Payer András (Budapest, 1941. július 31. – Budapest, 2011. március 31.) magyar énekes és zeneszerző közismert beceneve: Payer Öcsi. Gyógyszerésznek tanult, de végül a zenei pályán kötött ki. Egy 1966-os könnyűzenei könyv szerint 1963-ban találkozott S. Nagy Istvánnal. Nemcsak tartós barátság, hanem gyümölcsöző munkakapcsolat is kialakult közöttük: szerzőként és előadóként egyaránt eredményesen ténykedtek. (Halálának évében, 2011-ben András szerzői pályafutásának ötvenedik, énekesi karrierjének pedig a negyvenötödik évfordulójára készült.) Szerzőként olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint például a Nincsen olyan ember (Koncz Zsuzsa), a Nevető almák (Magay Klementina) és a Gedeon bácsi (Szécsi Pál), énekesként pedig mindenekelőtt a Minden jót, Mónika! és az Annyi arc ismerős. 1991-től Zsámbékon élt a családjával. A 2000-es évek közepén tért vissza a könnyűzenei életbe. Munkássága elismeréseként 1999-ben eMeRTon-díjat, 2003-ban Záray Márta–Vámosi János-díjat kapott, 2004-ben pedig a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet vehette át.
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Payer András édesapja, dr. Payer Dénes – a Chinoin orvostudományi osztályának egykori vezetője – találta fel a Quarelint (fejfájás-csillapító). Noha az új gyógyszer állítólag még a mindenható pártfőtitkárnál, Kádár Jánosnál is bevált, Payer doktornak mégsem sikerült engedélyeztetnie. A bürokratikus küzdelemben gyomorfekélyt kapott, és hét infarktuson esett át. Halála után az „illetékesek” mindössze ötvenezer forintért vették meg az özvegytől a találmány jogát. András korán érdeklődést mutatott a zene iránt: a családi legenda szerint négyéves korában már karmesterként állt a hanglemezjátszó előtt, amikor édesapja feltette Ray Anthony vagy Ella Fitzgerald valamelyik lemezét. 1959-ben érettségizett. Gyógyszerésznek készült, mint az apja, de a kémiát nem nagyon szerette, ami elég komoly hátrány ezen a pályán. 1962-ben Modugno szerepében lépett fel a Legfeljebb elválunk című zenés darabban, de álnevet használt, mert félt, hogy a szereplés miatt kirúgják az Orvostudományi Egyetemről. Apjától kapott egy gitárt, amelyen autodidakta módon megtanult játszani. Amikor a hangszer elromlott, természetesen elvitte megjavíttatni. Ott találkozott S. Nagy Istvánnal, aki akkor már többé-kevésbé ismert szövegírónak számított. (A bevezetőben említett 1966-os könnyűzenei könyv szerint a két fiatalember a Balaton partján ismerkedett össze 1963-ban.) Hamar szót értettek egymással, és elhatározták, hogy ezentúl közösen dolgoznak. 1963 őszén Róna Tibor két dalt kért tőlük a Magyar Rádió szilveszteri műsorába. Ekkor született meg a Hé, taxi és az Alfa Rómeó című szerzeményük. Miután a rádióstúdióban előadták ezeket, a szerkesztők ragaszkodtak ahhoz, hogy a műsorban is ők énekeljék. Az új duó oly nagy sikert aratott, hogy utána Payer és S. Nagy évekig együtt lépett fel. Közös szerzeményeik közül néhány: Ki figyel oda?, Állj most elém, Veled nem jó, de nagyon rossz nélküled, Hogyha látni akarsz, Dzsingisz kán, Hogyha egyszer elhagysz engem, Nem kell nékem nagyhercegnő, Szólj csak, hegedű, Bumcsili, A régi korban, Minden olyan más, Nincsen olyan ember. A népszerű páros szerepelt Bán Frigyes Kár a benzinért (1964) című vígjátékában is, amelyben olyan közkedvelt színészek játszották a főszerepeket, mint Sinkovits Imre, Pécsi Sándor, Alfonzó, Kállai Ferenc, Garas Dezső, Kibédi Ervin és Szemes Mari.
A fénykor
Az 1960-as, 1970-es években Payer élvonalbeli hazai sztárok számára komponált, mint például Koncz Zsuzsa, Németh József, Záray Márta, Vámosi János, Kovács Erzsi, Toldy Mária, Sárosi Katalin, Zalatnay Sarolta, Aradszky László, Magay Klementina, Szécsi Pál, Korda György, Katona Klári, Németh József, Mikes Éva, Komár László és Koós János, valamint az Omega, az Illés és a Bergendy együttes. A Koncz Zsuzsa által előadott Nincsen olyan ember az első, 1966-os Táncdalfesztivál egyik versenyszáma volt. A Nevető almák (ismertebb címén: Almát eszem) Magay Klementina előadásában a hazai könnyűzene egyik legnépszerűbb örökzöldjévé érett, és évek óta a karaokeprogramok megunhatatlan darabjának számít. A Szécsi Pál előadásában megjelent Gedeon bácsi (1972) a fiatalon elhunyt táncdalénekes legkedveltebb dalai közé tartozik. Mondani sem kéne, hogy Payer előadóként is szép sikereket ért el. A Táncdalfesztiválon 1969-ben az Én nem tudtam, hogy harcolni kell érted, 1971-ben pedig a Csókolj meg a villamoson című dallal indult. Vicces, hogy talán legnépszerűbb szólóslágere, a Minden jót, Mónika! – az 1972-es Táncdalfesztivál egyik versenydala – kivételesen nem saját szerzeménye, hanem Ullmann Ottó és G. Dénes György nevéhez fűződik. (A „nagyvárosi legenda” szerint Ullmann Ottó a születendő kislányáról nevezte el a dalt, amelyet eredetileg Poór Péternek szánt: a bökkenő csupán annyi, hogy Ullmann Mónika 1973. augusztus 2-án született, a sláger viszont egy évvel korábban hangzott el a fesztiválon, amikor a boldog apa még nem tudhatott a kislány érkezéséről. Számomra valószínűbbnek tűnik, hogy a későbbi színésznőt nevezték el a dal után, és nem fordítva.) Payer szólóslágerei közül feltétlenül említést érdemel még az Annyi arc ismerős. A dal a Magyar Televízió 1974-es szilveszteri műsorában is elhangzott a korabeli hazai könnyűzene krémjének előadásában, ám e sorok írójának magánvéleménye szerint senki nem akkor nyújtotta tehetsége legjavát. Payer kifogyhatatlan volt a slágerekből, de olykor szívesen énekelte mások dalait is: nevéhez fűződik például Lobo (I'd Love You to Want Me) és a Ricchi e Poveri (Cosa sei) egy-egy népszerű felvételének magyar változata.
Mellékutakon
Az 1970-es évek második felétől divatba jött zenei irányzatok (például a disco, a punk vagy a new wave) távol álltak Payer egyéniségétől, és az énekes mind szerzőként, mind előadóként eltűnt a reflektorfényből. Régi rajongói azonban nem feledkeztek el róla, ő pedig szívesen ment fellépni bárhová, ahová meghívták. Közvetlenségével, megnyerő stílusával úrrá tudott lenni a nem mindig ideális technikai körülményeken. 1991-ben Zsámbékra költözött a feleségével, Andival. Tervezték, hogy mindketten elvégeznek egy vendéglátóipari szakközépiskolát, miután egy arcidegbénulás kétségessé tette, hogy András tudja-e folytatni énekesi karrierjét. A Payer házaspár egy ideig egy látványpékséget üzemeltetett, de az üzlet befuccsolt, miután a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola – melynek hallgatói alkották a vevőkör tekintélyes részét – 2003-ban leégett. Ezt követően egy lottózót nyitottak, mivel akkoriban jött divatba a kenó. A zsámbékiak hamar befogadták és megszerették a házaspárt, Andrást képviselőnek is megválasztották: a környezetvédelem és a kultúra tartozott hozzá. Az új évezredben a Szenes Turnéval tért vissza a könnyűzenei életbe. Régi és új kollégákkal lépett fel, mint például Kovács Kati, Aradszky László, Koós János, Mary Zsuzsi, Bakacsi Béla, Gallusz Niki, Bebe és mások. 2009-ben leukémiát diagnosztizáltak nála: masszőre, Piroska figyelt fel először a betegség tüneteire. A kemoterápiás kezelések meghozták a remélt eredményt, és András a következő évben már arról nyilatkozhatott, hogy legyőzte a rettegett betegséget. Felesége és két gyermeke (Lili és Cili) kitartása és támogatása nagyban segítette a felépülését. Mindenki megdöbbenésére azonban a közkedvelt szerző-énekes 2011 tavaszán elhunyt. Később kiderült, hogy bár valóban legyőzte a betegséget, szervezetét – amely egy tüdőgyulladás miatt legyengült – a leukémia egy másik fajtája is megtámadta. Payer Öcsi nem érte meg 2011 júliusára tervezett hármas jubileumát: hetvenedik születésnapját, szövegírói pályafutásának fél évszázados és énekesi karrierje kezdetének 45. évfordulóját. 2011. október 15-én emlékestet tartottak a tiszteletére a Honvéd Kulturális Központban.
DISZKOGRÁFIA
(Mint számos magyar előadóművésznek, sajnos Payer Andrásnak sem lelhető fel pontos diszkográfiája az interneten. Még honlapja is csupán az utóbbi években megjelent albumait sorolja fel.)
Albumok
* 1989: Belvárosi bárzene
* 1993: Mesebeli Mónika
* 1999: Minden jót, Monica!
* 2000: Minden ember szerelmes lesz 1x
* 2004: Nem mondhatom el...
VIDEÓK (MINT ELŐADÓ)
Csókolj meg a villamoson (csak zene!)
Minden jót, Mónika! (csak zene!)
Annyi arc ismerős (részlet az 1974-es szilveszteri tévéműsorból)
A távollét (La Lontananza) (Szécsi Pál emlékére)
VIDEÓK (MINT SZERZŐ)
Nincsen olyan ember (Előadó: Koncz Zsuzsa és az Illés együttes)
Nevető almák (Előadó: Magay Klementina)
Gedeon bácsi (Előadó: Szécsi Pál)
Felmegyek hozzád (Előadó: Hofi Géza)
Fekete beat (Előadó: Zalatnay Sarolta) (csak zene!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.