A francia Belle Epoque (egyes kiadványokon: La Belle Epoque) női diszkótrió 1977 és 1981 között létezett. Legnagyobb sikere a Black Is Black című 1966-os sláger feldolgozása volt, amely azóta az eurodisco örökzöldjei közé tartozik. A vezető énekesnő, Evelyne Lenton 1982-től szólóban dolgozik, de nemzetközi viszonylatban alig lehet hallani róla. Az új évezredben egy moszkvai retrógálán a Belle Epoque is fellépett, de az eredeti felállás egyetlen tagja sem képviseltette magát.
TAGOK
TAGOK
* Evelyne Lenton (1945. december 16.)
* Marcia Briscoe (Egyesült Államok, Georgia, Atlanta, 1955.)
* Jusy Fortes-Lisboa (Zöld-foki Köztársaság, 1956)
KARRIERTÖRTÉNET
Az 1970-es évek második felében világszerte nagy népszerűségnek örvendett a diszkózene. Ebben a műfajban különösen sikeresek voltak a nők: szólistaként (Donna Summer, Gloria Gaynor, Amii Stewart, Amanda Lear, Grace Jones, Dee D. Jackson, Tina Charles, Luisa Fernández és mások), duóban (Baccara, Maywood stb.) és főleg trióban (Silver Convention, Luv', Arabesque, À La Carte, Babe, The Flirts stb.) Utóbbi esetben a munkamegosztás többnyire az volt, hogy egy vezető énekesnő mellé két dekoratív vokalistát szerződtettek, akik elsősorban külsejükkel és olykor táncprodukciójukkal járultak hozzá az adott együttes sikeréhez. E recept alapján szerveződött a Belle Epoque is. A trió hangja (és egyben legidősebb tagja) Evelyne Lenton (Evy) volt, aki kamaszlányként került a popszakmába még az 1960-as évek elején. Ebben nincs is semmi meglepő, hiszen esetében igazi zenészfamíliáról van szó: édesanyja például a nagypapa által szervezett Felice Verrecchia együttesben énekelt annak idején. Evelyne ötévesen már zongoraleckéket vett, majd klasszikus és modern táncot tanult. Később elvégezte a párizsi Nanterre Egyetemet, sőt arra is volt ideje, hogy filmrendezést tanuljon. Ezek mellett édesapja együttesében énekelt, majd 14 éves korában saját együttest alapított. 1962-től komponált és dalszövegeket is írt. Nagy hatással volt rá Ray Charles és Tina Turner. (Hízelgőnek találja, ha Janis Joplinéhoz hasonlítják a hangját, de mindig megjegyzi, hogy előbb kezdte a pályát, mint Joplin.) Franciaországban, Olaszországban és Angliában lépett fel, ismeretségeket és barátságokat kötött, sőt lemezfelvételi lehetőségekhez is jutott, ám a nagy áttörésre sokáig kellett várnia.
A fordulat 1976-ban következett be, amikor fivére, Albert Weyman felhívta őt Londonban azzal, hogy készítsenek feldolgozást a Los Bravos együttes Black Is Black című 1966-os örökzöldjéből az éppen divatos diszkózene jegyében. Evelyne megérezte az ajánlatban a nagy lehetőséget, ezért a felvétel elkészült, nagy sikert aratott a diszkóklubokban, és számos országban a toplistákon is előkelő helyezést ért el. A sláger élő előadásához két dekoratív háttérénekesnőt is szerződtettek. (Evelyne a honlapján azt írja, hogy a táncosnők időnként cserélődtek, ám jelen sorok írója nem talált erre vonatkozó egyéb forrásokat az interneten, az on-line videókon pedig a kísérő hölgyek mindig ugyanazok, akárcsak a Belle Epoque lemezborítóin.) A siker nyomán beindult a gépezet, és immár Rómában megszületett a következő Belle Epoque-sláger, a Miss Broadway. Ezt a címet kapta az együttes bemutatkozó albuma is, amelyen a címadó dal bő 7 perces változatban hallható, a Black Is Black pedig – amely már kislemezen is több mint 5 perc volt – a teljes B oldalt kitöltötte, közel 15 perc terjedelemben. A nagylemezt a magyar közönség is jól ismerheti, hiszen annak idején egyike volt azon kevés nyugati albumnak, amely a hazai boltokba is eljutott.
Megvásárolható volt nálunk a trió következő LP-je is, az 1978-as Bamalama. A címadó dal több mint 10 perc hosszúságú, és utolsó harmadában stúdiófelvételből koncertfelvételbe vált át. A kislemezverzió szintén diszkósláger lett. 1979-ben került az üzletekbe a Now című nagylemez, amelyről a Jump Downt szánták húzóslágernek, ám sem a dal, sem az album nem érte el a korábbi slágerek népszerűségét. (Magyarországon már nem jelent meg ez az LP.) A trió 1981-ig létezett, és vállalt fellépéseket, de újabb albumot már nem készített. Evelyne 1982-től szólóban dolgozott tovább. Tíz évvel később megpróbálkozott a Belle Epoque felélesztésével. Megjelentek a Black Is Black és a Miss Broadway remixei, de nem keltettek igazán nagy figyelmet, ahogyan az újabb album, a Sunshine Ecstasy sem. Bár ugyancsak 1992-ben – főleg válogatáslemezeinek köszönhetően – ismét nagy sikereket könyvelhetett el az eurodisco legendás sztárcsapata, a Boney M., a Belle Epoque mégis kissé elkapkodta a visszatérést. Igazából ugyanis csak az 1990-es évek végén támadt ismét számottevő érdeklődés a műfaj egykori sztárjai iránt, és a retróhullám jegyében többek között Amanda Lear, az Á La Carte, a Baccara és a Dschinghis Khan is remixlemezeket adott ki. Az Á La Carte kivételével valamennyi említett egykori sztár élő fellépéseket is vállalt a korábbinál szűkebb, de lelkes rajongótábora előtt.
DISZKOGRÁFIA
A fordulat 1976-ban következett be, amikor fivére, Albert Weyman felhívta őt Londonban azzal, hogy készítsenek feldolgozást a Los Bravos együttes Black Is Black című 1966-os örökzöldjéből az éppen divatos diszkózene jegyében. Evelyne megérezte az ajánlatban a nagy lehetőséget, ezért a felvétel elkészült, nagy sikert aratott a diszkóklubokban, és számos országban a toplistákon is előkelő helyezést ért el. A sláger élő előadásához két dekoratív háttérénekesnőt is szerződtettek. (Evelyne a honlapján azt írja, hogy a táncosnők időnként cserélődtek, ám jelen sorok írója nem talált erre vonatkozó egyéb forrásokat az interneten, az on-line videókon pedig a kísérő hölgyek mindig ugyanazok, akárcsak a Belle Epoque lemezborítóin.) A siker nyomán beindult a gépezet, és immár Rómában megszületett a következő Belle Epoque-sláger, a Miss Broadway. Ezt a címet kapta az együttes bemutatkozó albuma is, amelyen a címadó dal bő 7 perces változatban hallható, a Black Is Black pedig – amely már kislemezen is több mint 5 perc volt – a teljes B oldalt kitöltötte, közel 15 perc terjedelemben. A nagylemezt a magyar közönség is jól ismerheti, hiszen annak idején egyike volt azon kevés nyugati albumnak, amely a hazai boltokba is eljutott.
Megvásárolható volt nálunk a trió következő LP-je is, az 1978-as Bamalama. A címadó dal több mint 10 perc hosszúságú, és utolsó harmadában stúdiófelvételből koncertfelvételbe vált át. A kislemezverzió szintén diszkósláger lett. 1979-ben került az üzletekbe a Now című nagylemez, amelyről a Jump Downt szánták húzóslágernek, ám sem a dal, sem az album nem érte el a korábbi slágerek népszerűségét. (Magyarországon már nem jelent meg ez az LP.) A trió 1981-ig létezett, és vállalt fellépéseket, de újabb albumot már nem készített. Evelyne 1982-től szólóban dolgozott tovább. Tíz évvel később megpróbálkozott a Belle Epoque felélesztésével. Megjelentek a Black Is Black és a Miss Broadway remixei, de nem keltettek igazán nagy figyelmet, ahogyan az újabb album, a Sunshine Ecstasy sem. Bár ugyancsak 1992-ben – főleg válogatáslemezeinek köszönhetően – ismét nagy sikereket könyvelhetett el az eurodisco legendás sztárcsapata, a Boney M., a Belle Epoque mégis kissé elkapkodta a visszatérést. Igazából ugyanis csak az 1990-es évek végén támadt ismét számottevő érdeklődés a műfaj egykori sztárjai iránt, és a retróhullám jegyében többek között Amanda Lear, az Á La Carte, a Baccara és a Dschinghis Khan is remixlemezeket adott ki. Az Á La Carte kivételével valamennyi említett egykori sztár élő fellépéseket is vállalt a korábbinál szűkebb, de lelkes rajongótábora előtt.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1977: Black Is Black / Me And You
* 1977: Miss Broadway / Losing You
* 1978: Bamalama / Taste of Destruction
* 1978: Let Men Be / Sorry
* 1978: Com' On Tonight / Stranger Once Again
* 1979: Now / Com' On Tonight
* 1979: Jump Down / Lose My Man
* 1992: Black Is Black (remixes)
* 1992: Miss Broadway (8-féle verzió)
Albumok
* 1977: Miss Broadway
* 1978: Bamalama
* 1979: Now
* 1992: Sunshine Ecstasy
Válogatások
* 1979: Collection Double Album
* 1997: Il Meglio
VIDEÓK
Black Is Black (másik klip)
Black Is Black (és még egy klip)
Bamalama (másik klip)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.