Mandy (London, 1970. július 17.) angol énekesnő és modell eredeti neve: Amanda Louis Smith. 13 éves korában megismerkedett a Rolling Stones akkor 47 éves basszusgitárosával, Bill Wymannel. Románcuk óriási feltűnést keltett, és a botránynak köszönhetően elkezdődött Mandy popzenei és modellkarrierje. Lemezei elsősorban Nyugat-Európában és a Távol-Keleten arattak sikert, az angol közönség hűvösen fogadta a dalait. Csillaga hamar leáldozott, az 1980-as évek végén popkarrierje már véget is ért. Egy súlyos betegség és néhány sikertelen partnerkapcsolat után napjainkban civilként él Manchesterben, és nem tervezi a visszatérést a reflektorfénybe.
KARRIERTÖRTÉNET
Lolita gyermekkora
Mandy édesapja John Smith, édesanyja Patsy Smith. Van egy két évvel idősebb nővére, Nicola, aki szintén modellként vált ismertté. A szülők 1975-ben (más források szerint: 1973-ban) elváltak. A lányok édesanyjukkal maradtak, apjuk nem nagyon szólt bele a nevelésükbe. John Smith ugyanis minden figyelmét a biliárdszalonjának szentelte; igaz, jövedelméből bőségesen juttatott a családjának is. A lányok mindig divatos cuccokban járhattak, futotta fodrászra, szórakozásra, lemezekre. Alighanem Patsy Smith volt az ideális édesanya – legalábbis lányai szemszögéből –, ugyanis nem nagyon gyötörte gyermekeit a tanulással, és meglehetősen sokat megengedett nekik. Talán sejtette, hogy Mandy és Nicola inkább a külső adottságaik, semmint az eszük révén fog majd érvényesülni az életben. Igaz, Mandy később úgy emlékezett vissza, hogy anyjukat kifejezetten idegesítette egynémely szórakozásuk. Például amikor áthívták magukhoz Kim nevű unokatestvérüket, popsztároknak sminkelték magukat, felhangosították a rádiót, és együtt énekelték az aktuális slágereket. Nicolára hamar rámosolygott a szerencse, 15 évesen már keresett modellnek számított. Bemutatókra, partikra hívták, ő pedig idővel koraérett húgát is magával vitte ezekre a rendezvényekre. 1984 februárjában együtt jelentek meg egy könnyűzenei díjkiosztón, amelyen részt vett Bill Wyman is. A legendás Rolling Stones akkor 47 éves basszusgitárosa asztalához invitálta a testvéreket, és az ismeretségből rövidesen az 1980-as évek első felének egyik zajos popbotránya kerekedett.
Papa Was a Rolling Stone
Mandy és Bill Wyman kapcsolatának milyenségéről számos találgatás jelent meg a korabeli bulvársajtóban. Mandy csupán jó barátként, egyfajta „pótapa”-ként nyilatkozott Wymanről, a rosszmájú újságírók azonban úgy vélték, hogy amikor a zenész pártfogásába vette a bájos Lolitát, valójában nemcsak a hóna alá, hanem máshová is nyúlt. Akik elhitték, hogy nincs szó testiségről, azok inkább ügyes marketingfogásra gyanakodtak, vagyis hogy ezzel a műbotránnyal próbálják Mandy nevét bevezetni a köztudatba. Ebben a vélekedésben volt is némi igazság, hiszen a szexis leányzó modell- és énekesnői karrierje valóban a Wyman-afférnak köszönhetően indult be igazán. Ám azok sem tévedtek túl nagyot, akik liliomtiprásra gyanakodtak. Wyman ugyanis 1989-ben feleségül vette akkor már 19 esztendős pártfogoltját, és így jogosan feltételezhető, hogy az esküvő előtti éveket sem kizárólag közös Barbie babázással töltötték. Bő 20 év után, 2010-ben végül maga Mandy lebbentette fel a fátylat a titokról. Néhány hét ismeretség után valóban lefeküdt Wymannel. A zenész nem volt sem erőszakos, sem rámenős, csupán a közösen és kellemesen együtt töltött idő vezetett el odáig, hogy Mandyben is feltámadt az intimitás iránti igény. Határozottan cáfolta, hogy számításból folytatott volna viszonyt Bill-lel. Édesanyja és nővére kezdetben valóban elhitték, hogy a férfi csupán mentorként jelent meg Mandy életében, ám amikor kiderült az igazság, tudomásul vették a kapcsolatot. Patsy Smith sokat betegeskedett, ezért kapóra jött neki, hogy végre férfi van a háznál. Wyman beíratta Mandyt egy előkelő iskolába, hogy leérettségizzen, ám a lánynak már esze ágában sem volt tanulásra pazarolni az idejét. Fotózásokra járt mint modell, a legnagyobb sztárok társaságában forgolódott, szó sem lehetett tehát arról, hogy napközben iskolapadba bújjon, délutánonként pedig leckét körmöljön.
Fotómodell és popsztár
A Mandyben rejlő lehetőségekre rövidesen mások is felfigyeltek. A Cuba nevű divatos diszkó tulajdonosa, Maurice Bolland fantáziát látott a tinilány menedzselésében. Bolland a popszakmát igyekezett mozgósítani, felesége pedig a divatvilágban szerzett összeköttetéseit használta fel Mandy érdekében. Mrs. Bolland ért el először jelentős eredményeket: Mandy fotója megjelent a Vogue, majd a Harper’s Bazaar címlapján, és a fiatal üdvöske gázsija szédületes tempóban emelkedni kezdett. Ennek köszönhetően Maurice Bollandnek is sikerült megállapodnia a korszak slágergyárosaival, a Stock–Aitken–Waterman-szerzőtrióval. Mandy egyike lett a trió futószalagon előállított sztárjainak. Mike Stock néhány gyorstalpaló énekórát adott neki a stúdióban, és már fel is vették az első dalt, a Terryt. Ez végül nem jelent meg, s az ifjú énekesnő csupán ennyit mondott róla: „A végeredménnyel nem voltunk teljesen elégedettek”. Szerencsére pillanatok alatt megszületett az újabb felvétel, az I Just Can’t Wait. A kislemez Angliában nem sok vizet zavart – épphogy bejutott a Top 100-ba –, annál nagyobb siker lett Európában és a Távol-Keleten. A nyugati tinimagazinok tele lettek Mandy posztereivel, fotóival, interjúival. A rajongók mindent megtudhattak új kedvencükről, amit az ügyes menedzsment tudatni akart velük, beleértve Mandy flörtjeit is. Utóbbiak kapcsán például a Curiosity Killed the Cat énekese, Ben Volpeliere-Pierrot és Terence Trent D’Arby nevét emlegették.
Idővel a közönség számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a Mandy körüli reklám és az új sztár tényleges tehetsége nagyon nem állnak arányban egymással. Angliában az újabb kislemezek sem lettek igazán sikeresek, és a lelkes európai fogadtatás is csökkenni kezdett. Az 1987 októberében kiadott Positive Reaction csak az olasz és a svájci slágerlistán ért el valamirevaló eredményt. A sors iróniája, hogy Mandy konkurenciája „házon belülről” érkezett. A Stock–Aitken–Waterman-trió slágergyárából ugyanis újabb ígéretes „termék” került ki, a Szomszédok című ausztrál szappanoperával befutott Kylie Minogue. 1988 már sokkal inkább Kylie, semmint Mandy éve volt. Bennfentesek szerint Kylie első két slágerét (I Should be so Lucky, Got to be Certain) a producerek eredetileg Mandynek szánták, de aztán úgy vélték, az ausztrál lány előtt sokkal ígéretesebb popzenei karrier áll. (Nekik lett igazuk.) Még az a lehetőség is felmerült, hogy Mandy nagylemeze meg sem jelenik, ám 1988-ban mégiscsak a boltokba került. További két dalt másoltak ki róla kislemezre, de sem a Victim of Pleasure, sem a Boys and Girls nem jelentett számottevő fordulatot Mandy pályáján. Az énekesnő ezután a The Human League 1981-es slágerét, a Don’t You Want Me Baby című dalt tűzte műsorára.
Túl a csúcson
Mandy popkarrierje kezdetekor egy fiatalabb férfi kedvéért szakított ugyan Wymannel, ám 1989-ben mégis feleségül ment hozzá. Érzelmi szempontból teljesen felesleges volt az esküvő, hiszen néhány héten belül szétköltöztek, és 1991-ben elváltak. Mandy 580 ezer fontot kapott Wymantől a válás kimondása után. Időközben a Stock–Aitken–Waterman trió nevével fémjelzett popzene teljesen kiment a divatból, ezért Mandy a divatvilágban próbálta kamatoztatni a hírnevét. Idegállapota azonban labilissá vált, és emiatt megromlott az egészsége. Rövid idő leforgása alatt már-már csontvázzá soványodott. A bulvármédia szerint anorexiában szenvedett, valójában azonban hibás pajzsmirigy-működés és emésztőrendszeri zavarok okozták a betegségét, amely azonban rossz lelkiállapotával is összefüggött. 1993-ban It's All Over Now címmel megjelentette az önéletrajzi könyvét. Ugyanabban az évben feleségül ment Pat Van Den Hauwe profi futballistához. Két viharos évet töltöttek együtt, de csak 1997-ben váltak el. Az egykori popsztárt állítólag ekkor az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Családjához költözött, hogy nyugalomra és támaszra leljen.
2001-ben egy éjszakai klubban Mandy megismerkedett Ian Mosby modellel, akitől néhány hónappal később teherbe esett. Közös gyermekük, Max Harrison egyéves volt, amikor a pár szakított. Mandyt az anyaság megváltoztatta, ma már sokkal nyugodtabb, megfontoltabb és bölcsebb, mint amilyen az 1980-as, 1990-es években volt. Külseje is inkább egy titkárnőre, semmint egy popsztárra emlékeztet. Időközben sminkesként, majd jogtanácsosként próbálta megtalálni a helyét az életben. Nővérével, Nicolával Kiss PR néven egy marketingcéget alapított. 2005-ben egy horvátországi élmény hatására intenzíven érdeklődni kezdett a vallás iránt, és azóta a keresztény hit játssza a főszerepet az életében. Az 1994-es „Az év feneke” cím birtokosa immár semmiféle nosztalgiát nem érez a popszakma iránt. Egyetlen nagylemeze Japánban 1993-ban, majd 2009-ben is megjelent remaszterizálva, bónuszdalokkal kiegészítve. 2005-ben a Stock–Aitken–Waterman trió legnépszerűbb slágereit tartalmazó Gold című nagylemezre rákerült a Got to be Certain című Kylie Minogue-sláger addig ismeretlen eredeti változata Mandy énekével. Az egykori pop-Lolita ennek ellenére nem tervezi a visszatérést a könnyűzene világába.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1987: I Just Can't Wait / I Just Can't Wait (Instrumental)
* 1987: I Just Can't Wait (The Cool And Breezy Jazz Version) / I Just Can't Wait (Instrumental) / You're Never Alone
* 1987: I Just Can't Wait / You're Never Alone
* 1987: I Just Can't Wait (12" Version) / I Just Can't Wait (7" Version) / I Just Can't Wait (Instrumental)
* 1987: Positive Reaction (Our Mandy's Extended Mix) / Positive Reaction (A Man Das Extended Mix)
* 1988: Boys and Girls / He's My Boy
* 1988: Boys and Girls / Mandy's Theme (I Just Can't Wait) (The Cool And Breezy Jazz Mix) / He's My Boy
* 1988: Victim of Pleasure / Say It's Love (Love House)
* 1988: Victim of Pleasure (Red Rooster Mix) / Say It's Love (Love House) / Victim of Pleasure (Instrumental)
* 1988: Victim of Pleasure (Daize on Nights Mix) / Mandy's Theme (I Just Can't Wait) (Part One) / Say It's Love (Love House) (Xtra Beat This Mix) / Mandy's Theme (I Just Can't Wait) (Part Two)
* 1989: Victim of Pleasure (Justin Strauss Mix) / Victim of Pleasure (Pleasure Dub) / Victim of Pleasure (7" House Version) / Victim of Pleasure (Victim Mix) / Say It's Love (Love House) (Xtra Beat This Mix) / Victim of Pleasure (Daize On Nights Mix)
* 1989: Victim of Pleasure (Justin Strauss Mix) / Say It's Love (Love House) / Victim of Pleasure (LP Version) / Victim of Pleasure (7" House Version) (promóciós lemez)
* 1989: Boys & Girls (12" Version) / Positive Reaction (Our Mandy's Extended Mix) / Victim of Pleasure (Daize on Nights Mix)
* 1989: Don't You Want Me Baby (Cocktail Mix) / If It Makes You Feel Good
* 1989: Don't You Want Me Baby (Cocktail Mix) / Don't You Want Me Baby (Single Version) / If It Makes You Feel Good (Extended Version)
* 1992: I Just Can't Wait (Garage Discotech Mix) / I Just Can't Wait (The Vocal Loc Mix) (nem hivatalos kiadvány)
* 1995: I Just Can't Wait (Brandon Block/Alex P Remix) / I Just Can't Wait (Shades of Rhythm Dub Mix) / I Just Can't Wait (Keith Mac Project Remix) / I Just Can't Wait (The Cool And Breezy Jazz Version)
* 2009: Terry (8-féle mix) / Got to be Certain (3-féle mix)
Album
* 1988: Mandy
VIDEÓK
Got to be Certain (csak zene!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.