Az osztrák Ganymed 1977 és 1983 között létezett. Falcót megelőzve az osztrák könnyűzene első olyan képviselőjének számított, amely a német nyelvterületen túl is népszerűvé vált, mindazonáltal sohasem sikerült Falcóéhoz hasonló nagy, nemzetközi sikereket elérnie. (1981-ben egyébként maga Falco volt a Ganymed basszusgitárosa néhány fellépés erejéig.) Ismert slágerei: It Takes Me Higher, Music Drives Me Crazy, Saturn, Money Is Addiction (of This Crazy World).
TAGOK
* Yvonne Dory: „Pulsaria” [Doris Czerwenka] – ének
* Gerry Edmond: „Kroonk” [Edmund Czerwenka] – ének, elektromos gitár, szintetizátorok, hangkomputer
* Ernst Nekola: „Cak” – ütős hangszerek, elektromos dobok, hangkomputer
* Gerhard Messinger: „Izl”
* Daniele Prencipe: „Suk” – szintetizátorok, billentyűs hangszerek
* Rudolf Mille: „ Vendd” – szintetizátorok
KARRIERTÖRTÉNET
Zenei háttér
Az ún. space disco az 1970-es évek eurodisco zenéjének egyik kedvelt irányzata volt. Népszerűségében nagy szerepet játszott a Csillagok háborúja című 1977-es film világsikere. Szociológusok szerint a diszkózene a jelen problémái elől való menekülés egyik formájának tekinthető, a space disco viszont a jelen helyett a jövő felé irányította a figyelmet. Persze a diszkózenétől eleve nem volt elvárható a különösebben magvas szöveg: a space disco számos felvételének szövege a hagyományos diszkóslágerek szövegeinek csacskaságait helyezte át „űrmiliő”-be. Természetesen ezen az irányzaton belül is születtek instrumentális, nem csak vokális felvételek. Az amerikai Meco például „diszkósította” a klasszikus Star Wars-trilógia mindhárom részének John Williams által komponált zenéjét, ugyanakkor feldolgozta a sci-fi műfaj más klasszikusainak (Superman, Star Trek, Harmadik típusú találkozások) zenéjét is, nem beszélve egyéb filmzenékre készített átiratairól (pl. Óz, a csodák csodája, Egy amerikai farkasember Londonban stb.). A francia Space repertoárján instrumentális és vokális darabok egyaránt szerepeltek, a legismertebb a Magic Fly. Számos előadó csupán egy-két felvétel erejéig hódolt a space disco divatjának: például a francia Sheila B. Devotion (Spacer), az angol Sarah Brightman (I Lost My Heart to a Starship Trooper; Love in a UFO), a német Boney M. (Nightflight to Venus) vagy az eleinte az NSZK-ban dolgozó angol Dee D. Jackson, aki első nagylemezét (Cosmic Curves) teljes egészében a space discónak szentelte. A francia szintetizátor-mágus, Cerrone egyes felvételeit ugyancsak a space discóhoz sorolják, nem beszélve az ún. egyslágeres előadók (pl. Universal Energy: Universal Energy; Supersempfft: Out of Time; Honey: Superman, Superman stb.) tevékenységéről. Még a magyar Szűcs Judit is beállt a space-disco képviselői közé az Űrdiszkó című slágerével. Az irányzat egyik legnépszerűbb sztárja az osztrák Ganymed volt.
Az ún. space disco az 1970-es évek eurodisco zenéjének egyik kedvelt irányzata volt. Népszerűségében nagy szerepet játszott a Csillagok háborúja című 1977-es film világsikere. Szociológusok szerint a diszkózene a jelen problémái elől való menekülés egyik formájának tekinthető, a space disco viszont a jelen helyett a jövő felé irányította a figyelmet. Persze a diszkózenétől eleve nem volt elvárható a különösebben magvas szöveg: a space disco számos felvételének szövege a hagyományos diszkóslágerek szövegeinek csacskaságait helyezte át „űrmiliő”-be. Természetesen ezen az irányzaton belül is születtek instrumentális, nem csak vokális felvételek. Az amerikai Meco például „diszkósította” a klasszikus Star Wars-trilógia mindhárom részének John Williams által komponált zenéjét, ugyanakkor feldolgozta a sci-fi műfaj más klasszikusainak (Superman, Star Trek, Harmadik típusú találkozások) zenéjét is, nem beszélve egyéb filmzenékre készített átiratairól (pl. Óz, a csodák csodája, Egy amerikai farkasember Londonban stb.). A francia Space repertoárján instrumentális és vokális darabok egyaránt szerepeltek, a legismertebb a Magic Fly. Számos előadó csupán egy-két felvétel erejéig hódolt a space disco divatjának: például a francia Sheila B. Devotion (Spacer), az angol Sarah Brightman (I Lost My Heart to a Starship Trooper; Love in a UFO), a német Boney M. (Nightflight to Venus) vagy az eleinte az NSZK-ban dolgozó angol Dee D. Jackson, aki első nagylemezét (Cosmic Curves) teljes egészében a space discónak szentelte. A francia szintetizátor-mágus, Cerrone egyes felvételeit ugyancsak a space discóhoz sorolják, nem beszélve az ún. egyslágeres előadók (pl. Universal Energy: Universal Energy; Supersempfft: Out of Time; Honey: Superman, Superman stb.) tevékenységéről. Még a magyar Szűcs Judit is beállt a space-disco képviselői közé az Űrdiszkó című slágerével. Az irányzat egyik legnépszerűbb sztárja az osztrák Ganymed volt.
A Ganymed
Az 1977-ben Ausztriában alakult Ganymed a Jupiter legnagyobb holdjáról, a Ganymedesről választotta a nevét. Ganümédész a neve azonban a görög mitológia egyik férfi alakjának is, akibe maga a főisten, Zeusz szeretett bele. Az együttes imázsát egyértelműen a space disco igényei szerint alakították ki: a tagok csillogó, futurisztikus öltözékeket viseltek, sőt a férfi zenészek alkalmanként péniszre emlékeztető műorrt is használtak, amellyel talán a mitológiai Ganümédészre kívántak utalni. Egyik 1978-as kislemezük A oldalán egy instrumentális szerzemény, a Saturn hallható, ám inkább a B oldal felvétele, a vokális Music Drives Me Crazy vált slágerré. Még ugyanabban az évben megjelent az It Takes Me Higher című kislemez is, amely Európa-szerte sikert aratott, hiszen akkoriban a space disco az egész kontinensen divatosnak számított. Kedvezően fogadta a közönség a Takes You Higher című nagylemezt is, amely „űrtémák” köré épült: Robot Love; Hyperspace; Ju-Jupiter stb. A következő album 1979-ben került a boltokba Future World címmel. Erről a Giorgio Moroder zenei világára emlékeztető Dancing in a Disco lett a legsikeresebb, bár maga a nagylemez már szerényebb sikert aratott, mint a debütáló album. Éppen ezért a Ganymed változtatni próbált a stílusán, rockosabb hangzásokkal kísérletezett, de azért a popzene keretein belül maradt. 1980-as kislemeze, a Money Is Addiction (of This Crazy World) slágernek bizonyult ugyan, meglepő módon azonban mégsem került fel a Ganymed harmadik nagylemezére. A Dimension No. 3. – mint azt a címe is talán sejteti – nem nélkülözi a space témákat (Hypershooter; Death To The Aliens / Up To Heaven), de inkább a Money Is Addiction (of This Crazy World) nyomvonalán halad. Az LP fogadtatása nem volt éppen túl kedvező, és mivel a diszkózene általános népszerűsége az 1980-as évek elején jelentősen visszaesett, a Ganymed iránt is csökkent az érdeklődés. Az együttes 1983-ban oszlott fel. Az osztrák popzene az 1980-as években olyan előadókkal lépett a nemzetközi poppiacra, mint a már említett Falco, a rockvonalat képviselő No Bros, a diszkózene aktuális divatját követő Joy és a Curacao, az egyslágeres (Life is Life) előadóvá lett Opus, vagy a parodisztikus hangvételű dalaival népszerűvé vált Erste Allgemeine Verunsicherung és az Edelweiss.
DISZKOGRÁFIA
(Zárójelben a legmagasabb osztrák slágerlistás helyezések.)
Kislemezek, maxik
* 1978: Saturn / Music Drives Me Crazy (# 19)
* 1978: It Takes Me Higher / Hyperspace (# 5)
* 1979: Dancing in a Disco / Stand by Your Love
* 1980: Money Is Addiction (of This Crazy World) / Stars of Love (# 17)
* 1980: Bring Your Love to Me / Life Can Be Some Better
* 1999: Music Takes Me Higher – The Ganymed Mixes
Albumok, válogatások
* 1978: Takes You Higher (# 16)
* 1979: Future World
* 1980: Dimension No. 3.
* 1993: Takes You Higher (CD)
* 1993: Future World (CD)
* 2003: Ganymed (2 CD) (válogatás)
* 2010: The Best of (válogatás)
VIDEÓK
Saturn (csak zene!)
Money Is Addiction (of This Crazy World) (csak zene!)
Hypershooter (részletek a Top Line című filmből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.