ANDREA TRUE

Andrea True (Egyesült Államok, Nashville, 1943. július 26. – Egyesült Államok, New York, Kingston, 2011. november 7.) amerikai énekesnő és pornófilmcsillag az 1970-es évek elején kezdett el filmezni. Eredeti neve: Andrea Marie Truden. A pornóiparban az Inger (Inga) Kissin, az Ida King, a Louis Grimes, az Andrea Travis, a Catherine Warren, a Singh (Singe) Low és a Sandra Lips művészneveket is használta. 1976-ban énekesnőként is bemutatkozott, More, More, More című felvétele a diszkó műfaj egyik korai örökzöldjévé vált. Az 1970-es évek végén mind pornósztárként, mind énekesnőként leáldozott a csillaga. Az új évezredben asztrológiával foglalkozott, illetve egy drog- és alkoholfüggőket kezelő rehabilitációs központ tanácsadójaként ténykedett. Élete utolsó évei betegen és magányosan teltek. Szívelégtelenségben hunyt el.

KARRIERTÖRTÉNET

Pornósztár volt őnagysága

Andrea True a countryzene fellegvárában, a Tennessee állambeli Nashville-ben született. A helyi Szent Cecília bentlakásos iskolában tanult, ahol 1961-ben végzett. Minden álma az volt, hogy híres filmcsillag legyen. Ennek érdekében 1968-ban New Yorkba utazott, hogy beiratkozzon egy színésziskolába. Remélte, hogy idővel majd felfedezik a filmesek. A karrier meg is adatott neki, de nem teljesen úgy, ahogyan eredetileg elképzelte. Csupán statisztaként foglalkoztatták a sikeres Broadway-darab alapján készült Negyven karát (1973) című filmben, amelynek Liv Ullmann és Gene Kelly voltak a főszereplői, illetve a Magyarországon is bemutatott Ilyenek voltunk (1973) című Sydney Pollack-drámában, amelyben Robert Redford és Barbra Streisand játszották a főszerepeket. A vonzó Andrea előtt az érvényesülés más útjai nyíltak meg, és rövidesen a pornóiparban találta magát. Eleinte e különleges műfajban is csak mellékszerepeket játszott, de hamar főszerepeket osztottak rá. A sztárstátussal azonban nem járt együtt a sztárgázsi, hiszen állítólag csupán ötszáz dollárt kapott egy-egy filmért. 

Játszott például a minden idők legismertebb pornófilmjének mondható Deep Throat (Mély torok) folytatásában. Ellentétben a legendás első résszel, a folytatás megbukott, és hamar eltűnt a mozik műsoráról. A közönség csalódva vette tudomásul, hogy a várva várt folytatás csupán egy szimpla szexfilm. Később elterjedt az a hír, hogy valójában ez is kemény pornó volt, ám a hardcore jelenetek tekercseit ismeretlen tettesek ellopták. Andrea leghíresebb alakítása az 1974-ben bemutatott The Seduction of Lyn Carter (Lyn Carter elcsábítása) című filmben látható, amelyet az ismert amerikai karakterszínész, Jack Weston fivére rendezett Anthony Spinelli néven. A produkció plakátján ez az ajánlás olvasható: „Őt [Lyn Cartert] újra és újra megerőszakolták, durván és elmondhatatlan módokon, mégis ÉLVEZTE ENNEK MINDEN PERCÉT.” Érdemes megemlíteni, hogy a férfi főszerepet a 2010 februárjában elhunyt Jamie Gillis alakította, akinek tekintélyes filmográfiájában négyszáznál több film címe szerepel. 1975-ben Andrea játszotta az egyik főszerepet a Both Ways című biszex filmben, amely két házaspár szó szerint egyre intimebbé váló viszonyát mutatta be. A történet kissé emlékeztet Radley Metzger Score (1974) című erotikus filmklasszikusára, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a Both Ways rendezője, Jerry Douglas írta a Score forgatókönyvét, sőt az annak alapjául szolgáló színdarabot is. (Douglas valaha színpadi rendező volt a Broadwayn, az 1980-as évek végétől azonban kizárólag melegpornókat forgat.) Még közös szereplő is akad, ugyanis az Andrea férjét alakító Gerald Grant a Score-ban is az egyik férj szerepét játszotta. 1976-ban Andrea a kamera mögött is kipróbálhatta képességeit, hiszen a Once Over Nightly című filmjének nemcsak egyik szereplője, hanem rendezője is volt. A műben fontos szerepet kapott Zebedy Colt, aki ugyan a férfiakhoz vonzódott (sőt ami azt illeti, egyáltalán nem érte be a vonzódással), ennek ellenére számos heterofilmben vállalt közreműködést, ráadásul e műfajban a The Farmer’s Daughters (1976) című saját rendezése ma már klasszikusnak számít.

Még, még, még!

Andrea időről időre megpróbált visszatérni a hagyományos játékfilmek világába, ám ebben immár pornószínésznői hírneve jelentette a legfőbb akadályt. Egy jamaicai ingatlancég számára viszont kapóra jött Andrea ismertsége, és 1975-ben reklámszereplésre kérték fel. A pornósztár pechére (a későbbi fordulatok miatt inkább: szerencséjére) azonban jamaicai tartózkodása ideje alatt válság söpört végig a szigetországon, ezért a jamaicai kormány megtiltotta, hogy bárki is jelentősebb összegű pénzt vigyen ki az országból. Andrea nem akarta elveszíteni a reklámokkal szerzett jövedelmét, ezért nem tehetett mást, mint gyors befektetési lehetőséget keresett. Néhány évvel korábban énekesnőként lépett fel különféle manhattani éttermekben, és talán emiatt támadt az az ötlete, hogy lemezfelvételbe fekteti a keresetét, és a mesterszalaggal távozik Jamaicáról. Felhívta jó barátját, Gregg Diamond zenei producert. Megkérte őt, hogy utazzon hozzá Jamaicára, és segítsen neki a tervezett dal megírásában és rögzítésében. Diamond ugyan még soha nem hallotta Andreát énekelni, mindenesetre eleget tett a kérésnek. Állítólag egy óra leforgása alatt megírták a More, More, More című dalt. Rossz nyelvek szerint a debütáló énekesnő valószínűleg könnyedén megtanulta a refrént, hiszen csak azt kellett ismételgetnie, amit a pornófilmjeiben is oly gyakran kéjesen sóhajtozott: More, More, More (Még, még, még). A kingstoni Federal Studiosban vették fel a dalt, az összköltség 1400 dollár volt. 

Diamond ügyvédje megállapodott a New York-i Buddah Records lemezcéggel a More, More, More kiadásában. Tom Moultont bízták meg azzal, hogy keverje újra az eredeti felvételt, hiszen az általa készített remixek akkoriban nagyon népszerűek voltak az amerikai diszkókban. Moulton a Silver Convention (Fly, Robin, Fly) és Donna Summer (Love to Love You Baby) nevével fémjelzett diszkózenei hangzást kombinálta a New York-i funkyval. A Buddah Records eredetileg csak a lemezlovasok számára akarta forgalmazni a lemezt, amely azonban elsöprő sikert aratott, ezért széles körben terjesztették tovább. A Billboard Hot 100-as slágerlistáján a More, More, More a negyedik helyig jutott, a Hot Dance Club Play rangsorában pedig második helyezést ért el. A siker túlnőtt az Egyesült Államok határain, és a dal rövidesen felbukkant a brit (5. hely) és a nyugatnémet toplistán (9. hely). Andrea True-t meghívták a népszerű nyugatnémet könnyűzenei tévéshow-ba, a Musikladenbe is, hogy „élő”-ben adja elő a slágert. (A Musikladen fellépői valójában szinte mindig playbackről énekeltek.) A More, More, More borítóján egyébként az Andrea True Connection név olvasható, és néhány promóciós fotón a sztár az őt kísérő háttérzenészekkel együtt látható, mindazonáltal a produkció fókuszában egyértelműen Andrea állt.

Énekesnő vagy pornósztár?

A slágert természetesen gyorsan követte az azonos című nagylemez, amely szintén jól fogyott. 1977-ben jelent meg a (New York) You Got Me Dancing című újabb kislemez, amely Andrea True második albuma, a White Witch előhírnökeként került az üzletekbe. Az új kislemez már nem lett annyira sikeres, mint az elődje, ámbár szintén felkerült a Billboard slágerlistájára, ahol a 27. helyig jutott. Ugyanerről az albumról adták ki kislemezen a What's Your Name, What's Your Number című dalt is, amely az angol toplistán 34. helyezést ért el. Maga a nagylemez 1978-ban jelent meg. Elkészítésében részt vett az amerikai diszkózene egyik jelentős személyisége, Michael Zager (Let’s All Chant) is. A White Witch volt Andrea utolsó albuma a Buddah Records égisze alatt. Noha a kritikusok szerint a zenei anyag igényesebb annál, mint ami a debütáló LP-n hallható, a White Witch mégsem ért el ahhoz fogható sikert. A harmadik nagylemez, az 1980-ban megjelent War Machine már egyértelmű bukásnak bizonyult, noha az új zenei divatok, a punk és a new wave jegyében készült. Andreának sajnos nem adatott meg, hogy kiteljesedjen ebben a zenei világban. Hangszálait ugyanis golyva támadta meg, és a betegség következményeként elveszítette az énekhangját. Életrajzírói szerint ekkor megkísérelt visszatérni a pornóiparba, ám közel a negyedik X-hez már ott sem tudott érvényesülni. Az IMDB csupán két olyan filmjéről tesz említést, amelyek 1977 után készültek, de mindkettő esetében bizonytalan, hogy valóban Andrea szerepel-e bennük. A bukott sztár az 1980-as évek elején eltűnt a reflektorfényből, és közel két évtizeden keresztül gyakorlatilag semmit sem lehetett hallani róla.

I Remember Yesterday

1999-ben egy kanadai rockegyüttes, a Len jelentős sikert ért el a Steal My Sunshine című dalával, amelyhez felhasznált egy instrumentális részletet a More, More, More-ból. A VH1 zenei csatorna az évek során több olyan nosztalgikus összeállítást készített, amelyekben Andrea egykori slágere is helyet kapott. E műsorokban Andrea személyesen is megjelent. 1999-ben láthatták a nézők az első adást Where Are They Now címmel. Két évvel később sugározták a 100 Greatest Dance Songs című összeállítást, amelyben a More, More, More a 45. helyen szerepelt. 2003-ban került adásba a 100 Greatest One-hit Wonders című műsor. Ebben az akkor hatvanesztendős Andrea úgy nyilatkozott, hogy azt szeretné, ha a közönség olyan személyiségként emlékezne rá, aki zenéjével örömet szerzett az embereknek. A More, More, More-t az évek során egyébként olyan előadók tűzték műsorukra, mint Samantha Fox, a Bananarama, Rachel Stevens és Danii Minogue. 2005-ben Andrea az Inside Deep Throat (A Mély torok mélyén) című dokumentumfilmben nyilatkozott, amely a címben szereplő híres-hírhedt pornófilm keletkezéstörténetének ürügyén érzékletes képet festett a műfaj hőskorának számító 1970-es évekről. Az egykori pornó- és diszkósztár az új évezredben Floridában élt, asztrológiával foglalkozott, illetve egy drog- és alkoholfüggő betegeket kezelő intézet tanácsadójaként ténykedett. 2011. november 7-én hunyt el egy kingstoni kórházban. Régi barátja, Louise Marsello szerint szívelégtelenség végzett Andreával. Kívánságának megfelelően holttestét elhamvasztották.

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek, maxik

* 1976: More, More, More / More, More, More Part II

* 1976: Party Line / Call Me

* 1976: Party Line / Party Line (Disco Version)

* 1977: (New York) You Got Me Dancing / Keep It Up Longer

* 1977: (New York) You Got Me Dancing / Fill Me Up (Heart to Heart)

* 1977: What's Your Name, What's Your Number / Fill Me Up (Heart to Heart)

Albumok

* 1976: More, More, More

* 1978: White Witch

* 1980: War Machine

Válogatások

* 1980: True Confessions

* 1998: More, More, More

* 1999: Greatest Hits

* 2000: More, More, More & Other Disco Millennium Hits

* 2003: More, More, More: Best of the Andrea True Connection

VIDEÓK

More, More, More

Call Me  (csak zene!)

You Make Love Worthwhile (részletek a Both Ways című filmből)

White Witch  (csak zene!)

(New York) You Got Me Dancing  (csak zene!)

What's Your Name, What's Your Number (csak zene!)