Az olasz Albatros együttest 1974-ben alapította Toto Cutugno. A formáció debütáló kislemezén hallható Africa Joe Dassin előadásában vált világslágerré L'été Indien (Indián nyár) címmel. Az Albatros kétszer vett részt a San Remó-i Dalfesztiválon, egy stúdióalbumot és több mint féltucat kislemezt adott ki. 1978-ban oszlott fel. A szerzőként már akkor sem ismeretlen Toto Cutugno az 1980-as évek egyik legnépszerűbb olasz szólistájává nőtte ki magát, Magyarországon is fellépett. (Karrierjét külön blogbejegyzés ismerteti.)
TAGOK
* Toto Cutugno (Olaszország, Fosdinovo, 1943. július 7.) – ének, gitár, zongora
* Lino Losito (Olaszország, Laterza, 1948. február 13.) – gitár
* Mario Limongelli (Olaszország, Spinazzola, 1950. október 11.) – billentyűs hangszerek
* Nicola Cricelli (Olaszország, Roccella Ionica, 1954. március 11.) – dobok
* Giuseppe Pietrobon (Olaszország, Milánó, 1949. április 10.) – basszusgitár
* Maurizio Cristiani (Olaszország, Milánó, 1952. szeptember 30.) – gitár, vokál
* Massimo Viganò (Olaszország, Milánó, ?) – gitár, vokál (1974–1976)
* Silvano Calefato (Olaszország, Milánó, 1952.) – gitár, ütős hangszerek (1977–1978)
* Gianangelo Calefato (Olaszország, Milánó, 1948. május 29.) – szaxofon, billentyűs hangszerek (1977–1978)
* Pietro Cardazzo (Olaszország, Milánó, 1952. január 15.) – trombita, ütős hangszerek (1977–1978)
* Gilberto Trama (Olaszország, La Spezia, 1950) – szaxofon, fuvola (1977–1978)
* Giulio Caliandro (Olaszország, Taranto, 1952.) – basszusgitár
* Cesare Capone (Olaszország, Taranto, 1952.) – dobok
KARRIERTÖRTÉNET
Afrika és az Indián nyár
Toto Cutugno zenei karrierje az 1960-as években kezdődött. Eleinte csak dobokon játszott. 1969-ben rövid időre csatlakozott a Ghigo e i Goghi zenekarhoz, majd a következő évben saját együttest alapított Toto e i Tati néven. A formáció még 1970-ben benevezett az Un disco per l'estate elnevezésű dalfesztiválra, a Questo fragile amore című versenyszáma azonban nem jutott be a döntőbe. A Carosello lemezcég mindazonáltal szerződést ajánlott az ígéretes együttesnek. Az 1970-ben megjelent két kislemez, a Questo fragile amore / Aspetto lei és a Montego Bay / Incubo d’amore nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért a Toto e i Tati rövidesen megszűnt. Cutugno szerződése érvényben maradt, és a tehetséges fiatalember 1974-ben új együttest szervezett Albatros néven. Ebben már nem a doboknál ült, hanem gitározott, zongorázott és mindenekelőtt énekelt. A Carosello 1975-ben adta ki az Albatros első kislemezét, amelynek A oldalán az Africa hallható, szerzők: Pasquale Losito, Stuart Ward, Vito Pallavicini és persze Toto Cutugno. A dal szép sikert aratott, de akkor vált igazán világhírűvé, amikor a francia Joe Dassin is felvette a repertoárjába. Az általa előadott változat, a L'été Indien (Indián nyár) hangszerelésében és szövegében eltért az eredetitől. (Erről részletesebben a Joe Dassinről szóló blogbejegyzésben írtam.)
San Remo
1976-ban az Albatros benevezett a San Remó-i Dalfesztiválra. Versenydala, a Volo AZ 504 Cutugno és Pallavicini közös szerzeménye, a Volo AZ 504, amelynek legismertebb verzióján közreműködik egy Magyarországon kevésbé ismert színésznő, Silvia Dionisio. (A kannibálfilmjeivel kétes hírnévre szert tett olasz rendező, Ruggero Deodato akkori felesége.) A művésznő által megszemélyesített lány, Sandra a címben szereplő repülőjárattal elhagyja kedvesét, mert az rávette őt az abortuszra. A téma nagy feltűnést keltett, hiszen az abortusztörvény csak két évvel később lépett hatályba Olaszországban. A Volo AZ 504 a harmadik helyen végzett a fesztiválon, holtversenyben a Sandro Giacobbe által előadott Gli occhi di tua madre című dallal. A nagy sikeren felbuzdulva – amelyet az együttes 1976-os albuma is igyekezett meglovagolni – az Albatros 1977-ben is indult a San Remó-i versenyen. A Gran Premio (Nagydíj) című dala egy autóversenyzőről szól, akinek a kedvese veszélyesnek tartja ezt a sportot, a pilóta pedig megpróbálja megnyugtatni őt. A valóság viszont a lány aggodalmát igazolja. A szerzeményt Cutugno egyik barátja, egy Forma–3-as versenyző súlyos balesete inspirálta. A Gran Premio bejutott ugyan a döntőbe, de nem ért el dobogós helyezést. (Joe Dassin ezt a dalt is feldolgozta Et l'amour s'en va címmel.) 1978-ban jelent meg az együttes utolsó kislemeze, a Santamaria De Portugal és az azonos című válogatásalbum. A címadó dal annak idején gyakran elhangzott a Magyar Rádió könnyűzenei műsoraiban is. Cutugno úgy döntött, hogy szólistaként folytatja a karrierjét, ezért 1978-ban az Albatros feloszlott. A billentyűs Mario Limongelli stúdiózenészként folytatta tovább, Massimo Viganò gitáros pedig más zenészekkel próbálta újra életre hívni az Albatrost, amelynek néhány éves karrierje bebizonyította, hogy a progresszív zenei törekvések és a popularitás nem összeegyeztethetetlen fogalmak.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1975: Africa / Ha-Ri-Ah
* 1976: Volo AZ 504 / Marieneige
* 1976: Flight AZ 504 (Instrumental Version) / Volo AZ 504
* 1976: Nel cuore nei sensi / L'Albatros
* 1977: Gran Premio / Gran Premio (Versione Strumentale)
* 1977: Private Collection 1 / Private Collection 2
* 1977: Stop-Stop Violence / Oui Bon D'Accord
* 1978: Santamaria De Portugal / La Mia Isola
Albumok, válogatások
* 1976: Volo AZ 504
* 1978: Santamaria De Portugal
* 1982: Dancing Albatros
* 1984: I grandi successi degli Albatros
VIDEÓK
Africa (csak zene!)
Volo AZ 504 (másik klip)
Stop-Stop Violence (csak zene!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.