A nyugatnémet La Mama női trió 1980 és 1985 között létezett. Megalakulása Frank Fariannek, a Boney M. menedzserének köszönhető, ámbár a La Mama ügyeit korántsem intézte olyan eredményesen, mint más pártfogoltjainak karrierjét. A trió három saját kislemezt és egy albumot készített, továbbá vendégelőadóként működött közre Farian védenceinek felvételein. A La Mama önálló lemezei nem kaptak megfelelő promóciót, ezért a vártnál (és a megérdemeltnél) szerényebb sikert arattak. A trió neve az off-off-Broadway egyik színháza, az 1961-ben alapított La MaMa Experimental Theatre Club nevéből származik. Az intézmény néhány év alatt nemzetközi hírű szellemi műhellyé fejlődött, amely főleg pályakezdő drámaírók támogatásával és új darabok előadásával vívta ki rangját a színházi szakmában.
TAGOK
* Madeleine Davis (1980–1985)
* Patricia Shockley (1980–1985)
* Cathy Bartney (1980–1982)
* Judy Cheeks (1983–1984)
* Rhonda Heath (1985)
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A La Mama eredeti felállásának három énekesnője, Madeleine, Patricia és Cathy az Egyesült Államokból költöztek az NSZK-ba az 1970-es évek végén. Külön-külön vagy olykor közösen háttérénekesnőként dolgoztak az aktuális pop- és diszkósztárok (például a La Bionda, Judy Cheeks és Jackie Carter) lemezein. Egyik közös munkájuk a Silver Convention exénekesnője, Ramona Wulf Shake What Yo Mama Give Ya! című albuma volt. A kísérőzenészek egyike, Mats Björklund gitáros bemutatta a három lányt Frank Fariannek. A menedzser szerződtette őket az Eruptionből kivált Precious Wilson első szólóalbumához, amely On the Race Track címmel jelent meg. Annyira elégedett volt velük, hogy a Boney M. készülő új albumához, a Boonoonoonooshoz is igénybe vette a közreműködésüket. Az angol Wikipédia úgy tudja, hogy Madeleine, Patricia és Cathy neve nem szerepel a borítón. (Jelen sorok írója saját lemezgyűjteménye alapján jelenti ki, hogy ezt a mulasztást az 1994-es CD-kiadás pótolta.) Három dalban hallható Madeleine, Patricia és Cathy háttérvokálja: Silly Confusion, We Kill the World / Don’t Kill the World, Malaika. Érdemes megemlíteni, hogy bennfentesek szerint állítólag a Boney M. egyik 1980-as kislemeze, a Gadda-Da-Vida (a Children of Paradise B oldala) valójában a La Mama vokáljával készült, és egyetlen Boney M.-tag sem énekel rajta. A következő év vége felé az énekesnők Precious Wilson második nagylemezén (All Coloured in Love) kezdtek dolgozni, és a munkával párhuzamosan hozzáláttak saját önálló albumuk felvételi munkálataihoz is. A produceri teendőket Dietmar Kawohl és Mats Björklund vállalta.
Lady Marmelade
1982 februárjában jelent meg a La Mama első kislemeze, a dupla A oldalas Elephant Funk / In and Out. A maxilemezen már egyértelmű volt a rangsor, ott az In and Out került az A oldalra, és az Elephant Funknak jutott a B oldal. Néhány hónappal később került az üzletekbe a Chanson d’amour, amely a Manhattan Transfer 1977-es változatában a legismertebb, ám az eredetit még 1958-ban énekelte az Art and Dotty Todd kettős. Egyik La Mama-kislemez sem aratott igazán nagy sikert, noha főleg a Chanson d’amour igazán hangulatos feldolgozás. A félsiker miatt Farian elhalasztotta a trió albumának megjelentetését. Közben Madeleine Davis szöveget írt Precious Wilson már említett második albumának húzóslágeréhez (I Don’t Know), a La Mama pedig a Boney M. új felvétele, a Going Back West elkészítésében vett részt. 1982 decemberében megjelent a trió harmadik kislemeze, a Voulez-vous coucher avec moi (Lady Marmelade). Ennek eredetijét éppen nyolc évvel korábban egy másik színes bőrű hölgytrió, az amerikai Labelle vitte sikerre. Ez az 1974-es verzió vezette a Billboard Hot 100, Hot Dance Music és Hot R&B slágerlistáját is. A dal egy édesszájú örömlányról szól (innen a neve: Lady Marmelade), aki kuncsaftjainak meglehetősen nyíltan teszi fel a szakmájába vágó kulcskérdést: „Voulez-vous coucher avec moi, ce soir?” (Le akar feküdni velem ma este?) A szókimondó refrén meglehetősen merésznek számított a maga idejében, mindazonáltal a slágert az évek folyamán sokan feldolgozták, sőt jelen sorok írójának véleménye szerint azóta a legelcsépeltebb örökzöldek közé tartozik. Gilla német nyelvű verziója 1975-ben még kiütötte a biztosítékot a konzervatív felfogású germánoknál, több rádióállomás például nem volt hajlandó műsorra tűzni. A La Mama – egyébként sikerültnek mondható – változata nem kavart semmilyen igazi vagy műbotrányt, mindazonáltal a slágernek még az új évezredben is előfordultak olyan feldolgozásai, amelyekben a refrént a semmitmondó (még inkább: nevetséges) „Voulez-vous chanter avec moi, ce soir” (Akar velem énekelni ma este?) sorra cserélték ki.
Tagcserék
A kulisszák mögött Frank Farian és a trió vezető énekesnője, Cathy Bartney között feszültségek keletkeztek, melyek odáig vezettek, hogy Cathy a Voulez-vous coucher avec moi (Lady Marmelade) kislemez megjelenése után (bizonyos források szerint már jóval előtte) váratlanul kilépett a La Mamából. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a trió 12 felvételt tartalmazó albuma, az 1983 januárjában mégiscsak megjelent Voulez-vous coucher avec La Mama visszhangtalan maradt. A menedzser azonban ekkor még nem írta le a védenceit. Cathy helyére nem is akárkit sikerült megnyernie: Judy Cheeks 1977 és 1980 között az Ariola szerződésében állt, de a Mellow Lovin’ című 1978-as világslágerét leszámítva a szerencse nem szegődött mellé. Az angol Wikipédia szerint Judy hivatalosan nem csatlakozott a La Mamához, Farian csupán a vokálját vette igénybe több alkalommal. Cheekstől nem állt távol az ilyesmi, hiszen szólistaként is vállalt háttérvokálozást mások (például Amanda Lear, Donna Summer és Giorgio Moroder) lemezein, mindazonáltal a Boney M. Ten Thousand Lightyears és Kalimba de Luna – 16 Happy Songs című albumjainak CD-verzióin a La Mama tagjaként tüntették fel. Az előbbi Boney M.-nagylemezen a La Mama három dalban vokálozik: Future World; I Feel Good; Barbarella Fortuneteller. Ugyanabban az évben a hölgyek részt vettek az új sportőrület, az aerobic európai papnője, Sydne Rome albumának elkészítésében is: a legdivatosabb pop- és diszkóslágerek adták a zenei hátteret a Sydne által diktált testgyakorlatokhoz. Ironikus, hogy lényegében ez a nagylemez lett a La Mama legnagyobb sikere, hiszen a nyugatnémet albumlista élére került.
A La Mama természetesen részt vett a soron következő Precious Wilson-album, a Funky Fingers elkészítésében is. Ezen kizárólag örökzöld világslágerek hallhatók, mint például a Sex Machine, a Shame Shame Shame, az Upside Down, a Reach Out, I'll Be There, a Le Freak, a Papa Was a Rolling Stone, a Ring My Bell, a You Keep Me Hanging On, a Nutbush City Limits és a River Deep Mountain High. Az első kiadás még Precious Wilson nevével jelent meg, a második kiadáson azonban már ez olvasható: Precious Wilson and La Mama. Tulajdonképpen már az sem igazán érthető, miért volt második kiadás is, hiszen az album annyira csekély promóciót kapott, hogy már elsőre csúnyán megbukott. Ennek következményeként véget is ért Farian és Wilson munkakapcsolata, a La Mama azonban még vegetált egy darabig. Így például vokálozott a Boney M. Kalimba de Luna és Happy Song című 1984-es felvételein, melyekkel a legendás diszkóegyüttes jóval nagyobb sikereket ért el, mint az eredeti előadók, Tony Esposito és a Baby’s Gang. A három La Mama-énekesnő közreműködött menedzserük jótékonysági projektje, a Frank Farian Corporation lemezfelvételén is: a Mother and Child Reunion egy 1972-es Paul Simon-sláger feldolgozása. Ezt követően távozott a La Mamából Judy Cheeks is, akit Rhonda Heath, a Silver Convention egyik énekesnője pótolt. Az új felállás mindössze egyszer dolgozott közösen, a Boney M. Eyedance című 1985-ös stúdióalbumán, a Todos Buenos és a Give It Up című dalban. Mielőtt a La Mama végleg feloszlott volna, Patricia és Rhonda egy másik Farian-projekt, a Far Corporation debütáló kislemezének elkészítésében vett részt: a Stairway to Heaven nem más, mint a Led Zeppelin 1971-es rock örökzöldjének feldolgozása.
Madeleine
A La Mama megszűnése után az énekesnők gyorsan eltűntek a süllyesztőben. Bár Judy Cheeksről külön blogbejegyzés szól, említésre méltó újabb sikereket csak 1995-ben ért el. Madeleine Davisnek viszont 1989-ben megadatott, hogy végre ne csak háttérénekesnőként dolgozzon a Boney M.-nek, hanem „hivatalosan” is csatlakozzon az együtteshez. A vezető énekesnő, Liz Mitchell ugyanis abban az évben megvált a társaitól, és az alapító tag Maizie Williams Madeleine-t kérte fel, hogy legyen a Boney M. új tagja. Az együttműködés nem bizonyult hosszú életűnek: Madeleine megjelent a Boney M. The Summer Mega Mix című új kislemezének hivatalos klipjében, továbbá részt vett az Everybody Wants to Dance Like Josephine Baker című kislemez elkészítésében, és nagyjából ennyiben ki is merült a közreműködése. Ez utóbbihoz egyébként Frank Fariannek már semmi köze sem volt, de a producer tett arról, hogy legyen. A Boney M. név jogtulajdonosaként ugyanis pert kezdeményezett, melynek következményeként a kislemezt kivonták a forgalomból, noha Franciaországban például a Boney M. helyett már eleve a Bobby Marcia Maizie Matalyne nevet tüntették fel előadóként. (Aki esetleg nem tudja megfejteni az elnevezést: az előadók keresztneveiről van szó, a Matalyne nyilván a Madeleine variációja.) A haragos producer válaszul a „kalózkiadvány”-ra, egy „igazi” Boney M.-kislemezt adott ki, a Storiest, amelyen az eredeti együttest valójában csak Liz Mitchell és a Bobby Farrellt 1984-ben felváltó Reggie Tsiboe képviselte. Madeleine jelenleg szülőhazájában él, műfajt váltott, rajongói „a dzsessz Tina Turnere”-ként emlegetik. Magánéletéről nem sokat tudni, ámbár az 1980-as évek elején a német popsajtó szerint a Dschinghis Khan táncosa, Louis Potgieter barátnője volt.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1982: Elephant Funk / In and Out
* 1982: In and Out (Long Version) / Elephant Funk
* 1982: Chanson d’amour / I'll Be Your Woman
* 1983: Voulez-vous coucher avec moi (Lady Marmelade) / They Call You V. I. P.
* 1983: Voulez-vous coucher avec moi (Lady Marmelade) (Long Version) / They Call You V. I. P.
* 1983: Voulez-vous coucher avec moi (Lady Marmelade) (Long Version) / Voulez-vous coucher avec moi (Lady Marmelade) / They Call You V. I. P.
Albumok
* 1983: Voulez-vous coucher avec La Mama
* 1983: Funky Fingers (Precious Wilson and La Mama)
Megjegyzés: Amikor ez a szöveg íródott, a YouTube-on még elérhető volt a La Mama három legismertebb felvétele, melyeket azonban időközben töröltek onnan. (Csókoltatok mindenkit, aki ez ügyben – meg általában a klipek törlésében és letiltásában – intézkedett.) A Lady Marmelade lenti klipje sem az eredeti tévéfelvétel, hanem annak kombinálása a jóval későbbi Moulin Rouge! (2001) című film jeleneteivel. Az érdeklődők innen letölthetik a teljes albumot (ha már a YouTube-on nem lehet meghallgatni a fontosabb számokat).
VIDEÓ (ÖNÁLLÓ ELŐADÓKÉNT)
VIDEÓK (KÖZREMŰKÖDŐKÉNT)
Gadda-Da-Vida (Előadó: Boney M.)
Silly Confusion (Előadó: Boney M.) (csak zene!)
Going Back West (Előadó: Boney M.)
Funky Fingers (Előadó: Precious Wilson)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.