótékonysági kislemezének elkészítésében. A bevételt az etióp éhezők megsegítésére fordították. Ezzel párhuzamosan került forgalomba a Wham! dupla A oldalas kislemeze, a Last Christmas / Everything She Wants, amelynek nem csekély bevételét a duó ugyanerre a humanitárius célra ajánlotta fel.

George összebarátkozott gyermekkora egyik kedvenc énekesével, Elton Johnnal, akivel az 1985-ös Live Aid koncerten énekelte először a Don't Let the Sun Go Down on Me című dalt, amelyet Elton és Bernie Taupin még 1974-ben írt. Háttérénekesként részt vett barátja két új kislemeze, a Nikita és a Wrap Her Up elkészítésében, illetve vokálozott egy másik gyermekkori kedvence, David Cassidy The Last Kiss című 1985-ös slágerében is. 1985-ben a Wham! óriási médiaérdeklődés kíséretében turnézott a kommunista Kínában. George második szólófelvétele, az A Different Corner 1986 áprilisában jelent meg, amikor a Wham! feloszlását már bejelentették, de a búcsúkoncert még hátravolt. Az A Different Corner – akárcsak két évvel korábban a Careless Whisper – vezette az angol slágerlistát. A Wham! 1986. június 28-án a Wembley Stadionban tartott nagyszabású koncerttel búcsúzott a rajongóitól. Ezzel szinte egy időben a The Final című dupla albumon kiadták a duó összes nagy slágerét, többségüket a ritkaságnak számító hosszabb verzióban.

Tudom, hogy rám vártál

1987 elején egy újabb álom vált valóra: George duettet énekelhetett nagy kedvencével, Aretha Franklinnel, akit a soulzene királynőjének tartanak. Aretha – aki mellesleg Whitney Houston egyik nagynénje – az 1980-as évek közepén újra a csúcson volt a Who's Zoomin' Who? című új nagylemezének köszönhetően, amelyről a címadó dal, továbbá a Freeway of Love és a Eurythmicsszel közösen előadott Sisters Are Doin' It for Themselves világsikert aratott. Állítólag George is felkérést kapott, hogy írjon egy dalt erre az albumra, ám az együttműködés akkor nem valósult meg. Két évvel később azonban a két sztár együtt énekelte el az I Knew You Were Waiting (For Me) című vadonatúj szerzeményt. A kislemez vezette a Billboard Hot 100 slágerlistáját, továbbá az angol, a holland és az ausztrál toplistát. A rosszmájúak szerint George-nak nem sok köze volt a sikerhez, hiszen a dalt ezúttal nem ő írta, hanem Dennis Morgan és az akkor még kevésbé ismert Simon Climie (a Climie Fisher duó egyik fele), ráadásul Aretha valósággal „leénekelte” duettpartnerét.

E sorok írója viszont nagyon örült annak, hogy számos sztárduettel ellentétben ezen a felvételen az énekesek nem akarták mindenáron „túlénekelni” a másikat, hanem mindketten önmagukat adták: eltérő hangi adottságaik részben kiegészítették, részben szerencsésen ellenpontozták egymást. A szakemberek véleménye sem lehetett nagyon más, hiszen 1988-ban az I Knew You Were Waiting (For Me) előadói kapták meg a legjobb R&B duettért járó Grammy-díjat. 1987-ben George unokatestvére, Andros Georgiou Boogie Box High néven egy zenei projektet hívott életre, amellyel először egy 1975-ös Bee Gees-sláger, a Jive Talkin’ új változatát vette fel. Az alkalmi együttesben részt vett a Haircut 100 gitárosa, Nick Heywood, valamint a Style Council billentyűse, Mick Talbot is. Andros megmutatta a demót George-nak, aki az anyagot magával vitte a dániai PUK lemezstúdióba, ahol saját albuma, a Faith felvételein dolgozott. Michael három napot szentelt arra, hogy megfelelő technikai körülmények között vokált énekeljen a Boogie Box High demójára. A Jive Talkin’ később a brit toplistán hatodik lett, Hollandiában pedig a negyedik helyig jutott. Az Epic Recordshoz fűződő szerződése miatt azonban George nevét nem tüntették fel a Boogie Box High lemezén.

Az első szólóalbum

1987 októberében jelent meg George első szólóalbuma, a Faith, amely megérdemelt sikert aratott az egész világon. Ötszörös platinalemez lett Nagy-Britanniában és Ausztráliában, tízszeres platinalemez az Egyesült Államokban és gyémántlemez Kanadában. Mondani sem kell, hogy számos országban heteken át vezette a slágerlistát, akárcsak a róla kimásolt kislemezek. Kilenc dalt tartalmaz, ebből nyolcat George teljesen egyedül komponált, a kilencedikben (Look at Your Hands) pedig régi barátja, David Austin volt a társszerző. Az első kislemez, az I Want Your Sex még az album megjelenése előtt, 1987 júniusában az üzletekbe került, és alaposan felkavarta a kedélyeket a szövegével éppúgy, mint a hozzá készült videoklippel. A túlzottan szexuális töltetű szöveg miatt ugyanis számos angol és amerikai rádióállomás megtagadta a dal lejátszását. Más rádióállomások csak egy szelídített verziót voltak hajlandók bemutatni, amely az I Want Your Love címet kapta, és természetesen a dalszövegben is „love” hangzik el a „sex” helyett. A legnevetségesebben valószínűleg Casey Kasem rádiós lemezlovas viselkedett, ugyanis amikor a slágerlistán elért kitűnő helyezés miatt műsorra kellett tűzni a dalt, nem volt hajlandó kimondani a címét, hanem úgy konferálta be, hogy „George Michael új kislemeze”. Az MTV zenecsatorna csak késő este sugározta a videoklipet, úgyszintén erkölcsi aggályok miatt, annak ellenére, hogy a legmerészebb képkockákat természetesen kivágták belőle. 15 évvel később, 2002-ben egy összeállítás szerint az I Want Your Sex lett a harmadik „legellentmondásosabb” videoklip, amelyet az MTV a zenecsatorna története során műsorára tűzött. (A győztes a The Prodigy Smack My Bitch Up című klipje, második helyezett Madonnától a Justify My Love.)

George a leghatározottabban visszautasította, hogy az I Want Your Sex „erkölcstelen” szerzemény lenne, amely a felelőtlen szexualitást, netán a poligámiát hirdetné. Így nyilatkozott a témáról: „Engem nagyon idegesít a szex és a szerelem megkülönböztetése, vagyis az, hogy a szerelem tiszta, a szex viszont mocskos – ahogy sokszor a gyerekeknek magyarázzák. A dal szövege egyértelműen egy felnőtt párkapcsolatról szól, amelyhez azonban a szexualitás is hozzátartozik. A videoklip tökéletesen tükrözi ezt a szemléletet, ezért csakis a barátnőmmel, Kathyvel készíthettem el, mert mással gátlásaim lettek volna. […] Természetesen az a jelenet, amelyben a fülbevalómon kívül más nem volt rajtam, nagyon feszélyezett. De Kathyn, az operatőrön és a világosítón kívül más nem volt a stúdióban. A Kathyvel forgatott részeknél ügyeltem arra, hogy a kelleténél egyetlen centiméterrel se látszódjon több a testéből.” A botrányok és betiltások ellenére – vagy talán éppen azért? – az I Want Your Sex minden jelentősebb poppiacon bekerült a Top 5-be, és felhasználták a Beverly Hills-i zsaru című bűnügyi vígjáték második részének kísérőzenéjéhez is. A sok műbalhé miatt sajnos nem sok szó esett arról, hogy George nemcsak írta és énekelte a dalt, hanem ő játszott valamennyi hangszeren is, no és mellesleg Andy Morahannel közösen a klipet is ő rendezte.

A Faith LP-ről másodikként a címadó felvétel jelent meg kislemezen. A dal George egyik legnépszerűbb slágerévé vált, nem utolsósorban a kitűnő videoklipnek köszönhetően, amelyet Andy Morahan rendezett. Tulajdonképpen ez a klip teremtette meg George mint szólista jellegzetes imázsát: borostás arcával, hatalmas napszemüvegével, elmaradhatatlan, kereszt alakú fülbevalójával, sötét színű bőrdzsekijével, viseltes Levi’s farmerjával és cowboycsizmájával valóságos divatot teremtett a férfiak körében. Az I Want Your Sex és a Faith után az albumról további három dal került fel a slágerlista élére az Egyesült Államokban: a Father Figure, a One More Try és a Monkey. (Bő 10 évvel később George első hivatalos válogatásalbumáról, az 1998-as Ladies & Gentlemen európai változatáról viszont lemaradt a Monkey, amely az öreg kontinensen kevésbé volt népszerű.) 1988-ban George világ körüli turnéra ment, amelynek keretében Japánban, Új-Zélandon, Ausztráliában, Hawaii szigetén, Hollandiában, Franciaországban, Norvégiában, Svédországban, Finnországban, Dániában, az NSZK-ban, Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, Angliában, Írországban, Belgiumban, Spanyolországban, Kanadában és az Egyesült Államokban adott 18 hónap alatt 137 koncertet. A Faith-album dalai mellett a repertoár része volt az Everything She Wants és az I’m Your Man a Wham!-korszakból, továbbá a Labelle trió örökzöld slágere, a Lady Marmelade, illetve a Wild Cherry diszkóklasszikusa, a Play That Funky Music. A Los Angeles-i koncert nézői különleges élményben részesültek: színpadra lépett Aretha Franklin is, aki természetesen az I Knew You Were Waiting (For Me) című duettet énekelte Michaellel. 2005-ben az A Different Story című dokumentumfilmben George úgy nyilatkozott, hogy a kezdeti siker egyáltalán nem tette boldoggá, és nem igazán örült annak, hogy tinilányok milliói bálványként imádták. A másfél éves turné során ugyanis távol került a családjától és a barátaitól, fizikailag pedig teljesen kimerítették a koncertek, illetve a Faith-album egész promóciós kampánya. Éppen emiatt 1990-ben, második albuma megjelenésekor közölte kiadójával, a Sonyval, hogy nem hajlandó még egyszer egy olyan nagyszabású promóciós kampányra, mint első nagylemeze esetében.

FOLYT. KÖV.: GEORGE MICHAEL – 2/2: A világsztár és a botrányhős

VIDEÓK

Careless Whisper 

A Different Corner 

I Knew You Were Waiting (For Me) (Közreműködik: Aretha Franklin)

Jive Talkin' (Előadó Boogie Box High)

I Want Your Sex

Faith 

Father Figure 

Kissing a Fool 

One More Try 

Monkey  

WHAM!

Az angol Wham! együttest 1981-ben alapította Andrew Ridgeley és George Michael. 1982-ben Wham Rap! címmel jelent meg első kislemezük. A nagy áttörést a Young Guns (Go for It) című szerzemény hozta meg számukra. Vidám, jó hangulatú, igényes partislágereiknek köszönhetően hamar népszerűvé váltak az egész világon. Ismertebb felvételeik: Wham Rap!, Young Guns (Go for It), Bad Boys, Club Tropicana, Wake Me Up Before You Go-Go, Freedom, Everything She Wants, Last Christmas, I'm Your Man, Where Did Your Heart Go?, The Edge of Heaven. Ötéves működésük során több mint 25 millió példány fogyott el a lemezeikből. A Wham! 1986-ban oszlott fel. Ezt követően George Michael sikerekben gazdag szólókarriert futott be, Andrew Ridgeley szólópróbálkozásai azonban megbuktak.

TAGOK

Alapítók

* George Michael [Georgios Kyriacos Panayiotou] (London, 1963. június 25.)

* Andrew Ridgeley (Egyesült Királyság, Surrey megye, Windlesham, 1963. január 26.)

Háttérénekesnők

* Dee C. Lee [Diane Catherine Sealy] (London, 1961. június 6.)

* Shirlie Holliman (Egyesült Királyság, Hertfordshire megye, Bushey Heath, 1962. április 18.)

* Helen „Pepsi” Demacque (London, 1958. december 10.) 

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

George és Andy a Bushey Meads Gimnáziumban barátkoztak össze. Két iskolatársukkal (David Mortimer, Andrew Leaver) és Andy testvérével, Paullal együtt megalapították a The Executive nevű ska zenekart, amely – mint az iskolai együttesek többsége – rövid idő múlva meg is szűnt. George és Andy 1981-ben Wham! néven társult egymással. A jóképű srácokat az Innervision Records szerződtette. George volt a duó mindenese – producer, zeneszerző és énekes, aki olykor hangszeren is játszott –, ám Andy szerepe sem elhanyagolható. Ő felelt ugyanis a Wham! arculatáért, és mindig időben felismerte, mikor kell imázst váltaniuk a siker megőrzése érdekében. Elsősorban Andy feladata volt a médiával való kapcsolattartás is: közvetlen stílusának, megnyerő egyéniségének köszönhetően remekül szót értett az újságírókkal. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Wham! körül ne támadtak volna kisebb-nagyobb botrányok, no de az ilyesmi hozzátartozott a sikerhez, hiszen akkoriban Temzét lehetett rekeszteni a jó zenét játszó brit együttesekkel, tehát nem jött rosszul hébe-hóba egy kis figyelemfelkeltő médiacirkusz.

A hedonista aranyifjak

Mivel George és Andy még nem töltötték be a 20. életévüket, amikor popzenei karrierjük elkezdődött, ezért érthető, hogy imázsukat eleinte a fiatalság felhőtlen életöröme határozta meg. Ők voltak a hedonista aranyifjak, akik nyakig merültek az élet élvezetében, napjaik a buli, a haverok és a csajok körül forogtak. Ami a lehető legtávolabb állt tőlük, az a munka és a kötelességvállalás. Ezt az arculatot tükrözték korai kislemezeik, így például a legelső, az 1982 júniusában megjelent Wham Rap!, amely több okból is figyelemre méltó. Egyrészt az egyik legelső brit kislemez volt, amelyen az előadó (jelen esetben George) rappel, másrészt a BBC Radio 1 profánság miatt tiltólistára tette. A dal egyik verziójában, az úgynevezett Unsocial Mixben ugyanis káromkodás hallható. Mivel a kiadó a borítón összekeverte a címeket (amit Unsocial Mixnek tüntettek fel, az valójában a Social Mix, és fordítva), a legbiztosabbnak az tűnt, ha a BBC Radio 1 egyik verziót sem játssza. Éppen ezért a Wham Rap! csak fél évvel később vált slágerré, amikor 1983 januárjában, a Young Guns (Go for It) nagy sikerének köszönhetően újra forgalomba hozták. Egyesek politikai töltetű szerzeménynek vélik, hiszen a szórakozáshoz való jogot hirdeti, szemben a brit baloldal hagyományos követelésével, a munkához való joggal.

Az áttörés

Az 1982 októberében megjelent Young Guns (Go for It) című kislemez nem indult túl jól a brit slágerlistán, hiszen még a Top 40-be sem került be. A véletlen azonban a fiúk segítségére sietett. A legnépszerűbb slágereket bemutató tévéműsor, a hetente jelentkező Top of the Pops soron következő adásából ugyanis valamely oknál fogva ki kellett hagyni az egyik műsorszámot. Az adás szerkesztői a Wham!-et kérték fel a beugrásra, noha a Young Guns (Go for It) toplistás helyezése nem indokolta volna a szereplést. A fiúk éltek a lehetőséggel, és produkciójuk a Top of the Pops történetének egyik legemlékezetesebb és legsikeresebb fellépése lett, amely részben a slágergyanús dalnak, részben az előadók „dögös” megjelenésének volt köszönhető. Andy és George mellett színpadra lépett még két háttérénekesnő, Dee C. Lee (Diane Catherine Sealy) és Shirlie Holliman is. A közönség egy csapásra Wham!-rajongóvá vált (különös tekintettel a tinilányokra), és a kritikusok is elismerték, hogy az új együttes frissességet hozott a Top of the Pops műsorába. Mondani sem kell, hogy ezután a Young Guns (Go for It) már szédületes gyorsasággal tört előre a slágerlistán. Az első helyig ugyan nem jutott el (legalábbis Angliában nem, Svédországban viszont igen), ám a harmadik hely sem rossz egy pályakezdő együttesnek. A George által írt szerzemény egyébként egy fiatal srácról szól, aki le akarja beszélni a haverját arról, hogy a gondtalan szórakozást felcserélje az elhamarkodott házasság igájával.

A siker hullámain

1983-ban beindult a gépezet, és az új daloknak köszönhetően a Wham! állandó szereplője lett a világ slágerlistáinak. Az esztendő a Wham Rap! újrakiadásával kezdődött az együttes számára, majd következett a Bad Boys. A dal egy tizenéves fiú és aggodalmaskodó szülei feszült viszonyáról szól. A kislemez a brit slágerlista második helyéig jutott, ennek ellenére másfél évtized múlva kimaradt a Wham! legnépszerűbb dalait tartalmazó válogatásalbumról. George Michael ugyanis időközben úgy nyilatkozott, hogy ki nem állhatja ezt a szerzeményét, mert egy olyan életszemléletet képvisel, amelytől később igen nehezen tudott megszabadulni. A Bad Boys felkerült az amerikai Billboard slágerlistájára is Wham!–UK néven, mivel akkor már létezett egy azonos nevű amerikai együttes. A szintén 1983-as Club Tropicana című slágernek a korábbi dalokkal ellentétben már semmiféle társadalmi vagy politikai színezete nincsen, egyszerűen csak kifigurázza azt a fajta tömegturizmust, amely az egzotikus helyeken bulizni vágyó magányos fiatalokat veszi célba. A slágerhez emlékezetes videoklip készült Duncan Gibbins rendezésében. (Gibbins tíz évvel később tragikus körülmények között elhunyt, amikor egy dél-kaliforniai tűzvész során visszament egy lángoló épületbe, hogy kimentsen egy bent rekedt macskát.) 1983-ban zajlott le a Wham! első turnéja, a The Club Fantastic Tour, amely a koncertek vidám, fesztelen hangulatának köszönhetően óriási sikert aratott a közönség körében. A duó első albuma, a Fantastic alighanem a turné sikere miatt került a brit toplista élére. Dee C. Lee viszont nem érte be azzal, hogy csupán háttérénekesnő legyen, és inkább szólókarrierbe kezdett. Shirlie új társa Helen „Pepsi” Demacque lett. Duójuk, a Pepsi & Shirlie a Wham! feloszlását követő öt évben néhány kislemezt és két albumot is megjelentetett, Heartache című daluk 1987 egyik emlékezetes slágere volt.

Kiadóváltás

Ahogy az oly gyakran lenni szokott, a siker meghozta a problémákat is. A Wham! és az Innervision Records között nézeteltérések támadtak a szerződés miatt, hiszen a feltételek azóta igencsak megváltoztak. A konfliktus előbb jogi útra terelődött, majd egyértelműen elmérgesedett. A lemezcég ugyanis a megegyezés helyett inkább egy megamixet jelentetett meg a Wham! albumának kislemezen kiadatlan dalaiból, a fiúk viszont jogszerűtlennek tartották ezt a lépést, ezért arra kérték a rajongóikat, hogy ne vásárolják meg a kiadványt. A per a Wham! győzelmével zárult, és lényegében csődbe vitte az Innervisiont, mivel bizonyítást nyert, hogy a két előadónak a jogdíjra vonatkozó kifogásai megalapozottak. A Wham! ezt követően a CBS-szel írt alá egy jóval előnyösebb szerződést, melynek értelmében a Columbia Records terjesztette a lemezeiket Kanadában és az Egyesült Államokban, az Epic Records pedig a világ többi részén. 1984 májusában egy megújult Wham! tért vissza a könnyűzene világába. Ridgeley javaslatára változott a duó imázsa: a bőrcuccokat színes, vidám ruhák váltották fel, és bár a jókedv megmaradt, de egy felelősségteljesebb, „felnőttesebb” arculat lépett a gondtalan hedonizmus helyébe.

Arculatváltás

Az arculatváltás első állomása a Wake Me Up Before You Go-Go című dal, amely a Wham! első listavezető slágere lett Angliában. A külföldi siker szintén magáért beszélt, hiszen a szerzemény az ír, a holland, a norvég, az amerikai és az ausztrál toplistán is az első helyig jutott, továbbá második volt az NSZK-ban és Új-Zélandon. A Wake Me Up Before You Go-Go ötlete tulajdonképpen Andy szüleitől származik, akik egyszer ezt a mondatot firkantották egy cetlire a fiuk számára: „Kelts fel, mielőtt elmész” (angolul: Wake Me Up Before You Go). A szülők véletlenül kétszer írták le azt, hogy „Up”, George (a dal szerzője) viszont a „Go”-t duplázta meg, ami utalás a go-go zenére, a funky egyfajta változatára. A videoklipet az öltözékek tarkasága és ötletessége jellemezte, például a srácok pólóján a „Choose Life” (Válaszd az életet!) szlogen olvasható, a háttérénekesnőkén pedig a Go-Go. Tizenöt évvel később a Music Television (MTV) a zenecsatorna történetének 11. legrosszabb klipjeként értékelte Wake Me Up Before You Go-Go videoklipjét. A nálunk leginkább színészként ismert komikus, Denis Leary ekkor sütötte el azt a gyenge poént, miszerint ő már 1984-ben tudta, hogy George Michael meleg, amikor a klipben meglátta őt abban a tarka rövidnadrágban. Az amerikai Blink-182 együttes tagjainak viszont a Wake Me Up Before You Go-Go a kedvenc videoklipjük. Még ugyanabban az évben megjelent George Michael első szólófelvétele, a Careless Whisper. Az érzelemgazdag dal lehetőséget adott arra, hogy George egy addig ismeretlen oldalát mutassa meg a közönségnek. Érdemes megemlíteni, hogy a Careless Whisper megírásában Andy is részt vett, noha a Wham!-dalok megszületésében szerzőként nem volt különösebben aktív. A kislemezt az Egyesült Államokban Wham! featuring George Michael megnevezéssel forgalmazták, és bár felkerült a duó Make It Big című második nagylemezére is, valójában George szólókarrierjének első állomása. Ettől kezdve az énekes igyekezett egyre nagyobb távolságot tartani attól az imázstól, amely a Wham! tagjaként alakult ki róla.

Az utolsó karácsony

Az 1984 augusztusában kiadott Freedom – akárcsak korábban a Wake Me Up Before You Go-Go és a Careless Whisper – vezette a brit slágerlistát. Ez az eredmény azért sem lebecsülendő, mert a videoklipek fénykorában ehhez a dalhoz nem társult klip, csupán utólag állítottak össze egyet az 1985-ös kínai turné képanyagának felhasználásával. (Állítólag gondok voltak az eredeti klip képminőségével, ezért nem hozták forgalomba.) A sláger egy olyan kiegyensúlyozatlan partnerkapcsolatról szól, amelybe az egyik fél több érzelmet visz, mint a másik. Ez a téma különösen foglalkoztatta George-ot, hiszen később visszatért rá a Faith című szólóslágerében, sőt Freedom '90 című dalát is e témának szentelte. (A hasonló cím ellenére zeneileg két, teljesen különböző dalról van szó.) 1984 decemberében a Wham! egy dupla A oldalas kislemezzel jelentkezett: a Last Christmas és az Everything She Wants egyaránt slágerré vált, sőt a Last Christmas azóta egyike a legnépszerűbb karácsonyi popzenei örökzöldeknek. Idővel persze sokan rá is untak a dalra, amelyet azóta minden idők tíz legidegesítőbb karácsonyi slágere közé is beválasztottak. A kislemez 1984-ben több mint egymillió példányban fogyott el. (Egy évvel később újra kiadták.) A bevételt a Wham! felajánlotta az etióp éhezők megsegítésére. Akkoriban indult ugyanis Bob Geldof világhírű mozgalma Etiópia megsegítése érdekében. George részt vett a jótékonysági akció első állomását jelentő kislemez, a Band Aid Do They Know It’s Christmas? című felvételének elkészítésében is.

Kínai koncert, segélykoncert, búcsúkoncert

1985 áprilisában a Wham! egy világ körüli turné részeként tíznapos koncertsorozatot adott Kínában. Először fordult elő, hogy egy sikerei csúcsán álló nyugati popegyüttes a kommunista Kínában vendégszerepelt, ezért a médiaérdeklődés óriási volt. A turné eseményeiről a világhírű brit rendező, Lindsay Anderson forgatott filmet Foreign Skies címmel. A csúcspontot a pekingi koncert jelentette, ahol a Wham! tízezer néző előtt lépett fel. 1985. július 13-án a londoni Wembley Stadionban tartották a Live Aid jótékonysági szuperkoncertet, amelyen Andy és George egyaránt részt vett, de nem Wham! néven. George Elton Johnnal közösen énekelte a Don't Let the Sun Go Down on Me című 1974-es dalt, míg Andy Kiki Dee-vel (akit mellesleg Elton fedezett fel) vokálozott. (Hat évvel később George és Elton ugyanott megismételte a duettet Elton John egyik koncertjén, és a közös dal ekkor vált nagy slágerré az egész világon.) 1985-ben látszólag még minden rendben volt a Wham! háza táján – az I’m Your Man című új kislemez szokás szerint a brit toplista élére került –, ám valójában küszöbön állt a duó megszűnése. 

George részt vett David Cassidy The Last Kiss, valamint Elton John Wrap Her Up és Nikita című slágereinek elkészítésében. A tizenévesek helyett egyre inkább egy másik, kifinomultabb ízlésű közönségréteget szeretett volna megszólítani, ezért a szólókarrier mellett döntött. Andyvel egyetértésben 1986 elején bejelentették a Wham! feloszlását. A többórás búcsúkoncertet június 16-án tartották a Wembley Stadionban 73 ezer néző előtt. George a feltörekvőben lévő Five Start hívta meg előzenekarnak, ám az együttes visszautasította a felkérést, mondván, hogy inkább saját karrierjére szeretne koncentrálni. Bő két héttel a koncert előtt jelent meg a Wham! dupla válogatásalbuma, a The Final, amely valamennyi nagy slágerüket tartalmazza. Az utolsó kislemez, a The Edge of Heaven vezette a brit slágerlistát. A kiadvány dupla változatára rákerült a Wham Rap! új verziója, továbbá a Battlestations című vadonatúj szerzemény, illetve a George későbbi szólókarrierjének stílusát megelőlegező Where Did Your Heart Go? című dal, amelynek eredetijét a Was (Not Was) együttes játszotta.

Külön utakon
George Michael első két szólófelvétele, a Careless Whisper és az A Different Corner még a Wham!-korszakban megjelent, és mindkettő listavezető sláger lett. 1987-ben került a boltokba első szólóalbuma, a Faith, amely egyike az 1980-as évek legigényesebb lemezeinek. George Michael az évek múlásával a könnyűzene történetének egyik legsikeresebb és legnépszerűbb előadójává nőtte ki magát, akinek albumai mindig eseményszámba mennek. Érdekes módon az Egyesült Államokban több listavezető slágere volt, mint Angliában, noha egy felmérés szerint 1984 és 2004 között az ő lemezeit játszották a legtöbbször a brit rádiós lemezlovasok. Sokáig titkolt homoszexualitását egy kínos botrány kapcsán volt kénytelen beismerni, rajongói azonban megértéssel fogadták a coming outját. A Wham!-korszakról többször is negatívan nyilatkozott, mert szerinte hatalmas nyomás nehezedett rá akkoriban, ugyanis egy olyan imázsnak kellett megfelelnie, amellyel egyre kevésbé tudott azonosulni. Ebből a szempontból főleg első nagylemezük dalait bírálta. Negatív véleménye azért okozott némi meglepetést, mert számos „megcsinált” popsztárral ellentétben a Wham! tagjai mégiscsak aktívan formálták saját arculatukat, a kritizált dalokat például javarészt maga George írta teljesen egyedül. Az énekes nehezményezte az anyagi ügyeket is, úgy vélte, a duót ezen a téren mindig kihasználták. Andyvel való kapcsolata is megromlott, később azonban sikerült tisztázniuk a problémákat.

Andy Ridgeley a Wham! feloszlása után Monacóba tette át a székhelyét, hogy raliversenyzőként próbálja ki magát. Nem ért el számottevő eredményeket, ezért Los Angelesbe költözött, hogy újra a könnyűzene világában érvényesüljön. Mivel az Atlanti-óceán másik partján sem termett sok babér a számára, 1990-ben hazatért. A CBS-nél megjelent első szólóalbuma, a Son of Albert, amelyen testvére, Paul dobolt. A kiadvány és a róla kimásolt kislemezek csupán szerény érdeklődést keltettek, ezért a CBS elállt az újabb album megjelentetésétől. Ridgeley azóta eltűnt a popvilágból, ámbár egyes források szerint különböző álneveken még mindig komponál. Időközben a rali helyett a szörfözés lett a kedvenc sportja. Állítólag az ő személye ihlette Alex Fletcher figuráját, akit Hugh Grant alakított a Zene és szöveg (2007) című romantikus amerikai vígjátékban.

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek, maxik

* 1982: Wham Rap! (Social Mix) / Wham Rap! (Unsocial Mix)

* 1982: Wham Rap! (7" version) / Wham Rap! (Club Mix)

* 1982: Wham Rap! (Enjoy What You Do) (Special U.S. Remix Part 1) / Wham Rap! (Enjoy What You Do) (Special U.S. Re-Mix Part 2)

* 1982: Young Guns (Go for It) / Going for It

* 1983: Bad Boys / Bad Boys (Instrumental)

* 1983: Club Tropicana / Blue (Armed)

* 1983: Club Tropicana / Blue / Club Tropicana (Instrumental)

* 1983: Club Fantastic Megamix / A Ray of Sunshine (Instrumental Mix)

* 1984: Wake Me Up Before You Go-Go / Wake Me Up Before You Go-Go (Instrumental)

* 1984: Wake Me Up Before You Go-Go / A Ray of Sunshine (Specially recorded for „The Tube”) / Wake Me Up Before You Go-Go (Instrumental)

* 1984: Freedom / Freedom (Instrumental)

* 1984: Everything She Wants (7" Remix) / Last Christmas

* 1984: Everything She Wants (12" Remix) / Last Christmas (Pudding Mix)

* 1984: Everything She Wants (Remix) / Like a Baby / Message from Wham!

* 1985: Last Christmas / Blue (Armed with Love) (Live in China)

* 1985: Last Christmas (Pudding Mix) / Blue (Armed with Love) (Live in China) / Everything She Wants (Remix)

* 1985: I'm Your Man / Do It Right

* 1985: I'm Your Man (Extended Stimulation) / Do It Right / I'm Your Man (Acapella)

* 1986: Last Christmas / Where Did Your Heart Go?

* 1986: Last Christmas (Pudding Mix) / Where Did Your Heart Go?

* 1986: The Edge of Heaven / Wham Rap '86

* 1986: The Edge of Heaven / Wham Rap '86 / Battlestations / Where Did Your Heart Go?

* 1986: Where Did Your Heart Go? / Wham Rap '86

* 1987: Young Guns (Go For It) / Bad Boys

* 1989: Wake Me Up Before You Go-Go / Freedom / The Edge of Heaven

* 1998: Everything She Wants (George Michael Mix) / Everything She Wants (Todd Terry Club Mix) / Everything She Wants (Todd Terry Radio Edit) / Everything She Wants (Forthright Club Mix)

* 1998: I'm Your Man (Radio Edit – New Remix 98) / I'm Your Man (Album Version)

* 2007: Last Christmas (Remix) / Everything She Wants (Remix) / Last Christmas (Pudding Mix) / Everything She Wants

Albumok

* 1983: Fantastic

* 1984: Make It Big

* 1986: Music from the Edge of Heaven

Válogatások

* 1985: Eight Fantastic 12-Inches That Made It Big

* 1986: The Final (2 LP)

* 1988: 12" Mixes

* 1990: Best Remixes

* 1993: Star Box

* 1997: The Best of Wham!: If You Were There...

VHS, DVD

* 1984: The Video

* 1985: 85

* 1986: The Final

* 1988: Wham in China: Foreign Skies

* 2001: The Best of Wham!

VIDEÓK 

Wham Rap! (Enjoy What You Do)   

Young Guns (Go for It)   

Bad Boys   

Club Tropicana   

Wake Me Up Before You Go-Go  

Freedom  

Last Christmas   

Everything She Wants   

I'm Your Man   

The Edge of Heaven   

Where Did Your Heart Go?