Donna Summer (Egyesült Államok, Massachusetts, Dorchester, 1948. december 31. – Florida, Key West, 2012. május 17.) ötszörös Grammy-díjas amerikai énekesnő és színésznő eredeti neve: LaDonna Adrian Gaines. Az 1970-es évek legnagyobb diszkókirálynője volt, aki tehetsége és sikerei révén lekörözte két legnagyobb riválisát, Amanda Leart és Grace Jonest. Azon kevés diszkósztár egyike, aki a műfaj hanyatlásával sem merült feledésbe: az 1980-as és az 1990-es években, sőt még az új évezredben is szerepelt a slágerlistákon. Repertoárja közben R&B, rock és gospel stílusú dalokkal bővült. Számos rangos zenei díjat kapott, lemezei több mint 120 millió példányban fogytak el világszerte.
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Donna Summer egy vallásos keresztény család hét gyermekének egyike. Ahogyan az ilyen családok gyerekeivel gyakran megesett, egy templomi kórus tagjaként kezdett el énekelni. Tinilányként viszont Janis Joplin művészete hatott rá, ezért csatlakozott a The Crow nevű rockegyütteshez. 18 évesen otthagyta az iskolát, és elköltözött otthonról, mert szerepet kapott a sikeres Broadway-darabban, a Hairben. A társulat áthozta az előadást az NSZK-ba, ahol Donna más musicalekben is színpadra lépett. Új otthonául Münchent választotta. 1971-ben Donna Gaines néven megjelent első kislemeze, a Sally Go 'Round the Roses. A single nem lett sikeres, ahogyan a következő, az If You're Walkin' Alone sem. Donna tehát továbbra is a színészi munkájából élt, illetve háttérvokálokat énekelt mások lemezein. Megismerkedett Helmut Sommer osztrák színésszel, akihez 1972-ben feleségül ment. Házasságuk 1976-ban felbomlott, ám Donna megtartotta férje családnevének angol változatát, a „Summer”-t.
Sorsdöntő találkozás
Donna háttér-énekesnői munkája során találkozott Giorgio Moroder és Pete Bellotte zeneszerző-producerekkel. A két szakember meglátta benne a közeljövő egyik sztárját, és szerződést kötöttek vele. Ennek eredményeként megjelent Summer első albuma, a Lady of the Night, rajta a The Hostage című felvétellel, amely Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában a slágerlista élére került, az NSZK-ban pedig a 2. helyig jutott. Az album címadó szerzeménye, a Lady of the Night kislemezen szintén sikeresnek bizonyult. 1975 nyarán Donna egy új dallal kapcsolatos elképzeléseit vázolta fel a producereinek. A tervezett dalhoz már szöveget is írt. Moroder érdekesnek találta az ötletet, de egy egészen új koncepcióval állt elő. Azt javasolta, hogy a dalt az orgazmus különböző fokozatait imitálva, erotikus nyögések és sóhajtozások kíséretében vegyék lemezre, az egyre népszerűbb diszkózene jegyében. Ez nem valami kósza, aberrált ötlet volt Moroder részéről: az ügyes producer figyelmét nem kerülte el, hogy a filmszínházakban ekkoriban tetőzött az erotikus filmek hulláma.
Az erotika iránti felfokozott igényt ügyesen kihasználni nem volt rossz stratégia, de a vallásos családból származó Donna idegenkedett producere ötletétől. Végül beleegyezett abba, hogy demót készítsenek a dalból, a végső változatot pedig majd egy másik énekessel vegyék fel. (A legesélyesebb jelölt a Silver Convention szólistaként is dolgozó tagja, Penny McLean volt.) A stúdiómunka során Donna állítólag néha elfelejtette az eredeti szöveget, és olyankor improvizált. Moroder el volt ragadtatva a végeredménytől, és újra szóba hozta, hogy mégis Summer előadásában dobják piacra a felvételt. Donna vonakodva beleegyezett ebbe, és a kislemez rövidesen a boltokba került. A szerény érdeklődés látszólag az énekesnő aggályait igazolta, ám az egyik példány eljutott a tengerentúli Casablanca Records elnökéhez. Neil Bogart tetszését megnyerte a dal, ezért egy 20 perces változatot rendelt Morodertől. Moroder, Bellotte és Summer végül egy 17 perces verziót készítettek, melynek a Love to Love You Baby címet adták. A Casablanca szerződést írt alá az énekesnővel az amerikai terjesztésre, és 1975 novemberében piacra dobták a felvételt.
Erotikus diszkókirálynő
A Love to Love You Baby valóságos bombaként robbant a könnyűzene világában, és ennek köszönhetően megszületett Donna Summer első, tengerentúli listavezető slágere. A felvétel terjedelme követendő példa lett a diszkózene slágergyárosai számára: Cerrone, Alec R. Constandinos és a műfaj számos akkori sztárja hasonló hosszúságú szerzeményekkel jelentkezett a poppiacon. Még 1975-ben megjelent Donna újabb nagylemeze is (az Egyesült Államokban viszont az volt az első LP-je), melynek természetesen a Love to Love You Baby címet adták. Az A oldal teljes egészében a nagy sláger 17 perces változatát tartalmazta. Az album rövidesen aranylemez lett. Népszerűségét az sem gátolta, hogy bizonyos rádióállomások megtagadták a szexuálisan túlfűtött címadó sláger játszását. (Korábban egyébként a The Hostage is felkavarta a kedélyeket egyes európai országokban, mert témája az emberrablás volt, ami akkoriban vált a mindennapok égető problémájává.) A könnyűzenei sajtó egyre gyakrabban emlegette az énekesnőt „a szerelem First Ladyje”-ként. Ezt a Summernek kevéssé tetsző imázst két következő nagylemeze, az A Love Trilogy és a Four Seasons of Love is megerősítette. Az A Love Trilogyn található azonban egy olyan dal, a Could It Be Magic – Barry Manilow 1973-as slágerének feldolgozása –, amely a Lady of the Night LP után ismét arról tanúskodott, hogy Donna énekelni is jól tud, nem csupán kívánatosan nyögni és sóhajtozni.
Ezt 1977-es albuma, az I Remember Yesterday fényesen bizonyította. Moroder, Bellotte és Summer szándéka az volt, hogy a diszkózenével ötvözzék a múlt, a jelen és a jövő hangzásvilágát. Főleg az utóbbit tűnt nehéznek megvalósítani, hiszen ki tudná előre megjósolni, mi lesz a jövő zenei divatja? Éppen ezért a jövőt megelőlegező I Feel Love című szerzemény eredetileg csupán egy kitűnő R&B ballada, a Can't We Just Sit Down (And Talk It Over) című kislemez B oldalaként jelent meg. A siker elképesztő volt: a mély átéléssel előadott balladára a közönség alig figyelt, ám a techno- és elektronikus zenei elemeket a popzenében elsőként alkalmazó I Feel Love mindenhol a toplisták csúcsait ostromolta. Ez volt a populáris könnyűzenében az első olyan felvétel, melynek hangszerelése kizárólag szintetizátorokra épült. A szerzeményből 1982-ben Patrick Cowley, a fiatalon elhunyt diszkómágus készített egy újabb változatot. Az eredeti alapokat új zenei elemekkel körülbelül 15 percesre bővítette: a siker akkor sem maradt el. 1977-ben egyébként még egy Donna Summer-album látott napvilágot, a Once Upon a Time, egy „mini diszkómusical”, amely számos rajongó szerint a sztár egyik legjobb munkája.
Magasságok és mélységek
1977-ben Donna énekelte A mélység (The Deep) című kalandfilm betétdalát (Down, Deep Inside), majd a következő évben már főszerepet kapott a Thank God It's Friday című zenés filmben. A produkciót azonban alaposan levágták a kritikusok, ami rögvest véget vetett Summer filmszínésznői karrierjének. Az egyik betétdal, a Last Dance viszont óriási sláger lett, elnyerte a legjobb filmdalnak járó Oscar-díjat is, melyet a szerző, Paul Jabara vehetett át. Donna énekét Grammy-díjjal jutalmazták. A film soundtrackje számára Summer egy teljes lemezoldalnyi terjedelemben dolgozta fel Serge Gainsbourg és Jane Birkin erotikus örökzöldjét, a Je t'aime (moi non plus)-t, természetesen a Love to Love You Baby stílusában. 1978-ban Live and More címmel egy koncertlemezt is kiadott, melyen elénekelte azt a dalt, amelyet Helmut Sommertől született kislányának, Miminek írt: a Mimi’s Song bevételeit később jótékony célokra a UNICEF-nek ajánlotta fel. A dupla album legnagyobb meglepetése azonban a MacArthur Park bravúros feldolgozása volt, amellyel Donna minden kétkedőt meggyőzött kivételes előadói képességeiről. A dal eredetijét tíz évvel korábban a világhírű színész, Richard Harris vitte sikerre.
A koncertlemezen található bő 17 perces változatot két másik szerzeménnyel kombinálták. Az egyik a Heaven Knows volt, amelyen a Brooklyn Dreams együttes működött közre. A zenekar vezetője, Bruce Sudano és Donna között gyengéd érzelmi szálak szövődtek, és a romantikus kapcsolat tartósnak bizonyult. 1980. július 16-án összeházasodtak. Az évek során két gyermekük született, Brooklyn és Amanda. 2011-ben a házastársak még mindig boldogan éltek együtt, közben Donna háromszoros nagymama lett. Mimi és Amanda édesanyjukkal léptek fel, Brooklyn tévéműsorokban szerepel. (Az Életem értelme című vígjátéksorozatban a magyar nézők is láthatták a gyönyörű leányzót, Junior feleségét alakította.) A családi boldogságig azonban rögös volt az út. Sikerei csúcsán Donna súlyos ideg-összeroppanást kapott. Mindig is nyomasztotta „a szerelem First Ladyje” imázs, szüleitől pedig annyira távol állt a Love to Love You Baby világa, hogy Donna édesanyja el sem akarta hinni, hogy a lemezen lánya megtévesztően hitelesnek hangzó erotikus nyögései és sóhajtozásai hallhatók. Summer évekkel később bevallotta, hogy akkoriban az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Lelki békéjét végül a keresztény vallásban találta meg, melynek 1979 óta volt elkötelezett híve.
A tetőpont
Donna 1979-es dupla albuma, a Bad Girls mérföldkő és határvonal az énekesnő pályáján. Nem csupán az akkori jelen divatját, a diszkót képviseli, hanem rock, blues, soul és elektronikus zenei elemei miatt már a jövő felé mutat. A több mint hétmillió példányban elkelt dupla LP hatása olyan későbbi sztárok zenéjében mutatható ki, mint például a Eurythmics, a New Order, a Depeche Mode, a Pet Shop Boys, Madonna és a Bronski Beat, nem beszélve a különféle new wave- és technoegyüttesekről. A Bad Girls LP öt nagy slágere közül kettő vezette a slágerlistát: a Hot Stuff és maga a címadó szerzemény. Előbbiért Donna egy újabb Grammy-díjat vehetett át, ráadásul – első színes bőrű előadóként – rock kategóriában. Az album más rekordokat is eredményezett. Summer volt az első énekesnő, akinek egyszerre két slágere szerepelt a tekintélyes Billboard Hot 100 toplistájának első három helyezettje között. Néhány héttel később megismételte a rekordot az LP másik dalával (Dim All the Lights), illetve a No More Tears (Enough Is Enough) című új duettel, melyben Barbra Streisand volt a partnere. A Dim All the Lights-hoz még egy rekord fűződik: Summer 16 másodpercen keresztül tartja ki benne ugyanazt a hangot, és ezt állítólag azóta se csinálta utána más énekesnő.
1979-ben került a boltokba az On the Radio: Greatest Hits Volumes 1 & 2 című válogatásalbum, amely a tengerentúlon a sikerlisták csúcsára jutott. A dupla album (Donnától már a második abban az évben, és mindkettő listavezető lett!) két új szerzeményt is tartalmazott, melyek szintén nagy sikert arattak. Az egyik, az On the Radio eredetileg a Rókák (Foxes) című film betétdalaként íródott, a válogatáslemezen kétféle változatban is hallható. A másik, a már említett No More Tears (Enough Is Enough) egy duett Barbra Streisanddel. (A nagylemezen több mint 10 perces verzióban szerepel.) A két sztár közös stúdiómunkájáról különféle híresztelések kaptak szárnyra. Az egyik szerint Donna egy magas hang kiéneklése közben hátrazuhant a székéről, miközben Barbra nyugodtan továbbfolytatta az éneklést. Summernek nem esett komolyabb baja. Állítása szerint a malőr oka az volt, hogy előző nap késő estig bulizott. Barbra angolos nyugalmának viszont az volt a magyarázata, hogy a pletykák szerint Summer bő két órán át várakoztatta őt a felvétel előtt, mert aktuális turnéjának ügyeit intézte, és ez a tapintatlanság nem volt jó kezdet a két díva közös munkájához. Állítólag vita támadt arról is, hogy ki a nagyobb sztár, kinek a neve szerepeljen előbb a lemezborítón. Kompromisszumos megoldás született, Summer neve került előre, a borítón viszont Streisand magasabbnak látszik, holott a valóságban ő az alacsonyabb. A hiányzó centimétereken néhány telefonkönyv segített, melyekre Barbra felállt. Mindkét művésznőt saját lemezcége fizette, de a pontos összegeket nem hozták nyilvánosságra. Amikor 2012-ben Donna Summer elhunyt, Streisand meleg szavakkal emlékezett meg róla, méltatta Donna tehetségét, és örömét fejezte ki, hogy annak idején együtt dolgozhatott vele.
Túl a diszkón
A stílusváltással együtt Donna lemezcéget is váltott. Mikor megoldhatatlannak tűnő nézeteltérések miatt szakított a Casablanca Recordsszal, megfordult a fejében, hogy visszavonul. Végül elfogadta David Geffen előnyös ajánlatát, és átszerződött a Geffen Recordshoz. Első albuma az új cégnél, a The Wanderer (1980) azonban a vártnál szerényebb fogadtatásban részesült. A címadó felvételen kívül csupán a Cold Love ért el említésre méltó sikert. Geffen szerint komoly változtatásokra volt szükség Summer imázsában, ezért az 1981-es dupla albumot, a soul, R&B és diszkó jegyében készült I’m a Rainbow-t nem jelentette meg. Donna a megújulás szükségessége miatt megszakította az együttműködést Giorgio Moroderrel. Következő nagylemeze producerének nem kisebb személyiséget kért fel, mint Quincy Jonest. A közösen készített Donna Summer című album a sztár egyik legjobb lemeze lett. A Love Is in Control (Finger on the Trigger) újra a slágerlisták élvonalába juttatta őt, a State of Independence című kislemez pedig méltó folytatásnak bizonyult. Ez utóbbi dal eredetijét nem sokkal korábban Jon Anderson és Vangelis vitték sikerre közös nagylemezükön. Summer változatában Eric Clapton gitározott, a háttérvokál egyik tagja pedig Michael Jackson volt. Szép sikert könyvelhetett el a Woman In Me című ballada is, de említést érdemel még Bruce Springsteen szerzeménye, a Protection, és a soul műfaj olyan gyöngyszeme, mint a Lush Life, amelyet Donna nagy elődeihez (Nat King Cole, Ella Fitzgerald, Sarah Vaughan és mások) méltón adott elő.
1983-ban a She Works Hard for the Money című nagylemezzel Summer a Bad Girls LP-hez mérhető sikert könyvelhetett el. A címadó dal valóságos feminista himnusszá vált, a hozzá forgatott videoklipből pedig a zenei tévécsatornák állandó műsorszáma lett. Nem túl jó üzleti érzékről tanúságot téve Geffen lemezcége elutasította az album kiadását, ezért Donna a PolyGramnak ajánlotta fel az anyagot, hogy ezzel rendezze azokat az anyagi követeléseket, melyek korábbi cége, a Casablanca Records részéről fennálltak. A PolyGram leányvállalata, a Mercury Records nemcsak hogy nagy eladásokat produkált az énekesnő új lemezével, de különféle válogatásokat is kiadott Donna korábbi diszkóslágereiből, megtoldva azokat az aktuális sikerszámokkal. Mindez nem tett jót Summer és Geffen együttműködésének. A She Works Hard for the Money album másik slágere, az Unconditional Love főleg az amerikai MTV zenecsatornának köszönhette népszerűségét, a Geffennél megjelent újabb albumok (Cats Without Claws; All Systems Go) azonban meglehetősen szerény érdeklődést keltettek. 1988-ban Summer átszerződött az Atlantic Recordshoz. A rajongók azt pletykálták, hogy a döntés hátterében valójában az állt, hogy Geffen nemcsak az I'm a Rainbow albumot tartotta vissza, hanem az énekesnőnek egyéb kiadatlan anyagai is maradtak a cégnél. (2011 végéig azonban ezekből az állítólag létező felvételekből semmi nem jelent meg, csupán az I'm a Rainbow került végül piacra 1996-ban, szintén a PolyGram kiadásában.)
Visszatérés a diszkóhoz
Az 1980-as évek második felében az európai slágerlistákat a Stock–Aitken–Waterman-trió szerzeményei uralták olyan új sztárok előadásában, mint például a Dead or Alive, Hazell Dean, Mel and Kim, Sinitta, Rick Astley és Kylie Minogue. Donna is a trió közreműködésével készítette el 1989-es albumát: az Another Place and Time a diszkóhoz való visszatérést jelentette, természetesen az akkoriban aktuális hangzásvilágnak megfelelően. A kiadványból platinalemez lett, köszönhetően az olyan slágereknek, mint a This Time I Know It's for Real vagy az I Don't Wanna Get Hurt. Ennek ellenére Donna visszatérése a diszkóhoz csupán átmenetinek bizonyult, tervezett második albuma a SAW-trióval különböző problémák miatt már nem jelent meg.
Az 1990-es évektől napjainkig
A Mistaken Identity (1991) érdekes, ám visszhangtalan zenei kísérlet maradt. 1992-ben Donna csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán. 1993-ban került az üzletekbe a The Donna Summer Anthology című dupla válogatás, amely kitűnő keresztmetszetet adott az énekesnő addigi pályafutásáról. Ezen a kiadványon volt hallható először a kiadatlan I'm a Rainbow két felvétele, illetve egy vadonatúj dal (Carry On), amelyet Donna hosszabb szünet után ismét Giorgio Moroderrel közösen készített. A következő év egy újabb válogatásalbumot hozott (Endless Summer: Greatest Hits), rajta egy friss dallal, amely a diszkókban sikeresnek bizonyult: Melody of Love (Wanna Be Loved). Ugyanabban az esztendőben egy karácsonyi album is napvilágot látott, amelyen Donna gospel stílusban énekelt. 15 évig ez a lemez volt az énekesnő utolsó stúdióalbuma.
Az 1990-es évek második felében Donna Summer neve remixek jóvoltából szerepelt a slágerlistákon. 1995-ben emlékezetes slágere, az I Feel Love jelent meg egy új változatban, amely a brit toplistán a 8. helyig jutott. A következő esztendőben a State of Independence remixe vált népszerűvé, 1998-ban pedig az 5 évvel korábbi dal, a Carry On újrakevert változata lett nagy sláger. Ez utóbbi remix szakmai elismerést is hozott: a popdíva még egy Grammy-díjat kapott, ezúttal dance music (tánczene) kategóriában. 1999-ben a VH1 égisze alatt egy nagy sikerű koncertet adott, melynek anyaga CD-n, sőt DVD-n is megjelent. A Live & More Encore alkalmából két újabb Donna Summer-felvétel került a piacra, a Love Is the Healer és az I Will Go with You (Con Te Partiro), amely Sarah Brightman nagy slágere, a Time to say Goodbye feldolgozása. The Power of One címmel Donna énekelte a Pokémon 2000-es mozifilmváltozatának egyik betétdalát.
2003-ban az énekesnő szerepelt az ITV1 Discomania című showműsorában, melyben néhány nagy slágerét énekelte, köztük a No More Tears (Enough is Enough) címűt, ezúttal a Westlife társaságában. A műsor legsikeresebb dalai lemezen is megjelentek, és hozzájárultak ahhoz, hogy Donna aktuális válogatásalbuma, a The Journey: The Very Best of Donna Summer bekerüljön a brit Top 10-be. 2004. szeptember 20-án az énekesnőt az elsők között vették fel az újonnan létrehozott New York-i Dance Music Hall of Fame hírességei közé, rögtön két kategóriában. Mint előadó, a megtiszteltetés olyan legendákkal együtt érte, mint a The Bee Gees és Barry White, másrészt az I Feel Love is bekerült a műfaj legmeghatározóbb slágerei közé. Még ugyanabban az évben Donna újabb kislemezeket is kiadott, melyek felkerültek a Billboard tánczenei sikerlistájának legjobbjai közé: You're So Beautiful; I Got Your Love.
Donna Summer és családja az új évezredben a Tennessee állambeli Nashville-ben élt. 2006-ban az énekesnő megállapodott a Pure Tone Music független lemezcéggel, és szó volt arról, hogy 2007 tavaszán egy újabb albummal örvendezteti meg a rajongóit. Az Ordinary Girl címmel tervezett kiadványnak állítólag politikai vonatkozásai is lettek volna. 2008 májusában végül Krayons címmel adták ki Summer új albumát, melyről a sztár így nyilatkozott: „Különféle színek és stílusok sereglete lesz a lemez, megtűzdelve utalásokkal különböző népek hagyományos zenéire. Az álmom az, hogy az embereket a zene a gyerekkorukra emlékezteti majd, arra az örömre és csodálkozásra, amit akkor éreztek, mikor az első doboz zsírkrétájuk által megnyitott csodás világot fedezték fel.” Az album a megjelenés hetében a 17. helyen indult a slágerlistán, ami a legjobb kezdő helyezésnek számít az énekesnő pályafutásában. Az elsőként kimásolt két kislemez, az I'm a Fire és a Stamp Your Feet Donna Summer 19. és 20. listavezető slágere lett a Billboard kislemezlistáján, illetve a 28. és 29. olyan dala, amelyek ugyanott bekerültek a Top 10-be. 2011 szeptemberében az énekesnőt újra – immár negyedszer – jelölték a Rock & Roll Hall of Fame hírességei közé, és aligha kétséges, hogy ez a megtiszteltetés igazán kijárna már az amerikai könnyűzene egyik legsokoldalúbb és legsikeresebb előadóművészének, akinek a munkásságában a diszkó tagadhatatlanul egy nagy és sikeres, de egyáltalán nem az egyetlen fejezet volt. 2012. május 17-én Donna Summer elhunyt Floridában. Közeli barátai szerint hosszabb ideje küzdött a rákkal (egyes források mellrákról tudnak, mások tüdőrákot emlegetnek), betegségét azonban nem kívánta nyilvánosságra hozni. Új albumának felvételi munkálatait már nem tudta befejezni. A bulvárlapok tudni vélik, hogy a sztár a World Trade Center ikertornyai ellen 2001 szeptemberében elkövetett terrortámadással hozta összefüggésbe a betegségét, ugyanis a helyszín közelében tartózkodott. Mivel erős dohányosnak számított, a dohányzás is szerepet játszhatott a rák kialakulásában. A család nem akarta médiaeseménnyé tenni a búcsúztatást és a temetést, ezért csak a legközelebbi rokonokat és barátokat hívták meg a szertartásra.
ÉRDEKESSÉGEK, BOTRÁNYOK
* Egy időben Amanda Learhez hasonlóan Donna Summerről is azt pletykálták, hogy valójában nem nő, hanem egy női ruhába öltözött férfi. A The Arsenio Hall Show című népszerű amerikai tévéműsor 1989-es adásainak egyikében az énekesnőt szembesítették ezzel a híreszteléssel. Még kínosabb ügy volt, hogy az 1980-as évek elején, az AIDS drámai elterjedésének időszakában a díva állítólag melegellenes kijelentéseket tett, és emiatt számos, melegek számára nyitott szórakozóhelyen éveken át nem játszották a homoszexuálisok körében egyébként igen népszerű Donna dalait.
* 1979. augusztus 2-án, 16.45-kor Donna slágere, a MacArthur Park szerepelt a WABC rádióállomás műsorán, amikor a műsorvezető, Howard Cosell megszakította az adást, és bejelentette a New York Yankees fogója és csapatkapitánya, Thurman Munson tragikus repülőgép-balesetének hírét. 16 hónappal később Cosell egy másik tragikus hírrel is kénytelen volt megszakítani az adást: akkor John Lennon halálhírét jelentette be.
* 1991-ben, az öbölháború idején az amerikai rádióállomások más dalokkal együtt tiltólistára tették a State of Independence (A függetlenség állapota) című számot is, mert úgy vélték, a felvétel nem kívánatos módon befolyásolná a lakosságot.
* Donna Summer öt alkalommal kapott Grammy-díjat. Ő volt az első afroamerikai előadó, aki rock kategóriában elnyerte a rangos elismerést, ezenkívül a legelső díjazott művész volt dance music (tánczene) kategóriában. R&B és gospel kategóriákban ugyancsak díjazták az évek folyamán.
* Donna Summer volt az első énekesnő, aki ugyanazon esztendőben (1979) három egymást követő albumával és három kislemezének mindegyikével a slágerlista élére jutott.
* 1976 (Love to Love You Baby) és 1984 (There Goes My Baby) között az énekesnőnek minden évben volt egy olyan slágere, amely a Billboard Hot 100 slágerlistáján bekerült a Top 40-be.
* A lemezeladások révén a Billboard ranglistáján Donna Summer a 8. legsikeresebb női előadóművész, a 24. helyen áll. Kolléganői közül Madonna (2.), Mariah Carey (6.), Janet Jackson (7.), Whitney Houston (9.), a The Supremes (14.), Olivia Newton-John (18.) és Aretha Franklin (19.) előzik meg őt.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1971: Sally Go 'Round the Roses (Donna Gaines néven)
* 1972: If You Walkin' Alone / Can't Understand (Donna Gaines néven)
* 1973: Denver Dream / Something's In The Wind
* 1974: The Hostage / Let's Work Together Now
* 1974: Lady of the Night / Wounded
* 1975: Love to Love You Baby / Need-a-Man Blues
* 1975: Virgin Mary / Pandora's Box
* 1976: Could It Be Magic / Whispering Waves
* 1976: Could It Be Magic / Come with Me
* 1976: Try Me, I Know We Can Make It / Wasted
* 1976: Spring Affair / Come with Me
* 1977: Winter Melody / Wasted
* 1977: Winter Melody / Full of Emptiness
* 1977: Winter Melody / Summer Fever
* 1977: Down, Deep Inside / Theme from „The Deep” (Instrumental)
* 1977: I Remember Yesterday / Spring Affair
* 1977: I Remember Yesterday / I Remember Yesterday (Part 2)
* 1977: Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) / I Feel Love
* 1977: I Feel Love / Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over)
* 1977: Shut Out / Hungry For Love (Paul Jabara featuring Donna Summer)
* 1977: I Love You / Once Upon a Time
* 1977: I Love You / Now I Need You
* 1977: Love's Unkind / Autumn Changes
* 1977: Love's Unkind / Black Lady
* 1978: Back In Love Again / Try Me, I Know We Can Make It
* 1978: Back In Love Again / Try Me, I Know We Can Make It / Wasted
* 1978: Back In Love Again / I Remember Yesterday
* 1978: Rumour Has It / Once Upon a Time
* 1978: Rumour Has It / A Man Like You
* 1978: Rumour Has It / Say Something Nice
* 1978: Last Dance / With Your Love
* 1978: Je t'aime... moi non plus / Je t'aime... moi non plus (Part Two)
* 1978: MacArthur Park / Once Upon a Time (Live) / Last Dance (Live)
* 1978: MacArthur Park / MacArthur Park (Part Two)
* 1979: Heaven Knows / Only One Man (Live) (Közreműködik: a Brooklyn Dreams)
* 1979: Hot Stuff / Journey to the Centre of Your Heart
* 1979: Hot Stuff / Heaven Knows
* 1979: Hot Stuff / Bad Girls
* 1979: Bad Girls / On My Honor
* 1979: Dim All the Lights / There Will Always Be a You
* 1979: No More Tears (Enough Is Enough) (duett Barbra Streisanddel) / Lucky
* 1979: No More Tears (Enough Is Enough) (duett Barbra Streisanddel) / Wet
* 1979: No More Tears (Enough Is Enough) (duett Barbra Streisanddel) / My Baby Understands
* 1979: No More Tears (Enough Is Enough) / No More Tears (Enough is Enough) (Special Disco Version) (duett Barbra Streisanddel)
* 1979: Never Lose Your Sense of Humor / Just You And Me (Paul Jabara featuring Donna Summer)
* 1980: Sunset People / Our Love
* 1980: Our Love / Sunset People
* 1980: On the Radio / There Will Always Be a You
* 1980: Walk Away / Could It Be Magic
* 1980: The Wanderer / Stop Me
* 1980: Cold Love / Grand Illusion
* 1981: Who Do You Think You’re Foolin' / Running for Cover
* 1982: Love Is in Controll (Finger on the Trigger) / Sometimes Like Butterflies
* 1982: State of Independence / Beside
* 1982: Woman in Me / Livin' in America
* 1982: I Feel Love (Patrick Cowley remix) / Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over)
* 1983: Protection / (If It) Hurts Just a Little
* 1983: She Works Hard for the Money / I Do Believe I Fell in Love
* 1983: Unconditional Love (Közreműködik: a Musical Youth) / Woman
* 1983: Love Has a Mind of It's Own (Közreműködik: Matthew Ward) / People, People
* 1983: People, People / Tokyo
* 1983: He's a Rebel / Love Has a Mind of It's Own (Közreműködik: Matthew Ward)
* 1984: There Goes My Baby / Maybe It's Over
* 1984: Supernatural Love / Face the Music
* 1984: Stop, Look and Listen / Tokyo
* 1985: Eyes / It's Not the Way
* 1987: Dinner with Gershwin / Dinner with Gershwin (Instrumental)
* 1987: Only the Fool Survives (Közreműködik: Mickey Thomas) / Love Shock
* 1988: All Systems Go / Bad Reputation
* 1989: This Time I Know It's for Real / Whatever Your Heart Desires
* 1989: This Time I Know It's for Real / If It Makes You Feel Good
* 1989: I Don't Wanna Get Hurt / I Don't Wanna Get Hurt (Instrumental)
* 1989: I Don't Wanna Get Hurt / Dinner with Gershwin
* 1989: Love's About to Change My Heart / Love's About to Change My Heart (Instrumental)
* 1989: When Love Takes Over You / Bad Reputation
* 1990: State of Independence (új kiadás)
* 1991: Breakaway / Love Is In Control (Finger on the Trigger)
* 1990: Breakaway (Remix Full Version) / Breakaway (Remix Edit) / Love Is In Control (Finger on the Trigger)
* 1991: Work That Magic / Let There Be Peace
* 1991: When Love Cries / What Is It You Want
* 1992: Carry On / Carry On (Instrumental) (Giorgio Moroder featuring Donna Summer)
* 1993: La vie en rose (US Radio Mix) / La vie en rose (Full Bass Mix) / La vie en rose (Extended Soul Mix) / La vie en rose (Stringapella Mix)
* 1994: Melody of Love (Wanna Be Loved)
* 1994: Any Way at All / Medley
* 1995: I Feel Love (Közreműködik: Masters at Work)
* 1996: Whenever There Is Love (Közreműködik: Bruce Roberts)
* 1996: State of Independence (New Radio Millennium Mix)
* 1996: Does He Love You (Liza Minelli featuring Donna Summer)
* 1997: Carry On (The Remixes) (Giorgio Moroder featuring Donna Summer)
* 1999: I Will Go with You (Con te partirò)
* 1999: Love Is the Healer
* 2000: The Power of One
* 2004: You're So Beautiful
* 2004: Dream-A-Lot's Theme (I Will Live for Love)
* 2005: I Got Your Love
* 2006: Power of Love
* 2008: I'm a Fire
* 2008: Stamp Your Feet
* 2008: Sand on My Feet
* 2008: Fame (The Game)
* 2010: To Paris with Love
Albumok
* 1974: Lady of the Night
* 1975: Love to Love You Baby
* 1976: A Love Trilogy
* 1976: Four Seasons of Love
* 1977: I Remember Yesterday
* 1977: Once Upon a Time
* 1978: Live and More
* 1979: Bad Girls
* 1980: The Wanderer
* 1981: I'm a Rainbow (csak 1996-ban adták ki!)
* 1982: Donna Summer
* 1983: She Works Hard for the Money
* 1984: Cats Without Claws
* 1987: All Systems Go
* 1989: Another Place and Time
* 1991: Mistaken Identity
* 1994: Christmas Spirit
* 1999: Live & More Encore
* 2008: Krayons
Válogatások
* 1977: Star Collection (NSZK)
* 1977: Greatest Hits (Egyesült Államok)
* 1977: The Greatest Hits of Donna Summer (Anglia)
* 1977: Greatest Hits (Hollandia)
* 1977: Star Gold (NSZK)
* 1978: Lo Mejor De Donna Summer Volume 1 (Argentína)
* 1978: Lo Mejor De Donna Summer Volume 2 (Argentína)
* 1979: On the Radio: Greatest Hits Volumes 1 & 2
* 1979: Wereldsuccessen (Hollandia)
* 1980: Walk Away: Collector's Edition
* 1985: The Summer Collection: Greatest Hits
* 1987: The Dance Collection: A Compilation of Twelve Inch Singles
* 1990: 12"ers (Japán)
* 1990: The Best of Donna Summer (csak Európában)
* 1991: The Complete Hits Collection (4 CD box set) (Japán)
* 1991: Donna Summer Best (Japán)
* 1991: The Dance Collection (Franciaország)
* 1993: The Donna Summer Anthology
* 1994: Donna Summer Retrospective (box set of back-to-back 12" singles) (Egyesült Államok)
* 1994: The Complete Donna Summer (Egyesült Államok)
* 1994: Endless Summer: Greatest Hits
* 1995: Greatest Hits (Franciaország, az Endless Summer alternatív kiadása)
* 1996: This Time I Know It's for Real (Egyesült Államok)
* 1997: Master Series (Európa)
* 1998: Greatest Hits (Egyesült Államok)
* 1999: Millennium Edition (Európa)
* 2001: Greatest Hits (Franciaország)
* 2003: The Best of / Millennium Collection (Egyesült Államok)
* 2003: The Journey: The Very Best of Donna Summer
* 2005: Gold (Egyesült Államok)
* 2005: Chronicles (három híres korai sorlemez gyűjteményes kiadása, Egyesült Államok)
VIDEÓK
Down Deep Inside (csak zene!)
Heaven Knows (Közreműködik: a Brooklyn Dreams)
Dim All the Lights (csak zene!)
No More Tears (Enough Is Enough) (Közreműködik: Barbra Streisand) (csak zene!)
Unconditional Love (Közreműködik: a Musical Youth)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.