Az áttörés: Waterloo
Alig ért véget az 1973-as Melodifestivalen, ahol az ABBA csupán harmadik lett a Ring Ring című dallal, a menedzser gondolatai máris a következő évi verseny körül forogtak. Amikor 1973 végén a svéd televízió felkérte az ABBA-t, hogy az 1974-es Melodifestivalenre is adjon be egy dalt, a négyes Stig Andersonnal közösen a Waterloo című vidám szerzeményt választotta. A Waterloo az Angliában akkoriban divatos glam rock stílus hatását tükrözte, amelyet Michael B. Tretow a korábban már említett „Wall of Sound” hangzással kombinált. Először úgy gondolták, túl kockázatos ezzel a szerzeménnyel indulni, és szóba került a Hasta mañana, amely jobban illett az Eurovíziós Dalfesztivál addigi hagyományaihoz. Végül azért vetették el, mert ennek a dalnak a fő szólamát Agnetha énekelte, és a tagok úgy vélték, ezáltal hamis kép alakulna ki a közönségben az együttesen belüli munkamegosztásról. A Waterloo vokálján viszont a két lány egyenlő arányban osztozott. 1974. február 9-én közvetítette a Svéd Televízió a Melodifestivalen újabb adását, amelyet ezúttal az ABBA nyert. Nem egész két hónappal később, április 6-án került sor az Eurovíziós Dalfesztiválra, ahol Svédországot immár az ABBA képviselte. A fesztivál szabályai értelmében a versenyt az előző évben győztes ország rendezi. 1973-ban Luxemburg nyert, ám az 1974-es versenyt mégsem ott tartották, mivel az ország két egymást követő évben nem vállalta a fesztivál megrendezését. (Ugyanis 1972-ben is Luxemburg győzött.) Nagy-Britannia hajlandó volt arra, hogy Luxemburg helyett otthont adjon a versenynek. A helyszín a brightoni The Dome lett. A fesztiválra 18 ország nevezett, közülük Görögország először küldött versenyzőt. Franciaország néhány nappal korábban Georges Pompidou elnök halála miatt visszalépett a versenyből.
Az ABBA nyolcadikként, a jugoszláv előadó után lépett színpadra. Az 1974-es fesztiválszabályok szerint minden versenyző országnak tízfős zsűrije volt, és minden zsűritag egy pontot adhatott a neki legjobban tetsző dalnak. Vagyis mindegyik ország tíz pontot oszthatott szét az indulók között. Az ABBA tizenegy országtól kapott pontot, összesen 24 ponttal nyerte meg a fesztivált. Legmagasabb pontszámuk 5 volt, amelyet Finnország és Svájc zsűrijétől is megkaptak. Nagy-Britannia, Görögország, Monaco, Belgium és Olaszország zsűrije egyetlen pontot sem adott a produkciójukra. A második helyre Olaszország versenyzője, Gigliola Cinquetti került a Si című dallal, amely 18 pontot kapott. (Cinquetti tíz évvel korábban megnyerte a versenyt a Non ho l'età című slágerével.) Érdekes módon azonban Olaszország nem közvetítette a fesztivált, sőt az olasz média egy ideig nem is játszotta Cinquetti dalát, mert az ottani illetékesek úgy vélték, a Si (Igen) valójában befolyásolni akarja az olaszokat az akkortájt esedékes népszavazással kapcsolatban, amelynek témája a válások engedélyezése vagy további tiltása volt. A harmadik helyre Hollandia képviseletében a Mouth and MacNeal kettős került, I See a Star című számuk 15 pontot kapott. Lecsúszott a dobogóról, vagyis a negyedik lett a Nagy-Britannia színeiben versenyzett ausztrál énekesnő, Olivia Newton-John, aki a Long Live Love című szerzeményt énekelte. Bár az ABBA egyértelmű fölénnyel győzött, mégis az Eurovízió történetének legkisebb pontarányát érte el: a lehetséges 170 pontból 24-et kapott, vagyis az összpontszám 14%-át.
A fesztiválgyőzelem után
Az Eurovíziós Dalfesztivált követően az ABBA természetesen számos külföldi meghívást kapott különféle tévéshow-kba. A Waterloo tehát valóra váltotta Stig Anderson álmát: védenceinek sikerült betörniük az angol nyelvterület poppiacára. A dal olyan országokban került a toplisták élére, mint Nagy-Britannia, az NSZK és Ausztrália, amelyek üzleti szempontból különösen jelentős piacok. Az Egyesült Államokban a Billboard Hot 100-as listáján a Waterloo a hatodik helyet foglalta el. Az együttes természetesen Amerikába is elutazott, ahol legelőször a The Mike Douglas Show-ban lépett fel. A Honey Honey című újabb kislemez a Billboard listáján a 27. lett, az NSZK-ban azonban a második helyig jutott. Az ABBA brit kiadója, az Epic viszont érthetetlen okokból úgy döntött, a Honey Honey helyett inkább a Ring Ringet adja ki, amelynek azonban a Top 30-ba sem sikerült bekerülnie. Angliában a Sweet Dreams együttes feldolgozásában jelent meg először a Honey Honey, és ez a verzió tizedik lett a brit slágerlistán.
1974 novemberében kezdődött az ABBA első európai turnéja, amelynek keretében az együttes többek között Dániában, az NSZK-ban és Ausztriában lépett fel. A koncertsorozat azonban a vártnál szerényebb érdeklődést keltett, sőt a csekély érdeklődés miatt törölni kellett néhány fellépést, így például az egyetlen svájci koncertet. A turné 1975 januárjában Skandináviában telt házak mellett, óriási érdeklődés kíséretében folytatódott. Az esztendő nyarán az ABBA Svédországban és Finnországban összesen tizenhat szabadtéri koncertet adott, amelyek közül például csak a stockholmi fellépésnek több mint 19 ezer nézője volt. A So Long című kislemez Angliában még 1974-ben megjelent, de a rádióállomások alig játszották, és a slágerlistára sem került fel. Az I Do I Do I Do I Do I Do 1975 nyarán jelent meg a brit lemezpiacon. Noha a rádióállomások ezt sem igazán népszerűsítették, a dal mégis felkerült a slágerlistára, ahol azonban csak a 38. helyig jutott. Még 1975-ben megvásárolhatták az érdeklődők az ABBA című újabb nagylemezt is. Az LP már egyértelmű sikernek bizonyult, hiszen a brit albumlistán a 13. helyezett lett, a róla kimásolt SOS pedig a kislemezlista 6. helyére került. Ugyanez a dal viszont vezette a slágerlistát az NSZK-ban és Ausztráliában, akárcsak 1976 januárjában a Mamma Mia, amely már Angliában is listavezetővé vált. Az Egyesült Államokban az SOS a Record World Top 100 listáján a tizedik helyet foglalta el, a Billboard Hot 100 listáján pedig a tizenötödiket, ráadásul 1975 egyik legtöbbet játszott felvétele volt az amerikai rádiók műsoraiban. Az album azonban a tengerentúlon már egyáltalán nem volt igazán sikeres, noha elég jó kritikákat kapott. 1975 augusztusában az ausztrál televízió bemutatta az I Do I Do I Do I Do I Do és a Mamma Mia tévéváltozatait. A bemutató óriási sikert aratott, amelynek köszönhetően a kislemezek hetekig vezették az ausztrál slágerlistát.
Beérkezés a Megérkezéssel
1976 márciusában megjelent az ABBA első válogatáslemeze, a Greatest Hits, amely az angol albumlista élére került, sőt az amerikai albumlistán is bejutott a Top 50-be. Csak az amerikai piacon több mint egymillió példány fogyott ebből a nagylemezből. Ezzel egy időben az NSZK-ban viszont először egy másik válogatásalbum jelent meg The Very Best of ABBA címmel, amely vezette a német slágerlistát. Néhány hónappal később a Greatest Hits is megjelent a német lemezboltokban, és az albumlista második helyéig jutott. A kvartett példátlan német népszerűségét bizonyítja, hogy néhány hónap leforgása alatt ugyanazon a piacon két válogatásalbummal is kiugró sikert ért el. A korábbi nagy slágerek mellett a Greatest Hits egy új felvételt is tartalmazott. A Fernando című dalt néhány hónappal korábban Anni-Frid már elénekelte svéd nyelven a Frida ensam című szólóalbumán. Skandináviában sláger vált belőle, ezért az ABBA úgy döntött, közösen is felvesznek egy angol nyelvű verziót. A Fernando a kvartett előadásában tizenkét ország slágerlistáját vezette, beleértve természetesen Nagy-Britanniát és az NSZK-t is. Ausztráliában 14 héten keresztül állt az első helyen, megdöntve ezzel azt a rekordot, amelyet a Beatles állított fel a Hey Jude című slágerével. A távoli kontinensen a Fernando lett minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott kislemeze. Ugyanezért a dalért az ABBA megkapta az 1975 legjobb stúdiófelvételének járó nemzetközi díjat. Az Egyesült Államokban a Fernando volt az első listavezető ABBA-sláger: ezt az eredményt a Billboard Adult Contemporary toplistáján érte el.
1976 márciusában megjelent az ABBA első válogatáslemeze, a Greatest Hits, amely az angol albumlista élére került, sőt az amerikai albumlistán is bejutott a Top 50-be. Csak az amerikai piacon több mint egymillió példány fogyott ebből a nagylemezből. Ezzel egy időben az NSZK-ban viszont először egy másik válogatásalbum jelent meg The Very Best of ABBA címmel, amely vezette a német slágerlistát. Néhány hónappal később a Greatest Hits is megjelent a német lemezboltokban, és az albumlista második helyéig jutott. A kvartett példátlan német népszerűségét bizonyítja, hogy néhány hónap leforgása alatt ugyanazon a piacon két válogatásalbummal is kiugró sikert ért el. A korábbi nagy slágerek mellett a Greatest Hits egy új felvételt is tartalmazott. A Fernando című dalt néhány hónappal korábban Anni-Frid már elénekelte svéd nyelven a Frida ensam című szólóalbumán. Skandináviában sláger vált belőle, ezért az ABBA úgy döntött, közösen is felvesznek egy angol nyelvű verziót. A Fernando a kvartett előadásában tizenkét ország slágerlistáját vezette, beleértve természetesen Nagy-Britanniát és az NSZK-t is. Ausztráliában 14 héten keresztül állt az első helyen, megdöntve ezzel azt a rekordot, amelyet a Beatles állított fel a Hey Jude című slágerével. A távoli kontinensen a Fernando lett minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott kislemeze. Ugyanezért a dalért az ABBA megkapta az 1975 legjobb stúdiófelvételének járó nemzetközi díjat. Az Egyesült Államokban a Fernando volt az első listavezető ABBA-sláger: ezt az eredményt a Billboard Adult Contemporary toplistáján érte el.
A Greatest Hits LP egyes pesszimista véleményekkel ellentétben nem lezárta az ABBA pályafutását, hanem összegezte addig elért eredményeit. Az 1976-ban megjelent új album, az Arrival (Megérkezés) világsikere meggyőzően bizonyította, hogy a java még csak most következik. A nagylemez vezette számos európai ország és Ausztrália slágerlistáját, szövegeiben és hangzásvilágában pedig további előrelépést jelentett. A legtekintélyesebb brit szaklapok – mint például a Melody Maker és a New Musical Express – áradoztak az Arrivalről, és még a visszafogottabb amerikai kritikusok körében is a lelkesedés hangvétele dominált. Természetesen az albumról kimásolt kislemezek is hatalmas sikert arattak. A Money Money Money vezette a német és az ausztrál slágerlistát, a Knowing Me, Knowing You Angliában is a toplista élére került, az NSZK-ban pedig ez volt a hatodik listavezető ABBA-sláger. A legnagyobb dobásnak azonban a Dancing Queen bizonyult, amely az Egyesült Államokban is a slágerlista csúcsáig jutott. A dalt a kvartett először 1976. június 18-án adta elő élőben, XVI. Károly Gusztáv svéd király és menyasszonya, Szilvia másnap megtartott esküvője alkalmából rendezett sztárgálán. Később valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy a Dancing Queen volt pályafutásuk egyetlen olyan felvétele, amelyről kezdettől fogva biztosan tudták, hogy nagy sláger lesz. Az Arrival egyébként az Atlanti-óceán túlpartján is meghozta végre az áttörést az ABBA számára, hiszen a Billboard 200 albumlistán a 20. helyig jutott. Ennek ellenére az Egyesült Államokban az ABBA soha nem volt annyira népszerű, mint a világ többi részén. Dél-Afrikában viszont a Fernando, a Knowing Me, Knowing You és a Dancing Queen az 1976/77-es szezon 20 legkelendőbb kislemeze között szerepelt. A nemzetközi kereskedelmi siker a szakma elismerésével párosult: az Arrivalt 1977-ben jelölték „Az év legjobb albuma” nevű brit zenei díjra. A címadó instrumentális felvételt egyébként 1980-ban Mike Oldfield dolgozta fel a QE-2 című albumán.
Európai és ausztrál turné
1977 elejére az ABBA „szupercsapat”-tá vált, amelyre a világ minden pontján kíváncsiak voltak a rajongók. Az együttes nagyszabású turnéra indult, amelyet 1977. január 28-án kezdtek Oslóban. Ezen a látványos koncerten előadták a The Girl with the Golden Hair című mini musicaljüket. (A négy dalból három jelent meg később lemezen is, a negyedik kiadatlan maradt.) A turné további állomásai: Göteborg, Koppenhága, Berlin, Köln, Amszterdam, Antwerpen, Essen, Hannover, Hamburg, Manchester, Birmingham, Glasgow és végül két koncert a londoni Royal Albert Hallban. Erre a két fellépésre csak postai úton lehetett jegyet rendelni. Később nyilvánosságra került, hogy 3 és fél millió jegyigénylés érkezett, vagyis a kvartett 580-szor léphetett volna fel telt házak mellett! Az angol koncertek kritikai fogadtatása egyébként vegyes volt: a Creem kritikusa az előadók profizmusát dicsérte, a Melody Maker recenzense viszont személytelennek találta a műsort. A Royal Albert Hallban tartott koncertek egyikéről filmfelvétel is készült, amely afféle referencia volt az ausztrál turnéról tervezett egész estés film számára. 1977 márciusában az ABBA Ausztráliába utazott, ahol 11 koncertet adott összesen 160 ezer ember előtt. Az első koncertet március 3-án Sydneyben zuhogó eső zavarta meg, és a nedves színpadon Frida elcsúszott. Ennek ellenére később mind a négyen ezt a fellépést nevezték meg pályafutásuk legemlékezetesebb koncertjének. A melbourne-i városházán fogadást adtak a tiszteletükre. Hatezer fős tömeg gyűlt össze az épület előtt, és a művészek az erkélyről üdvözölték rajongóikat. A három melbourne-i koncertet összesen 14 500 ember látta, köztük Malcolm Fraser miniszterelnök és családja. Az első melbourne-i fellépést 16 ezer jegy nélkül maradt rajongó a helyszín közelében maradva hallgatta végig. Adelaide városában egyetlen koncertet adott az ABBA: húszezren jutottak be az eseményre, tízezren a stadionon kívül rekedve hallgatták meg a műsort. Perthben öt koncertet hirdettek meg, ám a legelső alkalommal bombariadó miatt ki kellett üríteni a helyszínt. Az ausztrál turné valóságos tömeghisztériát és példátlan médiafigyelmet váltott ki, a sajtó szerint az ABBA vendégszereplése még a közelgő angol királyi látogatást is elhomályosította.
A Film és az Album
Lasse Hallström rendezésében készült el az ABBA: The Movie című koncertfilm, amely ugyan sikert aratott (Magyarországon is bemutatták), ám számos rajongónak mégis csalódást okozott. A kerettörténet szerint egy ügyetlen riporter ilyen-olyan okokból folyton lekési az ABBA-val megbeszélt interjúkat, de aztán egy szerencsés véletlen folytán mégis összejön a találkozás. Bár nem ez volt a filmtörténet legnagyobb sztorija, a rajongók egy részét mégsem a bugyuta cselekmény bosszantotta, hanem a mű aránytalanságai. Szerintük (és e sorok írója osztja e véleményt) túlságosan Agnethára fókuszált a produkció, mellette a többiek kissé háttérbe szorultak. Az Agnethával teljesen egyenrangú Fridával szemben ez meglehetősen tapintatlan eljárásnak tűnt, a két zenészről nem is beszélve, hiszen a sikerből végül is valamennyien egyenlően vették ki a részüket. Ráadásul az Agnetháról festett kép sem volt egyértelműen pozitív, hiszen afféle szőke cicababának állították be, noha ezt az imázst az énekesnő kifejezetten utálta. A filmben hangsúlyt kapott az az ausztrál sajtóban is alaposan kielemzett észrevétel, hogy testhez álló ruhájában Agnetha feneke kissé nagynak tűnt. Az ABBA: The Movie akarva-akaratlanul is kissé bulvár színvonalon mutatta be a kvartettet, mintha művészi munkájuk eltörpülne az őket kísérő felhajtás és a teljesen jelentéktelen apróságok (például: mekkora Agnetha feneke?) mellett.
Lasse Hallström rendezésében készült el az ABBA: The Movie című koncertfilm, amely ugyan sikert aratott (Magyarországon is bemutatták), ám számos rajongónak mégis csalódást okozott. A kerettörténet szerint egy ügyetlen riporter ilyen-olyan okokból folyton lekési az ABBA-val megbeszélt interjúkat, de aztán egy szerencsés véletlen folytán mégis összejön a találkozás. Bár nem ez volt a filmtörténet legnagyobb sztorija, a rajongók egy részét mégsem a bugyuta cselekmény bosszantotta, hanem a mű aránytalanságai. Szerintük (és e sorok írója osztja e véleményt) túlságosan Agnethára fókuszált a produkció, mellette a többiek kissé háttérbe szorultak. Az Agnethával teljesen egyenrangú Fridával szemben ez meglehetősen tapintatlan eljárásnak tűnt, a két zenészről nem is beszélve, hiszen a sikerből végül is valamennyien egyenlően vették ki a részüket. Ráadásul az Agnetháról festett kép sem volt egyértelműen pozitív, hiszen afféle szőke cicababának állították be, noha ezt az imázst az énekesnő kifejezetten utálta. A filmben hangsúlyt kapott az az ausztrál sajtóban is alaposan kielemzett észrevétel, hogy testhez álló ruhájában Agnetha feneke kissé nagynak tűnt. Az ABBA: The Movie akarva-akaratlanul is kissé bulvár színvonalon mutatta be a kvartettet, mintha művészi munkájuk eltörpülne az őket kísérő felhajtás és a teljesen jelentéktelen apróságok (például: mekkora Agnetha feneke?) mellett.
A koncertfilm bemutatójához időzítve, 1977 decemberében jelent meg az ABBA ötödik nagylemeze, a The Album. Az együttes mind a zenében, mind a szövegekben igyekezett meghaladni az Arrival színvonalát, ennek ellenére az angol kritikusok már kevésbé lelkesedtek érte, mint az elődjéért. Pedig slágerek tekintetében a The Album felülmúlta az Arrivalt: a The Name of the Game és a Take a Chance on Me egyaránt vezette a brit slágerlistát, az Egyesült Államokban a Billboard Hot 100-as listáján pedig az előbbi dal a tizenkettedik, az utóbbi pedig a második helyig jutott. Érdekes módon a Take a Chance on Me jobban fogyott az amerikai vásárlók körében, mint a Dancing Queen, amely még listavezető is volt. A The Album B oldalán szerepel a három tételből álló The Girl with the Golden Hair című mini musical. Ennek legelső tétele, a Thank You for the Music az évek során az ABBA egyik legnépszerűbb slágerévé, egyfajta védjeggyé vált. Angliában 1983-ban kislemezen újra kiadták, a maga idejében viszont csak az Eagle című kislemez B oldala volt.
Diszkó és jótékonyság
1978-ban egy üres stockholmi moziban rendezték be Svédország legkorszerűbb zenei stúdióját, amely a Polar Music Studios nevet kapta. Természetesen elsősorban az ABBA számára készült, de más művészek is dolgoztak benne. A Polar Music Studio szolgáltatásait vette igénybe például a Led Zeppelin az In Through the Out Door és a Genesis a Duke című albuma elkészítéséhez. (A stúdió azóta bezárt, helyén egy sportgimnázium működik, amelynek előcsarnokában azonban megemlékeznek a Polar Studios működéséről.) 1978 májusában az ABBA az Egyesült Államokba utazott, ahol például fellépett egykori eurovíziós vetélytársa, Olivia Newton-John tévéshow-jában. A kvartett az új stockholmi stúdióban először a Summer Night City című dalt vette fel. Ehhez eredetileg intro is készült, ám a kislemezre végül az intro nélküli verzió került. A B oldalon egy három dalból álló egyveleg hallható, amely elsősorban azért kuriózum, mert ez az egyetlen olyan ABBA-felvétel, amelyen az együttes nem saját szerzeményt ad elő. A Summer Night City népszerű sláger lett, és hangzása arra engedett következtetni, hogy a megjelenés előtt álló új ABBA-album stílusát a kordivatnak megfelelően a diszkó fogja meghatározni. 1978. október 6-án Benny feleségül vette Fridát, akivel kilenc éve élt már együtt. 1979. január 9-én az ABBA számos más sztárral együtt fellépett a UNICEF jótékonysági gáláján, amelyet a gyermekek éve (1979) alkalmából rendeztek. A svéd együttes a Chiquitita című új dalát énekelte, a szerzői jogokat pedig átengedte a UNICEF-nek. Az egy héttel később megjelent kislemez tíz országban vált listavezetővé.
FOLYT. KÖV.: ABBA – 4/3: A válság évei
VIDEÓK
Dance (While the Music Still Goes On) (csak zene!)
Dancing Queen (másik klip)
Arrival (csak zene!)
I Wonder (Departure) (csak zene!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.