A Peter, Sue and Marc svájci trió 1968-ban alakult. Pályafutása szorosan kötődik az Eurovíziós Dalfesztiválhoz, amelyen négy alkalommal vett részt Svájc színeiben, először francia, aztán angol, majd német, utoljára pedig olasz nyelvű dallal. A német nyelvterületen kívül főleg Japánban volt népszerű. Ismertebb slágerei: Cindy, Memory Melody, Tom Dooley, Birds of Paradise, Io senza te. A trió 1981-ben feloszlott, de egy-egy különleges alkalomra időnként újra összeáll.
TAGOK
* Peter Reber (Bern, 1949. április 28.) – ének, zongora, gitár
* Sue Schell (New York, 1950. április 6.) – ének
* Marc(el) Dietrich (Bern, 1948.) – ének, gitár
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Peter és Marc az 1960-as évek közepén találkoztak. Barátságot kötöttek, és együtt kezdtek zenélni. 1968-ban csatlakozott hozzájuk az amerikai születésű Sue, aki szüleivel együtt egy évtizeddel korábban költözött Svájcba. Eleinte Bob Dylan, Joan Baez és a Peter, Paul and Mary trió slágereit énekelték. Sue énekhangjához különösen jól illettek Baez dalai. 1970-ben részt vettek egy francia televíziós tehetségkutató versenyen, amelyet meg is nyertek. A következő évben Svájcot képviselték az Eurovíziós Dalfesztiválon. Franciául énekeltek, Les illusion de nos vingt ans című versenydaluk negyedikként hangzott el. 78 pontot kaptak a produkciójukra, ezzel 18 induló között a 12. helyen végeztek. Ezután meghívást kaptak Japánba, ahol koncertjeik oly nagy sikert arattak, hogy a következő évben visszahívták őket egy újabb turnéra. A japán fellépések mellett Európában is koncerteztek, főleg a német nyelvterületen. 1973-ban ismét pályáztak az Eurovíziós Dalfesztiválon való részvételre, Es kommt ein Tag című daluk azonban csak a harmadik helyezést érte el svájci selejtezőn. (A nemzeti selejtezőkből mindig a nyertes előadó juthat tovább, aki Svájc esetében 1973-ban Patrick Juvet volt a Je vais me marier, Marie című dallal, amely a nemzetközi versenyben a 12. lett.) 1974-ben egy újabb japán turnéra került sor, az egyik koncerten a trió harmincezer ember előtt énekelt. Részt vettek egy St. Gallenben megrendezett dalversenyen is, ahol Bronz Medve-díjat kaptak. A Frei című szerzeménnyel újra beneveztek az Eurovíziós Dalfesztivál svájci selejtezőjére, de ezúttal sem ők győztek. 1975-ben megjelent első nagylemezük, amelyen 12 dalt énekeltek német nyelven. Ezek közül a Zigeuner és az Ein neuer Tag lett sláger. Ekkor kezdődött a munkakapcsolatuk Rolf Zuckowski szövegíróval. Az LP sikerén felbuzdulva ismét beneveztek az Eurovíziós Dalfesztivál nemzeti selejtezőjére, ahol Lève-toi le soleil című versenydalukkal második helyezést értek el.
A siker évei
A trió nem adta fel, 1976-ban ismét próbálkozott. A kitartás meghozta gyümölcsét, a Djambo, Djambo című angol nyelvű dal megnyerte a svájci selejtezőt, a nemzetközi versenyen pedig negyedik helyezést ért el. A svájci énekesek a későbbi győztes, a brit Brotherhood of Man együttes (Save Your Kisses for Me) után másodikként léptek színpadra, produkciójukra 91 pontot kaptak. Ez az esztendő egyébként különösen fontos állomás volt a pályájukon. Sikert aratott angol nyelvű nagylemezük is, sőt a tekintélyes brit szaklap, a Music Week az esztendő német nyelven éneklő sztárjának választotta őket. Két újabb daluk, a Like a Seagull és a Cindy is felkerült a slágerlistákra. Ez utóbbi szerzemény a következő évben bejutott a nyugatnémet Top 10-be, sőt Dél-Afrikában is a legnépszerűbb slágerek között szerepelt. Az 1977-es nagylemezről a Mountain Man és a Memory Melody jelentek meg kislemezen. 1978-ban került a boltokba a Tom Dooley című album. Erről a címadó felvétel aratott megérdemelt sikert. A sláger egy amerikai népdal feldolgozása, amely egy Tom Dula (Dooley) nevű férfiről szól, akit 1866-ban azzal vádoltak, hogy meggyilkolta a szeretőjét, Laura Fostert. Tomot felakasztották, noha az emberek már akkoriban azt rebesgették, hogy a gyilkosságot valójában Dooley másik szeretője, Anne Melton követte el.
Peter, Sue és Marc 1978-ban a változatosság kedvéért az Eurovíziós Dalfesztivál nyugatnémet selejtezőjére nevezett be. Charlie Chaplin című daluk harmadik helyezést ért el, ezért a nemzetközi fesztiválon nem ők képviselték az NSZK-t, hanem az első helyezett Ireen Sheer. A sors iróniája azonban, hogy a versenyben mégiscsak szerepelt egy Charlie Chaplin című dal, amellyel azonban a görög versenyző, Tania Tsanaklidou indult. (Nyolcadik helyezett lett, Ireen Sheer pedig a hatodik.) Peter, Sue és Marc 1978-ban Skandináviában turnéztak, illetve nagylemezük kanadai megjelenésének örvendeztek. 1979-ben megint részt vettek az Eurovíziós Dalfesztiválon. A Trödler und Co. című német nyelvű versenydalukat a Pfuri, Gorps and Kniri trióval közösen adták elő. Nyolcadikként léptek színpadra, közvetlenül a verseny legemlékezetesebb fellépője, a nyugatnémet Dschinghis Khan, és a későbbi győztes, az izraeli Milk and Honey előtt. 60 pontot kaptak, amellyel a tizedik helyen végeztek. A fesztivált egyébként Jeruzsálemben tartották, és a trió egyik aktuális slágere is erről a városról szólt. 1979-ben By Airmail címmel a rajongók egy újabb nagylemezt vásárolhattak meg, amelyet az énekesek egy nagyszabású svájci turnén népszerűsítettek.
A búcsútól a visszatérésig
1980-ban került a boltokba a Birds of Paradise című album. Erről a címadó felvétel kiemelkedő sikert ért el. A dalhoz néhány éve egy magyar vonatkozású, szomorú esemény is kapcsolódik. 2006. január 19-én Észak-Magyarországon, a Hejce és Telkibánya közötti térségben lezuhant a Szlovák Légierő An-24-es repülőgépe, amely Koszovóból hazatérő szlovák békefenntartókat szállított. 43-an utaztak a gépen (35 utas és 8 fő személyzet), közülük csupán egyetlen ember élte túl a katasztrófát. Az áldozatok temetésén a Birds of Paradise is elhangzott, amely a tragédia kapcsán egész Szlovákiában ismertté vált. 1981-ben a svájci trió az olasz nyelven előadott Io senza te című dallal indult az Eurovíziós Dalfesztiválon. Húsz indulóból tizenkilencedikként léptek színpadra. 121 pontot kaptak, amellyel a negyedik helyet szerezték meg. (A fesztivált a brit Bucks Fizz nyerte a Making Your Mind Up című dallal.) A lírai hangvételű Io senza te egész Európában slágernek bizonyult, angol nyelven is megjelent. A siker ellenére a tagok úgy döntöttek, befejezik a közös munkát. Évekkel később úgy nyilatkoztak, hogy rengeteg időt töltöttek együtt, és úgy érezték, ideje, hogy mindnyájan új kihívásoknak feleljenek meg. Hazájuk közönségétől az Amazonas című kislemez B oldalán található Bye, Bye Friends című dallal, illetve egy turnéval búcsúztak. Ennek utolsó állomásaként 1981 szilveszterén a svájci tévében léptek fel.
Öt évvel később a trió újra megjelent a Svájci Televízióban a Supertreffer című műsor kedvéért. 1995-ben kétlemezes válogatás jelent meg legnépszerűbb slágereiből. Ebből az alkalomból a művészek a Bahamákon találkoztak, ahol együtt énekelték el Bob Dylan The Times They Are a Changing című dalát. A Svájci Televízió 2003-ban ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Peter, Sue és Marc elfogadták a jubileumi műsorra szóló felkérést, és új változatban énekelték el a Cindy című slágerüket. 2005-ben rajongóik egy olyan válogatáslemezt vehettek meg, amelyen a trió néhány, addig kiadatlan dala is helyet kapott. 2006-ban a Svájci Televízió egy új műsort indított, hogy megtalálja minden idők legnépszerűbb svájci slágerét. Az Io senza te bekerült a legesélyesebb 15 közé, de a győzelem végül Polo Hoferé lett. (Ő vajon kicsoda? – A szerző kérdése.) 2007-ben egy másik televíziós műsor kedvéért a trió újra a közönség elé lépett, és egyveleget énekelt legnépszerűbb slágereiből. The Legend című új CD-jükhöz kapcsolódóan megjelent egy DVD is, amelyen 1981-es búcsúkoncertjük mellett számos korábbi fellépésük is megtekinthető. 2008-ban egy újabb szavazáson az Io senza te ismét esélyes volt arra, hogy elnyerje „A legnépszerűbb svájci sláger” megtisztelő címét, ám ezúttal sem nyert.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1971: Les illusions de nos 20 ans / Légende de mon pays
* 1973: Ein neuer Tag / Frei
* 1973: Geh deinen Weg / Wenn wir durch die Strassen zieh'n
* 1973: Jeden Morgen / Hey, Mama
* 1974: Irgendwo, irgendwann / Ein bisschen Zeit, ein bisschen Glück
* 1974: Lève-toi, soleil! / Dans le vent
* 1976: Cindy / Mooley, Mooley
* 1976: Djambo Djambo / Moby Dick
* 1976: Like a Seagull / Platform No. 2
* 1977: Cindy / Wie Die Möwen
* 1977: Memory Melody / Switzerland
* 1977: Mexican Dream / Morning Sun
* 1977: Mountain Man / Susie
* 1978: Charlie Chaplin / Bahnsteig Nr. 2
* 1978: Tom Dooley / Caribbean Wedding Bells
* 1979: Columbus / Sunday Afternoon
* 1979: Jerusalem / Sunday Afternoon
* 1979: Scotty Boy / Diesel-Mama
* 1979: Trödler & Co./ Groovy Music
* 1980: Pocket Picking Country Boy / Ciao Amico
* 1980: Love Will Find a Way / Hello Computer
* 1980: The Last Bolero / Born to Be Music
* 1981: Birds of Paradise / Sing Children Sing
* 1981: Io senza te / Me without You
* 1981: Amazonas / Bye, Bye Friends
Albumok
* 1975: Peter, Sue & Marc
* 1976: Like a Seagull
* 1976: Songs International
* 1977: Mountain Man
* 1978: Fernseh-Kleintheater
* 1978: Tom Dooley
* 1978: Memory Melody
* 1979: By Airmail
* 1980: Birds of Paradise
* 1982: Das Grosse Weihnachtskonzert (koncertlemez)
* 1982: Das große Abschiedskonzert – Live (koncertlemez)
Válogatások
* 1977: Deutsche Originalaufnahmen
* 1981: 10 goldene Jahre
* 1981: The Best of Peter, Sue & Marc
* 1983: Drei Freunde
* 1984: Fantasia – Deutsche Originalaufnahmen 2
* 1985: Ihre grossten Erfolge
* 1987: Souvenir Melodies
* 1987: Weihnachten
* 1989: Country
* 1995: Gold (2 CD)
* 1996: D’Wält wär voll Blüme
* 1998: Cindy
* 1999: Golden Hits
* 1999: Ihre Lieder – Ihre Hits
* 1999: Classic Collection
* 1999: Romantic Melodies
* 2004: Ihre goldenen Erfolge
* 2005: Hits International
* 2007: The Legend
VIDEÓK
Memory Melody (csak zene!)
Tom Dooley (másik klip)
Charlie Chaplin (csak zene!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.